04.26. 19:30, kimenete: 04.27. 20:41 
Ma töltötte be 95. életévét Kurtág György, a XX. századi modern komolyzene világhírű, már életében klasszikussá lett, meghatározó alakja. A kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző és zongoraművész dél-erdélyi zsidó családban született 1926-ban. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, a Louisville University Grawemeyer Díjjal tüntette ki, 2010-ben pedig ő nyerte el a Zürichi Fesztivál Díját.
Már kamaszként elmélyült tanulmányokat folytat Dél-Erdélyben, Temesváron első mestere, Eisikovits Mihály kezei alatt, aki egyszerre volt Bartók és Kodály tanítványaként a magyar és a zsidó népzene legalaposabb ismerőinek egyike, aki éppen úgy rajongott a hászid folklórért, ahogy Adyért és a hászidizmustól szintén inspirált Kányádi Sándorért. A bécsi döntések értelmében Dél-Erdélyt nem kapta vissza Magyarország és a sors groteszk fintora, hogy éppen ez mentette meg a fiatal Kurtág Györgyöt a deportálástól, alighanem emiatt maradt életben.
Mestere, Eisikovits hatása itt-ott közvetlenül is visszaköszön, a Kafka-töredékekben például, amelynek egyik darabja a Hászid tánc. Kafka elementáris hatást gyakorolt Kurtág képzeletére, ehhez társult még Samuel Beckett, a Kafkát a legvégső végletekig végiggondoló szerző, a Godot-ra várva és A játszma vége írója. Őt elsősorban az ’56-os forradalomnak köszönhette Kurtág: a forradalom leverése depresszióssá, munkaképtelenné tette, ebből az állapotból hozta vissza egy év párizsi tartózkodás, amely Beckettel és egy Marianne Stein nevű, magyar zsidó eredetű pszichoanalitikussal is megismertette: a nála kapott terápia segítette vissza az alkotáshoz, Kurtág maga is úgy gondolja, hogy életművét félig-meddig neki is köszönhetjük.
És feleségének, a 2019-ben elhunyt Kurtág Mártának nem kevésbé: ő hallotta először a kompozíciókat és tökéletes zenei ízlése és képzettsége egyfajta gétként is működött Kurtág és a külvilág között: semmi, ami nem tökéletes, nem jutott át rajta.
Éljen 120 évig, az emberi élet végső határáig erőben és egészségben!
