Végső nyugalomra helyezték Tordai Pétert, a Mazsihisz-BZSH volt elnökét

Több százan kísérték utolsó útjára Tordai Pétert ma a budapesti Kozma utcai temetőben. A Mazsihisz-BZSH múlt szombaton elhunyt elnökét dr. Verő Tamás főrabbi temette, dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke búcsúztatta, közreműködött dr. Nógrádi Gergely főkántor.

Dr. Verő Tamás főrabbi

Ma helyezték örök nyugalomra Tordai Pétert (1948-2025), a magyar zsidó közélet meghatározó alakját, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) egykori elnökét, a budai körzet világi vezetőjét, aki életének 78. évében hunyt el február elsején, hosszas betegség után. (A múlt szombaton este közölt nekrológunkat ITT  olvashatják.)

Tordai Pétert dr.Verő Tamás, a Frankel-körzet rabbija vezette, gyászbeszédet mondott dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke. Az alábbiakban a temetésen elhangzott gyászbeszédet közöljük.

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom, hogy mit jelent a Mazsihisznek és a teljes magyar zsidó közösségnek szeretett hittestvérünk, Tordai Péter halála, akkor az a bizonyos egy mondat így szólna: egy igazán jó zsidó embert vesztettünk el.

És hogy milyen az igazán jó zsidó ember? Olyan, akinek mindene a zsidóság, aki szívvel-lélekkel a zsidóságért él és dolgozik, aki zsinagógába jár és aki nem utolsósorban: családszerető ember. 

Tordai Péter ilyen volt. 

Aki ismerte őt, az jól tudja: amennyire határozott, már-már kemény volt a munkájában, olyan kedves, szerethető és barátságos ember volt a mindennapi életben. Ha valakit a bizalmába és a barátságába fogadott, az mindig számíthatott az ő segítségére, hiszen Tordai Péter nem ismert lehetetlent, ha a barátairól volt szó.  

Engem az a megtiszteltetés ért, hogy jelenleg annak a Szövetségnek, a Mazsihisznek vagyok az elnöke, amelynek elnöki székében egykor ott ült Tordai Péter is. Immár tapasztalatból mondhatom önöknek: a Mazsihisz elnökének lenni embert próbáló feladat, olyan hivatás, amelynek ellátására a nap 24 órája sem elegendő. Minden tiszteletem Tordai Péteré, aki a vállalkozásai és a családi élete mellett nagyszerűen el tudta látni az elnöki feladatokat is. Arról nem is beszélve, hogy hosszú-hosszú évek óta ő volt az egyik legnagyobb budapesti zsinagógakörzet, a Frankel elnöke is, és ez a budai közösség tisztában van vele, hogy mennyi mindent köszönhet elnökének. 

Hiszen ha valakiről, akkor Tordai Péterről elmondható, hogy a jiddiskájt töltötte ki az egész életét, a zsidóság határozta meg a gondolkodását, a mindennapjait és a mentalitását. 

Habár a betegsége az utóbbi években nem kevés akadályt gördített eléje, szeretném, ha Tordai Péter úgy maradna meg az emlékezetünkben, amilyennek őt megismertük: kiváló humorú, életvidám embernek, aki imádott élni. Tordai Péter nagyon szerette az életet, és az élet is szerette őt, hiszen megajándékozta azzal, amit semennyi pénzért nem lehet megvenni: ő kiérdemelte a hozzá közelállók szeretetét és a magyar zsidó közösség tiszteletét.

Most, hogy végső búcsút kell vennem tőled, Péter, azt szeretném, hogy utolsó szavam a köszönet kifejezése legyen. A magam és a magyar zsidó közösség nevében szívből köszönöm neked mindazt, amit az elmúlt évtizedekben tettél a magyar zsidóságért, hittestvéreidért, értünk, akik örökre megőrizzük emlékedet.