Max Nordau, az orvos

2009. Május 17. / 14:14


Max Nordau, az orvos

Alex Emed, Izrael (Haifa)


A pesti születésű Max Nordau (vagy magyarosan: Nordau Miksa) a maga korában különleges embernek számított, hiszen nem pusztán cionista ideológusként és politikusként volt ismert, de jó nevű író is volt. Ám eredeti foglalkozása az orvoslás sem ment feledésbe.



Nordau újságíróként hallgatta végig a Dreyfus-per lefolyását és miután elhangzott az ítélet, majd elolvasta Herzl Der Judenstaat című könyvét, lelkesen csatlakozott a zsidó nemzeti mozgalomhoz. Az első kongresszuson ő fogalmazta meg az úgynevezett bázeli programot, és ő lett a kongresszusok szónoka, valamint Herzl helyettese, tanácsadója és leghűségesebb barátja. Max Nordau azelőtt sohasem foglalkozott a zsidó nép sorsával, eltávolodott a zsidóságtól, mint vallástól is, bár apja – Gabriel Südfeld – ortodox rabbi volt és ő ennek megfelelő nevelésben részesült. Ő maga Südfeld Maximilian Simon néven született és otthon Szimchának hívták. A német kultúra iránt érzett tisztelete és szeretete indította arra, hogy nevét Nordau-ra változtatta.

Igen jó nevű író volt Nordau. Sokszáz közleménye jelent meg újságokban, számos regényt és drámát is írt, de legjelentősebbek voltak kultúrkritikai munkái, amelyek közül “Az emberiség konvencionális hazugságai", a "Paradoxonok" és a "Degeneráció" óriási sikert arattak világszerte, és sok kiadást értek meg. Írásaiból ítélve kozmopolita és ateista lehetett, könyveiben támadta többek között a Bibliát is.

Felesége protestáns özvegyasszony volt, aki még esküvőjük előtt szülte meg Maxa nevű leányát, a bázeli kongresszus évében. Anna asszony hajlandó lett volna áttérni a zsidó hitre, de Max nem kívánta azt tőle s így a leányuk, Maxa is protestáns maradt.

Igen kevesen tudják, hogy Nordau, a cionista vezér és a neves író orvos is volt és 34 éven keresztül kezelte, gyógyította betegeit.

Nordau 18 éves korában iratkozott be a pesti egyetem orvosi karára. Középiskolás korában húgához, Lottihoz írott leveleiben sohasem említette eme törekvését. Valószínűleg azért ment az orvosi pályára, mert ezáltal biztosítva látta megélhetését és tovább folytathatta kedvenc foglalkozását, az írást. Gondoskodnia kellett édesanyjáról és húgáról is, ő volt a család eltartója. A nappali órákat az egyetemen töltötte és este, éjjel az újságoknak irt. A medikus Nordau éveken keresztül utazta be a világot s a különböző érdekes, világraszóló eseményekről küldött beszámolót lapjainak. A tanulmányi évek kilenc évig tartottak és csak 1876-ban, 27 éves korában kapta meg az orvosi diplomáját. Nordau Anna – a felesége – aki életrajzi regényt írt leányával, Maxával, arról tett említést, hogy Nordau egy felállítandó antropológiai tanszék vezetésére kapott ajánlatot az egyetemtől. Erre vonatkozólag nincs semmi bizonyíték, de lehetséges, hogy ő maga érdeklődött ebben az irányban. Fennmaradt egy levél, amit Lenhossék professzor, az anatómia tanára írt Nordaunak, abban közli, hogy az egyetem elutasítja tanulmányi ösztöndíjkérvényét Párizsban, mivel tudomásukra jutottak magyarellenes kiszólásai.

Nordau a diploma elnyerése után Párizsba utazott, továbbképzés céljából. Az apja már nem élt, s magával vitte szeretett édesanyját és húgát, Lottit. Párizs orvosi életének egyik legjelentősebb személyisége Jean Martin Charcot volt, aki akkoriban kezdte el a hipnózis alkalmazását a különböző lelki betegségek kezelésében. Nordau lelkes tanítványa lett a Hospice de la Salpetriere nevu kórházban, ahol a pszichiátrián kívül szülészettel és nőgyógyászattal is foglalkozott Martineau professzor kórházában. Ugyancsak hallgatta Galland és Tarnier professzorok egyetemi előadásait, akik Párizs híres nőgyógyászai voltak.

A klinikai tanulmányok mellett, Nordau patológusi munkát is végzett a Parisier Hotel Dieu szegénykórházban. Csodálatos munkabírásának volt a tanúsága, hogy 1878 tavaszán megjelentette Berlinben első könyvét is, "Aus dem wahren Milliardenlande " címen. A párizsi élet azonban nem tartott sokáig. Ezúttal nem a nyugtalan vérű Nordau azonban kereste a változást, hanem a mama és húga, akik nem beszéltek franciául és idegen maradt számukra a párizsi élet. Hatásukra végül is engedett és elhatározták, hogy visszatérnek a szülőföldjükre.

Nordau szülészeti rendelőt kívánt nyitni a magyar fővárosban, és a kilátásokról érdeklődött barátjához, Sturm Alberthez írott levelében. Sturm válaszában nem sok reménnyel kecsegtette Nordaut, mivel a közönség nem ismerte orvosi munkásságát és azt tanácsolta, hogy hazatérése előtt publikáljon a magyar orvosi lapokban.

A Pester Loyd pedig beharangozta, hogy Dr. Max Nordau a híres újságíró felhagy írói tevékenységével, hazatér Pestre, és csupán orvosi tevékenységgel kíván foglalkozni.

1878 őszén a Nordau család ismét Pesten volt: Max igen szép rendelőt nyitott a Nagy Korona utca 22 sz. alatt és naponta 3-tól 5-ig rendelt ott, mint szülész és nőgyógyász. 1879 januárjában előadást tartott a Magyar Királyi Orvos társaság ülésén. Minden szépen indult Pesten, csak egy nagy baj volt: páciensek nem jelentkeztek. Ennek pedig az volt az oka, hogy orvosként ismeretlen volt Pesten. Ő nem az a fajta volt, aki türelemmel tudta volna kivárni a betegek látogatását. Új városokban akart rendelni, leginkább Ausztriában vagy Németországban, ahol több sikerrel szeretett volna praxist nyitni. Barátai, Vámbéry Ármin a híres utazó és nyelvész valamint tanítványa, Goldziher Ignác, az iszlám tudósa, lebeszélték terveiről és Párizs felé irányították. 1880 augusztusában felszedte a sátorfáját és édesanyjával, valamint húgával, Lottival elhagyta a magyar fővárost, ezúttal véglegesen.

Révész Béla, Nordau életrajzírója igen érdekes leveleket fedezett fel, amelyeket gyerekkori jó barátjának, Goldziher Vilmos szemésztanárnak írt Pestre. A levelek főleg személyes és családi vonatkozású eseményekre vonatkoznak. 1880. november harmadikán kelt levelében Nordau a következőket közölte:
“Ha megvan a nosztrifikációm (a diplomám honosítása), nagy lendülettel látok neki a praxisnak, mely ragyogónak ígérkezik. Olyan viszonyok vannak itt, hogy arról nálunk még fogalmat alkotni is egyszerűen lehetetlen. Két házfelügyelőt ingyen kezeltem s ezek úgy elterjesztették híremet, hogy naponta jönnek hozzám, akik könyörögve kérnek, kezeljem őket, bármennyibe kerüljön is. Sajnos valamennyi franciát el kell utasítanom, ha nem akarok bajba keveredni a rendőrséggel."

A francia diploma megszerzése érdekében 1882. július 19-én nyújtotta be Nordau orvosi disszertációját: "A nő kasztrációja"címen. Az orvosi értekezés a petefészek műtéti úton való eltávolítása okairól szól és ismerteti az arra vonatkozó szakirodalmat.

Az orvos Nordau napi munkásságáról abból a könyvből értesülünk, amit halála után felesége és leánya írt. A személyes élmények azonban későiek, mivel a pár 1898-ban házasodott össze. A reggeli órákban, valamint délután voltak a fogadó órák és délelőtt 10 órakor indult el házi vizitekre Nordau. Főleg szülészi munkát végzett és pszichiátriai eseteket kezelt. Boldogan mesélte feleségének, hogy egyetlen szülőanya sem veszett el kezei között. Anna érdekes pszichiátria esetekről tesz említést életrajzi regényében.

A betegei között voltak olyanok, akik idegen országokból keresték fel és egyesek levelezés útján várták tanácsait. A híres héber költő, Zalman Shneur 1907 és 1913 között Párizsban élt, és állandó nyugtalanságról panaszkodott Nordaunak. Azt tanácsolta neki, hogy írjon naplót s abban mindent a legőszintébben valljon be magának. Shneur megfogadta a tanácsot s később örömmel mesélte, hogy a kezelés sikeres volt. Az orvos Nordau híre, neve eljutott az idegen államok követségeire is, s például a német követ orvosává fogadta. Nyelvtudása pedig hozzájárult ahhoz, hogy sok spanyol, görög, és amerikai is jött klinikájára. A Dreyfus-per idején történt, hogy azzal a kérdéssel fordult a német követhez, hogy van-e valami kapcsolatuk a kémkedéssel vádolt Dreyfussal. A követ válaszában kijelentette, hogy nem ismerik a vádlottat és nincs semmi kapcsolatuk vele. Ezek után írásbeli igazolást kért erről, mivel ezzel segítségére lehetett volna Dreyfusnak. A követ azt ajánlotta, hogy utazzon Berlinbe és a külügyminisztertől kérjen ilyen írást. Nordau azonnal vonatra ült, de a külügyminisztertől azt a kiábrándító választ kapta, hogy a németek nem avatkozhatnak be a francia belügyekbe. Erről az érdekes eseményről igen keveset tudnak és írtak.

A szombati napon Nordau a szegény betegeket fogadta, akiket ingyen kezelt. A cionista mozgalomban való részvétele után sok szerencsétlen zsidó páciens kereste fel.

A Herzl Tivadarral kötött barátság nem a Dreyfus per idejéből származik: Herzl már korábban megismerte Nordaut, orvosként lépett vele kapcsolatba, mivel felesége lelki bajoktól szenvedett. Az Anna és Maxa biográfiai munka megemlíti, hogy Nordau orvosi tanulmányokat is írt és Németországban publikálta azokat. Ezekről azonban nincs bizonyíték.

A cionista mozgalom történetéből tudjuk, hogy Nordau sohasem volt hajlandó teljes mértékben feláldozni életét a cionizmusért, mivel gondoskodnia kellett családjáról és élete végéig írta filozófiai munkáit. Az orvosi praxis biztosította számára az anyagi alapot.

Az első háború kitörése után osztrák-magyar állampolgársága miatt 4 évet töltött spanyol emigrációban. Tiszteletbeli doktorátust kapott a madridi egyetemtől és Segoviában felkereste azt a házat, ahol a családi legendárium szerint családja élt a kiűzetés előtt. Állítólag innen kerültek ősei Lengyelországba s ott lettek Südfeldek. 1917. november 2-án boldogan olvasta az újságokban a Balfour-deklarációt.

A háború befejeztével Londonba ment és ott az Albert Hall-ban tartotta emlékezetes beszédét, amelyben azonnali tömeges aliját követelt. Aztán visszatért Párizsba, és az újhéber nyelv tanulmányozásába kezdett, mivel Tel Avivban készült letelepedni.

Erre azonban már nem került sor, mivel 1921-ben agyvérzést kapott, amelyből soha sem épült fel. 1923-ban szívroham vitte el az élők soraiból.

Nordau hamvait 1926-ban Tel Avivba szállították és a régi temetőben hantolták el. Ez a hallatlan sokoldalú, rendkívüli energiával rendelkező ember, aki életének első felében kora leghíresebb írói közé tartozott és 1896-tól a cionista mozgalom egyik vezéralakja lett, 34 éven keresztül hűségesen kezelte pácienseit párizsi rendelőjében.

Alex Emed, Haifán élő magyarországi születésű nyugdíjas izraeli orvos. Megírta a magyarországi cionista mozgalom rövid történetét, s számos izraeli magyar nyelvű lapokban publikál.)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek