Áldott
az igaz bíró! Megrendültén értesültünk arról, hogy nyolcvanhét éves korában tegnap
elhunyt Roth Tibor, az erdélyi magyar és magyar-zsidó közösség kiemelkedő személyisége,
aki három évtizeden át volt a brassói zsidó közösség vezetője. Egy sokat
szenvedett nemzedék különösen sokat szenvedett tagja volt, aki 2020-ban megkapta
Erdély egyik legszebb városának, Brassónak a díszpolgári címét. Legyen lelke bekötve
az élők kötelékébe!
,,Itt
élünk mind
s az
életünk medrébe ágyazta a kor,
melyben
jövendő
és
letűnt idők örvénye forr.” (Brassai Viktor)
Roth
Tiborra egy korábbi interjúnkkal emlékezünk, melyet kollégánk Paszternák Tamás
készített 2010-ben:
Erdélyben
születtem, egy Zsil-völgyi bányászvároskában, 1935-ben, ahonnan 1941-ben az
Antonescu kormány zsidótörvényei következményeként kilakoltattak. „Rövid” gettózás
után anyámmal Aradra költöztünk, ugyanis nagyszüleim családja odavalósi volt.
Édesapámat
a "vasgárdisták" már előzőleg elhurcolták és a szebeni börtönbe
zárták, mint az akkori fasiszta rendszer elleni “felbujtót”. Nyolc évvel később
a kommunista kormány proletár diktatúrája tartóztatta le apámat, mint „földesurat”,
ugyanis az Auschwitzba elhurcolt és ott meggyilkolt családunk közös vagyonát
kezelte fél évig Szatmáron. Jómagam “szégyenletes burzsujszármazásomat”
takargatva elvégeztem egyetemi tanulmányaimat, mérnök lettem, és egy véletlen
folytán Brassóba kerültem. Alig 21 évesen kezdtem meg szakmai pályafutásomat
1956-ban. Azóta folyamatosan dolgozom, tehát 54 éve. Mindenféle beosztásban
működtem: voltam mester, végül műszaki igazgatója egy 25000 dolgozót
foglalkoztató autógyárnak, egyetemi előadó majd kutatóintézet vezetője. A
rendszerváltáskor “maszek” lettem, azóta saját vállalataimat “menedzselem” –
sok kudarccal, de pár sikerrel is, úgyhogy a végeredmény pozitív.
Melyek
voltak a brassói közösség életének legfőbb állomásai?
Brassó,
Erdély legszebb és legdélebbi fekvésű városa. Lakossága 1/3 német, 1/3 magyar,
1/3 román nemzetiségű és kultúrájú volt századokon át. A zsidókat a teljhatalmú
németek által vezetett helyi kormányzat nem tekintette kívánatos polgároknak,
így az első zsidó letelepedők csak 1807-ben kaptak erre engedélyt. Érdekes
megjegyezni, hogy az első zsidó lakosok nem északról, Erdélyből vagy
Magyarországról származtak, hanem ellenkezőleg délről, Bukarestből menekültek
az ott dúló pestisjárvány elől.
Az
1826-ban alakult hitközség első elnöke, Áron Ben Jehuda 25 éven keresztül
töltötte be ezt a tisztséget, majd hivatalában, fia Aronsohn Lobel követte.
1877-ben megalakult egy ortodox hitközség is, kevesebb hívővel. Az úgynevezett
“kongresszusi” hitközség első rabbija Dr. Papp Lajos volt. A századfordulón,
épült Baumhorn Lipót tervei alapján, a ma is működő kiválóan szép templomunk. A
két hitközségnek két temetője, két temploma (az ortodox templom bár jóval
később-1926-ban épült – de már romos) és egy, 1868-ban alakított iskolája volt.
Brassóban nem élt nagyszámú zsidó közösség. A ’40-es évek végén mintegy 4000
zsidó élt a varosban, azóta ez a szám fokozatosan csökkent főként, a majdnem
folytonos alijázás következményeként. 1949-ig, amikor a kommunista kormány
betiltotta a cionista szervezeteket, lelkes ifjúsági mozgalmak készítettek elő
a brassói fiatalokat az eljövendő Izrael Állam építésére és védelmére.