Gyász – A nemzet lelkiismerete: Ferge Zsuzsa 93 éve

Egyetlenként is, ha kellett, emlékeztetett, szelíden, minden agresszív moralizálás nélkül, arra, hogy felelősek vagyunk egymásért, azokért, akik öröklött hátrányaik béklyóiban élnek, úgy, ahogy nem lenne szabad valódi közösségben élniük. A szegények és a szegénységükön társadalmi okokból nem tudok szószólója volt, de a legszigorúbb, minden részrehajlástól mentes tudósi lelkiismerettel. Munkája ígéret volt, illetve figyelmeztetés. Ne legyen így, ne így legyen.

Életének 93. évében elhunyt Ferge Zsuzsa szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja.

Szerény volt, alapos, pontos és lelkiismeretes, aprólékosan kimutatta, hogy az öröklött hátrányok nem teszik lehetővé Magyarországon, a hazánkban, a közös hazánkban sem, hogy valódi közösséggé, erős, egyenlő nemzetté legyünk, hogy az iskolaügy hagyományosan konzerválja és átörökíti a társadalmi státuszt, tagadva a modernitás, a felvilágosodás nagy vívmányát, hogy bárkiből bármi lehet, ha van hozzá esze és ereje és szorgalma.

Erről beszélt, a szegénységről, a kilátástalanságról, de nem reklamált, nem sértődött meg, csak beszélt, makacsul, kitartóan, elképesztő szorgalommal, hogy ne felejtsük el azokat a százezreket, akik nem látszanak, ne felejtsük el a nemzet valódi közösségét, Magyarországot, mint ígéretet. 

Egyszerre volt nagy tudós és nagy ember, minden feltűnés nélkül. De boldogabbak lennénk, ha legalább ezentúl jobban figyelnénk rá.

A próféták fellépésétől kezdve, a Tóra előírásaitól kezdve, mióta világ a világ, része a zsidó hagyománynak a szociális igazságosságra törekvő, kérlelhetetlen elkötelezettség. Ő, aki a zsidó tudósokat szülő Kecskeméti-családból származott, részese volt és továbbvivője ennek a szent, magasztos hagyománynak.

Legyen áldás az emléke, fonassék be lelke az élet kötelékébe, tegye szolidárisabb, erősebb közössége szelíd, halk szava mindannyiunk Magyarországát.

Címlapkép: Bielik István / 24.hu

***

Ferge Zsuzsa  Kecskeméti Zsuzsanna  néven budapesti értelmiségi családban született 1931-ben, felsőfokú tanulmányait 1948-ban a Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte meg.

Egyik tanára hívta a Központi Statisztikai Hivatalba (KSH) dolgozni, diplomáját a munka mellett szerezte meg 1953-ban. Végzése után átkerült a KSH gazdasági főosztályára.

A rétegződéskutató osztály vezetője volt 1959 és 1968 között, majd az MTA Szociológiai Kutatóintézetében dolgozott 1988-ig, többek között tudományos főmunkatársként és a társadalompolitikai osztály vezetőjeként. Csoportja foglalkozott iskolaszociológiával, a társadalmi előnyök-hátrányok átöröklésével, a szegénység különböző megjelenési formáival.

Társadalmi újratermelés és társadalompolitika című tanulmányával 1982-ben szociológiai doktori címet szerzett.

Az ELTE Szociológiai Intézetében szociológiát tanított, 1988-ban teljes állású egyetemi tanár lett, majd az egyetem Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének és Továbbképző Központjának tanszékvezetőjévé nevezték ki. A katedrának 2001-ben mondott búcsút, nyugdíjba vonulása után professor emerita lett.

Külföldi egyetemeken is dolgozott vendégtanárként, 1997-ben az Edinburghi Egyetem díszdoktorává választották. 1993-ban az Európai Akadémia, 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 2004-től rendes tagja lett. 2018-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagjává választották.

Az oktatás és a tudományos kutatás mellett közéleti szerepvállalása is jelentős volt, több szakmai szervezet munkájában részt vett.

A szegénység mellett fő kutatási területe volt a társadalmi struktúra, a társadalmi egyenlőtlenségek és integrációs zavarok vizsgálata. Több mint háromszáz tanulmánya jelent meg és több könyvben beszámolt kutatásainak eredményéről.

Tevékenységéért 1995-ben Széchenyi-, 1996-ban Pro Urbe Budapest, 2004-ben Radnóti Miklós-, 2005-ben Prima-díjat, 2007-ben Nagy Imre-érdemrendet kapott. 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2009-ben Budapest díszpolgára lett. 2011-ben megkapta az UNICEF Nagyrabecsülésének csokrát és az Európai Polgár Díjat. 2017-ben neki ítélték a Mensch Nemzetközi Alapítvány Mensch-díját. (MTI)