1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) - a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben - a
fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára
létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március
19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott
lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
Az OMIKE Művészakció előadásaiban többször léptek fel táncosok. Önálló táncestek is voltak, így 1942 februárjában a „Keringő-revü”, vagy még abban az évben Schumann „Karnevál”-jára koreografált táncköltemény. Ezen kívül számos zenei programnak voltak tánc-betétjei. Ilyen volt például az 1940 decemberében Kálmán Imre műveiből rendezett est, amelyen felléptek a Pallay tánciskola növendékei, vagy 1942 novemberében az Offenbach-revü és számos már színdarab, opera, stb.
Az ezeken fellépő, zömmel fiatal táncosokról és táncosnőkről nagyon kevés ismeretet sikerült megszereznem. Sok estben a születésük és haláluk ideje sem ismeretes előttem. A következő összeállításban megkísérlek néhányuknak „emléket állítani”, tovább szűkítve a kört azokra, akikről valamilyen fotót is be tudok mutatni.
Ákos Klári (1920-1991) neve először 1936 júniusában bukkant fel a sajtóban, amikor a Magyarság
beszámolt a Troyanoff iskola táncnövendékeinek vizsgájáról. Neve megtalálható volt további fellépésekről szóló beszámolókban. Egy romantikus balett-bemutató szereplőjeként lépett fel 1937-ben, majd ugyanezen társulattal volt angliai vendégszereplése. 1939-ben még mindig a Troyanoff balett tagja, egy évvel később pedig Nádassy Ferenc, az Operaház balettiskolája vezetője növendékeként tűnt fel.
A Művészakcióban 1942 elején és végén lép fel Schumann Karneváljában. 1952-től varieté és vidám műsorok szereplője volt, többek között Klapka György partnereként. Egy 1958-as hirdetés a Film
Színház Muzsikában egy budapesti tánciskola tanáraként említi.
Bán Magda (1926-2016). Nádasy
Ferenc neves tánciskolájának növendékeként kezdte pályafutását.
Gyerekszereplőként táncolt a Magyar Királyi Operaház több produkciójában. A
zsidótörvények érvénybe lépését követően, több fiatal pályatársával együtt
leparancsolták a színpadról. A háborút követően pályafutása a könnyebb műfajok
és a táncoktatói munka irányába tolódott el. 1956-ig balett-tanárként működött,
ebben az évben családjával együtt Kanadába vándorolt ki, ahol pedagógusi
munkáját még hosszú évtizedekig folytatta.
Fellépett Schumann: Karnevál című művéből készült táncjátékban, 1942. április 25-én és 27-én.
Brack Éva (?-?) Pallay Anna (lásd e sorozat 9. részét) tanítványa volt. 1934-1935-ben ezen kívül a Siesta szanatóriumban rendezett hangversenyen tűnt fel a neve. Ő is tanuló volt később Nádasy Ferenc tánciskolájában.
Fellépett a Művészakció Schumann:
Karnevál című művéből készült táncjátékában, továbbá tácolt az 1944. márciusi
kabaré előadáson. Az utolsó értesülés róla egy 1944. március 18-i műsorközlő lapon volt található, amely az Orkesztikai Intézet táncművészeti bemutatójáról szólt.
Magyar Ági (1913-?) első fellépése a fellelhető adatok szerint 1923-ban volt egy gyermekelőadáson. Később fellépett a Városi Színház Ludas Matyi előadásában, majd a Jarden Varieté táncosnője volt. A húszas évek közepén egyfajta balett-pantomimmal tűnt fel. Vendégszerepelt Bécsben is. Az OMIKE Művészakcióban, egy 1941. májusi kabaréműsorban lépett fel, egy tánckreációval. 1942-ben hirdetik fellépését a Fészek-bárban.
Az 1945. októberi Budapesti Telefonkönyvben megtalálható a neve, mint balettmesteré. További adatom nincs róla.
Nemes Hédy (?-?) az egyik fellépője volt 1931-ben az Újság gyermekelőadásának, amelyet a Király-színházban rendeztek meg. Jóval később, 1935-ben jelenik meg róla a következő hír egy fellépése alkalmából, amelyből azt is megtudhattuk, hogy Salvo Albert tanítványa volt. Később fellépett a kis Rott, a korszak híres kabaré-színészének jubileumi estjén. Kevés számú hír jelent meg ezután róla, a 1930-as évek vége felé, mint a Pallay-táncakadémia hallgatójáról.
Az OMIKE Művészakcióban 1940 és 1944 között folyamatosan jelen volt. A Holokausztot átélve 1946-ban a budapesti Royal Revüszínház tagjai között tűnt fel. További sorsa még kutatandó.