Egy zsidó történet, amely még a Holokauszt előtt kezdődött Magyarországon és most, két egymástól távol felnőtt ember találkozásával, visszatért Magyarországra Bedő Viktória és Jonah Fisher mádi esküvőjén.
A fiú felmenői Mád környékén, Kelet-Magyarországon nőttek fel, innen szórta szét őket az elmúlt század szörnyűséges történelme, vezette át világokon, amíg az unoka visszatért a szarvasi gyerektáborba, ahol egy Magyarországon született, többnyire Amerikában élő lánnyal találkozott. Ez a pillanat hozta vissza a kontinensek között átívelő zsidó családtörténeteket újra a kiindulópontra, Magyarországra. Azóta együtt járják a fiatalok a kontinenseket, de a gyújtópont Magyarország maradt, itt házasodtak össze Elul havának második felében, augusztus végén, a mádi zsinagógában, ahol nem volt esküvő a holokauszt óta. Most viszont, 74 év után, égig ért a szimchá, a boldogság, ömlött a könny és táncoló-éneklő fiatal emberek vonultak a rabbiház és a zsinagóga között, mielőtt megköttetett a hüpe alatt a házasság Mózes és Izrael törvényei szerint.
Méltán elismert és népszerű amerikai ortodox és konzervatív rabbik látogattak el a kistelepülésre, hogy az esemény tanúi lehessenek, egy vendéglőt – Deutsch Péter, a mi rabbink vezetésével, aki szarvasi találkozásuk óta követte a fiatalok útját – kikaseroltak a vendégek fogadására és mindenki tanúja volt a breszlovi Náhmán rabbi, a nagy hászid igazságának: hatalmas micve boldognak lenni, boldognak lenni mindenkor.
Az ifjú házaspár megy tovább, amerre csak dolguk van – és sok van – szerte a világban, tanítani Istenről és az ő útjairól, amelyeken járnunk kell, de az otthonuk, Magyarország és az itteni zsidók mindig hazavárják őket és gyermekeiket.
Kísérje őket az Örökkévaló áldása útjukon 120 éven át.
Deutsch Péter rabbi köszöntője Mazel tov! |
