Mai születésnapos: Nádas György a Markos-Nádas-duóból

Markos és Nádas édesapjaikon, Alfonzón és a Szenes Iván partnereként dolgozó slágerszerzőn, Nádas Gáboron keresztül ismerték meg egymást, egyenes volt az útjuk a pesti zsidó szórakoztatóipar szokásos ívén a slágertől a kabaréig. Ők lettek, az örök minta szerint a pesti Stan és Pan, a félénk, szerencsétlen, flótás Hugyos Józsi és a nagydarab marha mellette. De mindezt már nyersebb, őszintébb poénokkal.

Markos József, vagyis Alfonzó, a legerősebb és legviccesebb zsidó színész, valamint Nádas Gábor zeneszerző ugyanabban a közegben éltek: a kávéházi bohémtenyészetben, amelyet még a létező szocializmus sem tudott eltüntetni a budapesti flaszterről, a Fészek Klubban, Királyhegyi Pál asztalánál ücsörögtek, miután a feleségeik bemutatták őket egymásnak.

Nádas Gábor, a papa a legtermékenyebb magyar slágergyárat tartotta fenn a Fészek kártyaasztalainál fokozva a termelést és minden slágerében ott érezzük az ironikus mellékízt, önmaga kinevetését, ami könnyeddé teszi és elemeli a giccstől ennek a műfajnak a legszebb szövegeit: Az a jamaikai trombitás, énekli a nő, Voith Ági aléltan, a férj, Bodrogi Gyula pedig dühösen, bizarr kánonban, A kaktusz virágában. Kicsit szomorkás a hangulatom máma, no de megrázom magam, ugye minden rendben van, szép dolog a romantika, tényleg szép, nélküle nem volna értelme élni, de azért rögtön belehalni sem kell. Nem véletlen, hogy épp ezt és a másik Nádas-szerzeményt, hogy Különös éjszaka volt, fények úsztak a Dunán, használták fel a Csinibabában a korszak kinevettetésére. Mert ezekben a dalokban tényleg ott van a kor színe és visszája és éppen úgy megszólalnak Bodrogi Gyula és Voith Ági, mint Lovasi András előadásában. Mert már Nádas Gábor is humorista volt, nem csak a fia, nem beszélve Szenes Ivánról, aki szintén egyszerre volt humorista és költő (ahogy költő volt még a családjában az unokahúga, a mártír Szenes Hanna is).

Mi más lehetett volna a két zenebohóc, Alfonzó és Nádas fiából, a Fészek Klub szülötteiből, mint humorista-duó, azok, akiken a legtöbbet röhögött – Hofi Géza mellett – az ország a valószínűtlenül távolinak ható ’80-as, ’90-es években?

Gazdag örökségükből elvették és a maguk képére formálták a börleszk örök, nagy szituációteremtő kettősét, Stan és Pan párosát: a félős, szerencsétlen, megszeppent hülye és a méretes, magabiztos hülye színpompás drámáját. Nádas motyog és tötyög, Markos pedig ordít, de mindebben nincs már semmi jólnevelt, orfeumi finomkodás, a poénok nyersek, szókimondóan bátrak, néha már-már trágárak is. Életteliek, mert a Markos-Nádas kisöpörte a kabaréból a naftalinszagot és Hofival együtt megmentették a műfajt újabb két évtizedre: milliók röhögtek harsányan velük, harsányságuk csodaszer volt a kései, fáradt és színtelen kádárizmusban. A féktelen, erőtől duzzadó ökörködés nagy pillanataival ajándékoztak meg bennünket.

Ezeken a poénokon nem értőn, bennfentesen mosolygunk, hanem megszakadunk a röhögéstől még ma is, levegőt sem kapunk, különösen, ha ott van Markos és Nádas mellett a rég meghalt, nehezen felejthető Boncz Géza is. Nem nagyon, nem igazán direkten politizáltak, de azért lehetett tudni, hogy ha ezt lehet, ezt lehet csinálni a színpadon, akkor a rendszernek zárós határidőn belül vége.

Így is lett és vége lett ezzel szinte párhuzamosan Markos és Nádas közös működésének is. Azóta Nádas György hol eltűnik, hol előkerül, amikor épp nincsen, akkor hiányzik, de már megszoktuk, hogy így megy ez. Van benne tartalék. Először három és fél éves korában hallotta a közönség apukája szerzeményét énekelni: ilyen az élet Dédikém. Azóta már sokszor visszatért és ezúttal sem lesz másként. Nádas már 3 évesen azt énekelte, hogy „oda az ifjúság”, de még most sincs oda egészen valójában. Elérte a legszebb férfikor: 55 éves.