Magyarul álmodott, németül beszélt, héberül írt

Emléktáblát avattak Efraim Kishon magyar-izraeli író tiszteletére

Efraim Kishon, a 20. század legsikeresebb magyar születésű izraeli írója tiszteletére avatott emléktáblát csütörtökön a fővárosban Tarlós István főpolgármester és Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet.

A Budapesti Operettszínház előtt egy kőkocka három oldalán elhelyezett bronz táblák - Király Vilmos munkái - magyar, héber és angol nyelven idézik meg Efraim Kishon, vagyis Kishont Ferenc (1924-2005) magyar származású izraeli szerző, rendező, drámaíró és világhírű humorista emlékét.

Az avatón ott volt Kishon két gyermeke, Rafi és Renana, s megjelent a budapesti svájci nagykövet is, hiszen Kishon utolsó éveit Svájcban töltötte és ott is halt meg.

Tarlós István, Budapest főpolgármestere azt emelte ki, hogy régi adósságot törleszt ezzel a táblával a főváros, mert Efraim Kishon Budapestről származott el. Szakmai példaképének tartotta Karinthy Frigyest és Molnár Ferencet, "humora, a híres pesti humor a magyar-zsidó együttélést szimbolizálja. Bátor, szabad, igényes ember volt, Budapest büszke rá és ápolni fogja emlékét" - ígérte a főpolgármester. A helyszín kiválasztásában szerepet játszott, hogy az író, humorista gyakran megfordult barátaival a pesti Broadway-nek nevezett környék kávéházaiban.

Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet elmondta: három éve született az ötlet, hogy legyen emléktáblája a híres izraeli magyarnak, és Tarlós István hivatalba lépése után támogatólag a terv mellé állt. Emlékeztetett arra, hogy Efraim Kishon 1949-ben, Izraelbe érkezése után Haifa mellett egy konténerben lakott és betegápoló volt, közben pedig éjjel-nappal a héber nyelvet tanulta. Két év után már közölte humoreszkjeit az Omer és a Davar című lap.

A nagykövet felidézte, hogy Kishon filmrendezőként is nagyot alkotott, ő volt az első izraeli filmes, aki Golden Globe (Arany Glóbusz ) díjat kapott a nagysikerű Szalah Sabati című filmért, amelynek főszereplője a híres Haim Topol volt.

Efraim Kishon szatirikus műveit – köztük a Nézz vissza Lótné!, a Noé bárkája, a Tengeribeteg bálna, a 6 napos háborúra utaló Jaj a győzteseknek című munkáját – 37 nyelvre lefordították. Könyvei több mint 40 millió példányban keltek el. Munkásságát számos díjjal, a legmagasabb izraeli állami kitüntetéssel, az Izrael-díjjal is elismerték. 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2004-ben, utolsó budapesti látogatására megjelent három utolsó könyve is: az Alma a fa alatt, A szerencsés flótás és a Hiszi a piszi.

Efraim Kishon 1924-ben született Budapesten, asszimilált zsidó nagypolgári családban, a jezsuitákhoz járt iskolába, kiváló minősítéssel végzett, de a zsidótörvények miatt nem mehetett egyetemre, kitanulta az aranyművességet. 1944-től munkaszolgálatos és különböző haláltáborok lakója, majd szökevény volt. Szüleit és testvérét is megtalálta, ők négyen maradtak meg a nagy családból. 1945 és 1949 között a Ludas Matyi című legendás vicclap munkatársa volt Hoffmann Ferencről Kishontra magyarosított névvel. Ő ugyan Hontot akart, de a barátai alacsony termetére utalva csak kis Hontnak nevezték. Egy izraeli bevándorlási hivatalnok adta neki az Efraim Kishon nevet –árulta el a fia.

Efraim Kishon háromszor nősült, három gyermeke van. Az avatón megjelent fia, Rafi elmondta, hogy apja lelke legmélyén haláláig magyar maradt. A hébert akcentussal beszélte, ezért örült Budapesten, amikor megdicsérték, hogy akcentus nélkül beszéli a magyart. Elárulta, hogy apja imádta a magyar szalámit, mindenféle vágószerkezetet beszerzett, hogy minél vékonyabbra tudja szeletelni kedvenc csemegéjét, pedig mindig megfájdult tőle a gyomra.

Leánya, Renana megemlítette, hogy Amir, a harmadik testvér New Yorkból nem tudott eljönni az eseményre. Apjáról fölidézte, hogy ha játékokat vett nekik, megtartotta magának, soha sem volt otthon, nem hitt a házasság intézményében, s közben 40 évig, édesanyja haláláig éltek házasságban. Héberül írt, németül beszélt és magyarul álmodott – jegyezte meg Renana Kishon.


MTI