Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (19. rész) – Mányai Lajos

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

1933 júliusában az Esti Kurir rövid kis hírben számolt be arról, hogy „a Színművészeti Akadémián kitűnő eredménnyel vizsgázott Mányai Lajost Tolnay Andor, a sopronkerületi színigazgató tagjai sorába szerződtette”. A bemutatkozást követően Pozsony volt az 1912-ben született fiatal művész fellépéseinek helyszíne. Azután Debrecen jelentette az igazi szerepeket és megismerést. „Ott tanultam meg a színházat látni, érezni, élni” - emlékezett Mányai Lajos ezekre az évekre. A nyári vendégfellépesek színhelye ugyanakkor részben a fővárosi Budapesti Kabaré című műsor volt.

A szerepléseit ismertető kevés debreceni újsághírből az utolsó 1938 márciusában született. A következő színházi beszámoló – a zsidótörvények után - 1939 novemberében már „csak” arról számolhatott be, hogy Mányai Lajos más hasonló sorsú kollégáival együtt szerepelt a Pesti Izraelita Hitközség Szent István-városi Ifjúsági Csoportjának kultúrestjén. Az ezt követő években még számos fellépése volt különböző hitközségi szervezésű esteken.

1939 és 1944 között az OMIKE Művészakció színielőadásainak egyik legtöbbet foglalkoztatott szereplője volt. Az irodalmi esteken és a kabaré előadásokon kívül olyan fontos színdarabokban játszhatott például, mint Bíró Lajos: Álarcok, Molnár Ferenc: Játék a kastélyban, S. An-Ski: Dybuk, Bálint Lajos: Támár és főként a főszerepet Pap Károly Mózesében. Ez utóbbit értékelte így 1944 januárjában az Ujság ,: „a címszerepet Mányai Lajos nagy stílusismerettel, az átélés őszinteségével és lendületes dikcióval alakította”.

1941-1942-ben Geraldy: Szeretni című darabjával hármasban (Simon Zsuzsával és Nagy Györggyel) járták az ország izraelita hitközségeit. Érdekesség, hogy ezt a darabot azután 1945 augusztusában, Aradon, majd egy évvel később Szatmárnémetiben is előadták, ahol a mártírhalál halt Nagy György szerepét Szabó Ernő, illetve Delly Ferenc vette át.

Életében még egy nagy, döntő változás következett be 1940-ben, amelyről rövid hírben számolt be A Magyar Zsidók Lapja :

„Művészházasság volt vasárnap délben a Rumbach-utcai templomban. A magyar zsidó közösség két nagytehetségű kedvenc színésze, Mányai Lajos és Simon Zsuzsa esküdött örök hűséget.”

1941-ben szerzőtársaival, Ascher Oszkárral és Simon Zsuzsával írta meg a Láthatatlan Színház című könyvet. Ennek előszó/ajánlói között a Mányait dicsérő nagyon személyes és szerencsét kívánó sorokat Horváth Árpád írta, aki korábban a debreceni színházban volt igazgatója. Így például:

„Hogy a könyvírás fog-e sikerülni, - nem tudom. De bizonyos vagyok afelől, hogy amit elmond, az emberi és őszinte lesz.”

1945 után Nagyváradra ment dolgozni feleségével együtt, ahol Simon Zsuzsa a színház főrendezőjeként, majd igazgatójaként dolgozott. Visszatérve Magyarországra 1947-től a Nemzeti Színház, 1950-től a Honvéd Színház, illetve a Magyar Néphadsereg Színházának tagja volt. 1954-től halálig újból a Nemzeti Színház művészeként szerepelt. Jászai Mari díjas (1953.) érdemes művész. Nagyon fiatalon, 52 évesen hunyt el, 1964 novemberében.

Végezetül legjobb barátja, Kállai Ferenc szavai: „Egyéniségének intenzitása holt tárgyakon is tapintható. Forró ember volt, aki átfűtötte maga körül az életet. Igényelte is, végtelen vággyal. Alig egy hónappal halála előtt hosszan beszélgettem vele a rádióban, egy éjszakai felvételen. Látva, hogy rengeteget dohányzik, ismerve szívpanaszait, megjegyeztem: »Nem lesz ez sok, Lajos?« Mire ő: »Nekem jólesik. És ameddig élek, azt csinálom, ami jólesik. Így szerződtem a Mindenhatóval, ötvenkét évvel ezelőtt.” (Színészarcok a közelmúltból. Kállai Ferenc: Mányai Lajos. Gondolat Kiadó 1968.)

Képek:

1 / Mányai Lajos portré. Ismeretlen fényképező felvétele. Portré Pim-OSZMI fotótár
2 / A Láthatatlan Színház címlapja.
3 / Geraldy: Szeretni című darabjának címlapja.
4 / Mányai Lajos és Rosthy Magda Molnár Ferenc Delila című darabjában,
1944. Ismeretlen fényképező felvétele. Portré Pim-OSZMI fotótár
5 / Mányai Lajos Pap Károly: Mózes című darabjának címszerepében, 1944.
Ismeretlen fényképező felvétele. Portré Pim-OSZMI fotótár
6 / Mányai Lajos portré. Ismeretlen forrás