Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (82. rész) – A Kelen-házaspár

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) - a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben - a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Egy olyan művész-házaspárt mutatok be, akik mindketten résztvevői voltak az OMIKE Művészakciónak, Kelen Hugó zeneszerzőként és zongorakísérőként, felesége Kelen Rózsi pedig zongoraművészként, férje szerzeményét előadva.

Kelen Hugó (1888-1956)
„Kelen Hugó igen tiszteletreméltó helyet foglal el zenei életünkben. A Bartók–Kodály naprendszernek egyik bolygója ő, rendkívül alapos képzettségű, mély zenei lelkületű, erős magyar érzésű zeneköltő” – méltatta a zeneszerőt az Esti Kurir 1926 januárjában, beszámolva szerzői estjéről.

Kelen Hugó 1888. március 7-én született Budapesten. Tanulmányait Bécsben és Berlinben végezte. Zeneszerzőkén 1921-ben tűnt fel a neve a lapokban. 1923-ban zsidó népdalátiratokkal mutatkozott be a Múlt és Jövő estjén. Folyamatosan jelen volt műveivel, szerzői estjeivel a hazai hangversenyéletben. Tagadhatatlanul érezhető volt Kodály hatása ekkori műveiben. Dalait a kor olyan jelentős művészei énekelték, mint Medgyaszay Vilma, Basilides Mária, Sándor Erzsi.

Évtizedekkel később, 1958-ban a Muzsika beszámolt emlékhangversenyéről (két évvel azelőtt, 1956-ban hunyt el). Itt szerepelt ez az értékelés:

„Nála fanatikusabb propagálóját Bartók és Kodály muzsikájának keresve is alig találhattuk akkor, amikor ennek felismeréséért és elismeréséért küzdeni kellett.”

1926-ban Kadosa Pállal, Kósa Györggyel, Szabó Ferenccel és Szelényi Istvánnal megalapította a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületét. Továbbra is a dalok jelentették a repertoárjának nagyrészét. Jóval később, 1966-ban így értékelték ezt a körülményt a Muzsikában:

„Zenére indító élményei hihetetlen közvetlenséggel, szinte ’áttétel nélkül’ találták meg zenei kifejezésüket. Ezért volt a dal (és kisebb mértékben a kórus) központi műfaja, elindító tematikáját pedig Petőfi, Ady, József Attila (sok más kedves költője között) – és a Biblia adta.”

1941 és 1943 között volt résztvevője a Művészakciónak. Zeneszerzője volt az OMIKE színpadán bemutatott Mohácsi Jenő: A gyermek és a Messiás című művének. Zenét szerzett Pap Károly Batséba című drámájához.

1943-tól a Goldmark Zeneiskolában tanított. A felszabadulás után tevékeny tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének.

Gál György Sándor az Új Élet 1971. decemberi számában így emlékezett Kelen Hugó munkásságáról:

„Zongoraverseny. Héber- és Chaszid-népdalok pompás feldolgozásai. Vígoperát írt Verő György szövegére, aztán legtisztább hangját találja meg az oratóriumban: A gyermek és a Messiás (Mohácsi Jenő szövegére), Jób (Gál György Sándor szövegére) Ez alkotások java része elpusztult. Rózsadombi otthonát bombatalálat érte, mely megsemmisítette legértékesebb kéziratait. Egyik fia elpusztult a háborúban. Talpra állt mégis. Dalokat komponált Scsipakov és Balázs Béla verseire. Zongorára és hegedűre írt zenekíséretes Petőfi-ciklussal lépett a közönség elé.”

Kelen Rózsi (1897-1964)
Fodor Ernő zeneiskolájának 1910. évi iskolai értesítőjében a Magyar Királyi Zeneakadémia zongoratanszékére felvettek listájában szerepelt Hirschl Rózsa (máshol Róza, Rózsi) neve, aki később Kelen Hugó felesége lett. Az újságokban zongoraművészként még számtalan néven szerepeltették: Kelen Rózsa, Kelenné H. Rózsa, Kelenné H. Rózsi, stb. A tisztánlátást bizonyos mértékben még nehezíti, hogy az 1920-as években Kelen Rózsi néven sokat szerepelt egy szegedi színésznő is.

Ezt követően 1916 októberében tűnt fel a neve, amikor szerepelt a Zeneakadémia Liszt-hangversenyén, ahogy erről a Pesti Hírlap beszámolt. Ettől kezdve folyamatosan hangversenyezett. 1921-ben már Kelenné Hirschl Rózsiként szerepelt, a házasságkötés időpontjáról eddig nem találtam adatot. Hangversenyeken való jelenléte folyamatos volt. Az újsághírek szerint Bartók Béla növendéke (is) volt.

Az 1930-as években szonátaesteket adott Frisch Antal gordonkaművésszel. 1931 januárjában az Esti Kurir így méltatta egyik ebbeli fellépését:

„Kelen Rózsi nem mindennapi tehetségű művelője hangszerének, akinek van saját mondanivalója és előadásának minden mozzanatán megérzik az őszinte lelkesedés, az átélés izgalma és a közlés alaposan meggondolt és megformált módja.”

Repertoárjában folyamatosan szerepeltek férjének művei. 1943 júniusában szerepelt az OMIKE Művészakció zenekari hangversenyén. Itt is férjének szerzeményét játszotta, amelyet Kelen Hugó a Művészakció előző évben elhunyt vezetőjének, Ribáry Gézának az emlékére írt. Az Újság így tudósított erről:

„Az OMIKE Művészakció legutóbbi hangversenyén Komor Vilmos odaadó művészi vezénylésével mutatták be először Kelen Hugónak a kiváló zeneköltőnek Ribáry Géza dr. emlékének ajánlott új szerzeményét A nagyszabású, értékes alkotás Concerto grosso zongoraszólóval. […] A premier sikerét a lelkes interpretáció is biztosította és ebben kiemelkedő része van Kelen Rózsi, a kitűnő zongoraművésznő pompás játékának.”

A felszabadulás után is jelen volt a zenei életben, folytatta zongoraestjeit, közöttük férje műveinek bemutatását. 1964-ben hunyt el.

Képek:

1.) Portré. A Magyar Muzsika Könyve, 1936.
2.) Portré. Múlt és Jövő. 1935.
3.) Kodály vendégeskedése Rösler Endre operaénekesnél Tárnokon. A kép bal oldalán Kelen Hugó, mellette Rösler Edre, Kodály Zoltán és felesége. A képet 1942-ben készítette Gách Marianne. Forrás: Eősze László: KODÁLY ZOLTÁN élete képekben és dokumentumokban. Zeneműkiadó, 1982. 86. oldal, 138. kép.
4.) Kelen Hugó. Reményi József plakettje.
5.) Műsorközlő lap az OMIKE Művészakció 1943. júniusi füzetéből.