Megemlékezés és botlatókövek elhelyezése Kecskeméten

2025. Április 09. / 09:28


Megemlékezés és botlatókövek elhelyezése Kecskeméten

A holokauszt nyolcvanadik évfordulóján, 2025. április 6-án megemlékezést tartottak Kecskeméten, ahol a MAZSIKE szervezésében botlatóköveket helyeztek el Dezsőfi István és felesége utolsó otthona előtt. A városból a vészkorszak idején mintegy 1300 zsidó embert – nőket, gyermekeket és időseket – hurcoltak el, közülük csupán néhányan tértek vissza.

A botlatóköveket a Jókai utca 34. szám előtt Dezsőfi István és felesége, Dezsőfi Istvánné, született Blau Ilona emlékére helyezték el.

Az, hogy a házaspár milyen életet élt egykor, hogyan teltek a mindennapjaik – mára mindez lényegtelennek tűnik. Ami számít, hogy a nevük rajta van az 1199 kecskeméti mártírt felsoroló névsoron. Ott voltak a május végén körletekbe összeköltöztetett zsidónak minősülő személyek között és az 1944. június 16-án gyűjtőtáborba kényszerítettek között is. Előtte azonban, akárcsak a többi megalázott embertársukat, őket is a városháza előtti térre hajtották. Ott, ahol mindenkit sorra alávetettek a legmegalázóbb testi motozásnak, ahol teljesen levetkőztették őket, és ahol minden ingóságukat elvették. 1300 ember maradt ott mindenétől megfosztva, kiszolgáltatva. Majd – a környékbeli áldozatokkal együtt – két, egyenként 47 vagonból álló szerelvény vitte őket a halálba.

A botlatókövek elhelyezésével az emlékezők megidézték a múltban ádázul elpusztított lelkeket, visszahozva emléküket egykori otthonukba. Ahol nem tudjuk hogyan éltek és nem is számít talán –, de éltek.

A megemlékezést Kirschner Péter, a MAZSIKE elnöke nyitotta meg:

„Azzal, hogy leraktuk ezt a két botlatókövet, 1944 óta tulajdonképpen visszaadtunk két, a holokauszt során elpusztított zsidó polgárt a városnak” – mondta. „Ez a botlatókövek üzenete: emlékezni, láttatni, és visszahozni azokat, akiket egykor elragadtak közülünk.”

Lévai Jánosné, Kecskemét Megyei Jogú Város tanácsnoka megrendítő adatokkal emlékezett meg a helyi tragédiáról: "A helyi és környékbeli zsidókat vagonokba zsúfolva deportálták, többségüket Auschwitzba, a biztos halálba. A 1323 elhurcolt kecskeméti zsidó közül csupán 70 nő és 4 férfi élte túl a borzalmakat. A munkaszolgálatból pedig 70 fiatal férfi térhetett vissza."

botlatoko7.jpegdr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke

Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz és a Kecskeméti Zsidó Hitközség elnöke is megosztotta gondolatait a megemlékezésen:

„Ennyien maradtak az egykor virágzó közösségből, amely annyi mindennel járult hozzá a város fejlődéséhez és amelynek nyomait ezt követő sétánkon ma is látni fogjuk. A mai naptól számítva ezen zsidó emlékek közé fog tartozni Dezsőfi István és felesége, Blau Ilona botlatóköve is.”

A Mazsihisz elnöke kitért arra, hogy bár vannak, akik vitatják a botlatókövek létjogosultságát – mondván, méltatlan a mártírok nevét a járdába süllyeszteni, ahol lépteinkkel tapossuk őket –, mégis úgy véli, hogy nem mondhatunk le egyetlen emlékezési formáról sem:

„Aki egy botlatókő feliratát elolvassa, lehajtja a fejét. És ezzel máris tisztelettel adózik az áldozatok emlékének.”

Hozzátette: minden egyes áldozat megérdemelné, hogy egykori otthona előtt botlatókő emlékezzen rá, de ettől még nagyon messze vagyunk. Ahogyan attól is, hogy társadalmunk valóban felismerje, megértse és átérezze azt a pótolhatatlan veszteséget, amelyet a vészkorszak jelent. Mert a holokauszt nem csupán a zsidó közösség tragédiája volt – hanem az egész emberiségé. Egy mély sebet ütött a történelem szövetén, amely máig nem gyógyult be. Nyolc évtizeddel a tragédia után ismét a növekvő antiszemitizmus ellen kell harcolnunk. És ez nemcsak megdöbbentő, hanem riasztó is. Mert ha a gyűlölet újra hangot kap, ha az emlékezet fakulni kezd, akkor újra megnyílhat az út a történelem legsötétebb fejezetei felé.

Szavait ekként zárta – a történelemből levont tanulságoknak arra kell ösztönöznie bennünket, hogy tegyünk meg mindent egy jobb, biztonságosabb, igazságosabb társadalomért. Az emlékezet fontos, de cselekednünk is kell, eltökéltséggel és a közösségünk iránt érzett felelősséggel, együttérzéssel.

dr. Róna Tamás főrabbi a 23. zsoltárból idézett az áldozatok emlékére. Gyarmati Róza diák elszavalta Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versét. Ezt követően került sor az emlékezés köveinek és mécseseinek elhelyezésére.

botlatoko5.jpgdr. Róna Tamás főrabbi vezetésével helytörténeti sétán vehettek részt a megemlékezők.

A résztvevők helytörténeti sétán is részt vehettek, amely során Kecskemét zsidó múltjának legjelentősebb helyszíneit tekintették meg. A sétát Király József Podmaniczky-díjas helytörténész , a Kecskeméti Városvédő és Városszépítő Egyesület elnöke, valamint dr. Róna Tamás főrabbi vezette. A séta a város egykori ortodox zsinagógájában, a mai Magyar Fotográfiai Múzeumban ért véget, ahol jelenleg is látogatható a helyi zsidóság történetét bemutató kiállítás.

Zucker-Kertész Lilla beszámolója

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Az Örökkévaló áldja és őrizze meg az édesanyákat!
Hírek, lapszemle
Szombat: 220 előadás az antiszemitizmusról