Fölkerestük Robert Downey Jr. magyar felmenőinek sírját Tatán

A tatai zsidó temetőben nyugszanak a világhírű filmsztár, Robert Downey Jr. magyarországi felmenői. Információink szerint a színész még nem járt Tatán, de tudomással bír ottani kötődéséről, ugyanis egy, az életéről és európai zsidó gyökereiről szóló dokumentumfilm forgatása során megmutatták neki a magyar szépanyja és szépapja sírjáról készült fotókat.

A 2000-ben bejegyzett Goldberger Alapítvány kurátorával, Kerti Katalin volt tatai polgármesterrel, valamint Tamás Péterrel, a MAZSIHISZ vidéki zsidó temetőinek gondozásáért felelős szakemberével látogattunk el a tatai, Kálvária utcai zsidó temetőbe, hogy megnézzük és lefotózzuk Robert Downey Jr. magyar zsidó felmenőinek sírját.

Nem lesz nehéz dolguk, ha föl akarják keresni a világsztár felmenőinek sírját, mert a gondosan karban tartott temetőben könnyű eligazodni: Stern Jakab nyughelye az A-parcella XVI. sorának 38-as számú sírja, míg feleségét, Deutschländer Eleonórát az A-parcella IX. sorának 2. sírjában temették el.

tata_kerti_stern.jpg
Kerti Katalin

Most pedig lássuk az 1965-ben New York-ban született Robert Downey Jr. leszármazási vonalát, már ami a magyarországi gyökereit illeti (a színésznek ugyanis litván zsidó fölmenői is vannak). A magyar szépapját Stern Jakabnak hívták, 1820-ban látta meg a napvilágot, és egész életében lisztkereskedőként dolgozott Tatán és környékén. Stern Jakab felesége a Tatán 1828-ban született Deutschländer Eleonóra volt.

A Stern-házaspár két lányt nevelt föl: a Tatán 1844-ben született és 1896-ban meghalt Stern Herminát, valamint az 1848-ban Tatán született, és 1906-ban New York-ban meghalt Stern Ilkát, ő volt Robert Downey Jr. ükanyja. Stern Jakab halála után Deutschländer Eleonóra újra férjhez ment, és Deutsch Simonnal közösen kibéreltek egy malmot Tata határában, Szomódon. Az 1879-en ismét megözvegyült Deutschländer Eleonóra a szomódi malom bérleti jogát a lányának, Ilkának adta át. Stern Ilka férjét Ormay Rudolfnak hívták, 1836-ban született Magyarországon, és szintén New York-ban hunyt el 1909-ben. Az Ormay egyébként magyarosított név: az ükapa eredeti neve Süss Rudolf volt.

tata_deutsch.jpg

Stern Ilka és Ormay Rudolf négy gyermeket nevelt, közülük a legfiatalabbként született Ella Eleonóra 1885-ben, a szomódi malomban született, ő volt Robert Downey Jr. dédnagymamája. Az Ormay-házaspár az 1880-as évek végén vándorolt ki Amerikába, ott kötött házasságot Eleanore Ella Ormay 1911-ben James McLauchlen-nel, és az ő kapcsolatukból született Betty McLauchlen, vagyis Robert Downey Jr. nagymamája. Most a leszármazási vonalon már el is érkeztünk a filmsztárhoz: Betty McLauchlen férjét Robert Eliasnak hívták, ők adtak életet a Robert Elias néven született Robert Downey Sr.-nak, vagyis Robert Downey Jr. édesapjának.

Az Amerikába szakadt felmenők, Stern Ilka és Ormay Rudolf valószínűleg nem sejtették, hogy milyen borzalomtól mentik meg leszármazottaikat azzal, hogy elhagyják Magyarországot. A vészkorszakban ugyanis Tata zsidó lakosságát szinte teljes egészében meggyilkolták.

Erről Kerti Katalin elmondta: a második világháború során Tatán két gettót állítottak föl, egyet a helyi lakosoknak, egyet a környékbelieknek. (A Goldberger Alapítvány a mai Táncsics utcában található, egykori gettó falán emléktáblát helyezett el a mártírok emlékére.) A városból 1944. nyarán összesen mintegy 650 embert hurcoltak el a halálba: a tatai zsidókat szállító vonat 1944. június 15-én érkezett Auschwitz-ba, és az adatok szerint a deportáltak nyolcvan százalékát (mivel munkára alkalmatlannak minősítették őket) még aznap megölték a gázkamrákban.

tata_zsinagoga.jpg
A tatai zsinagóga

Kerti Katalin hozzátette: a tatai zsidók mártírhalála és szenvedéstörténete nem csak emberiességi okok miatt borzalmas és szégyenteljes, hanem abból a szempontból is, hogy az Esterházy család mellett éppen a helyi zsidó polgárságnak köszönhető Tata fejlődése, iparosodása és városiasodása. Ők alapították a helyi szőnyeggyárat, bőrgyárat, az első takarékpénztárat, szappangyárat, nyomdát, lapkiadót, a kiskereskedések nagy részét, sőt, a város ma is működő sportegyletét, a Tatai Atlétikai Clubot. Hozzájárultak a helyi gimnázium berendezéséhez is. Nem sok köszönetet kaptak érte. A 650 emberből a lágerek fölszabadítása után alig hatvanan érkeztek haza. De közülük is harmincan – látván, hogy családtagjaik odavesztek, mindenük odalett, házaikat, ingatlanaikat pedig idegenek foglalták el – azonnal el is hagyták a várost, és nem tértek vissza.

Szöveg és kép: Kácsor Zsolt