Tegyük túl magunkat saját magunkon – jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 15 óra 46 perckor köszönt be, a királynő holnap 16 óra 57 perckor távozik körünkből. Ezalatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a VÁJEHI hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

„És szólt József testvéreihez: »Én meghalok, de Isten bizonyosan megemlékezik rólatok és kivezet benneteket ebből az országból abba az országba, melyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak«.”
(1 Mózes 50:24) 

A mostani hetiszakaszban két ősapa halálának lehetünk tanúi: meghal Jákob, majd József is, és – miként azt majd Mózes halálakor is látni fogjuk – utolsó szavaikban mindketten olyan üzenetet hagynak hátra, amely egyszerre szól a gyermekeikhez, és egyúttal a zsidóság nagy családjához, azon belül hozzánk, kései utódokhoz.

Mi a közös Jákob és József üzenetében?

Hogy egyikük sem saját magáról beszél. Nem a saját tetteik dicsőségét zengik, nem magasztalják fel magukat, nem állítják saját maguk személyét az utódok elé példaként. Holott nekik aztán volna miről mesélniük.

Mindkettejük élete megírható – modern irodalmi fogalmakkal élve – életút- és személyiségközpontú regényként éppen úgy, mint cselekmény- és műfajközpontú műként. Ha regényként olvasnánk a Tóra róluk szóló elbeszélését, akkor a legváltozatosabb típusokkal találkoznánk: felfedezhetők történetükben a beavatásregények, a nevelődési regények, az aparegények, a családregények, a generációs regények, az alteregó-regények, az életrajzi regények, a migránsregények, a kalandregények és a példázatregények elemei.

Ám sem Jákob, sem József nem idézi fel, hogy milyen szenvedéseken mentek keresztül. Nem saját magukat helyezik előtérbe, hanem a közösséget és a népet. Nem az a fontos nekik, ami velük történt, hanem az, ami a néppel történni fog. És ez máig ható érvénnyel bíró üzenet. 

Bármilyen szenvedésen mentünk is keresztül, ha az Örökkévaló által megígért jövőre függesztjük tekintetünket, akkor ezáltal emberfeletti erőt adhatunk az utánunk jövő zsidó nemzedékeknek a saját gyötrődéseik könnyebb elviselésére. Ha vigasztalni akarjuk a minket siratókat, akkor tegyük túl magunkat saját magunkon, és – Jákobhoz és Józsefhez hasonlóan – ne a saját személyünkről beszéljünk nekik, hanem nagy családunk, a zsidó közösség kollektív jövőjéről és magasztos elhivatásáról. 

Jó szombatot!