Évforduló: Marcel Proust, egy eltűnt zsidó nyomában

Ő fedezte fel és írta meg roppant aprólékossággal, hogy ismert emlékeink tartománya mögött rejtett érzéki emlékek rejtőznek: egy másik élet. Amiről azt hisszük, az élettörténetünk, egy váratlan illat vagy gesztus teljesen elbizonytalaníthatja. Neki is legalább két nyilvános és két rejtett élete volt.

Két életet élt le mindössze ötvenegy kurta év alatt: egy üres és felesleges, sznob parvenü-életet a párizsi szalonokban és egyet azzal, hogy mindezt igazolja, megváltsa és halhatatlanná tegye azzal, hogy megírja súlyos betegen, parafával szigetelt szobájában. Ez az élete zajlott „az eltűnt idő nyomában”.

Az érzéki emlékezés mindig fájdalom: olyat idéz fel, ami menthetetlenül elveszett, pedig nagyon mélyen volt közünk hozzá: olyat idéz, ami már meghalt belőlünk. A féltékenység, a múló és reménytelen szerelmek mellett (hol rejtőzködő, hol nyílt utalásokkal a homoszexuális vonzalomra) leginkább az anyai gyengédség átmeneti és a nagymama végleges elvesztése teszi ezt világossá: a hozzájuk fűződő viszonya Marcelnek túlzottan is egyértelművé teszi, miről van szó: igazi, viccbelien jellemző zsidó anya-fiú viszonyról. Valóban, Proust imádott édesanyja zsidó volt. A zsidók a szövegben néha tényleg antiszemita karikatúrára emlékeztetnek, de az elbeszélő idősebb tükörképénél, Swannál más a helyzet. Ő is társasági parvenü, előkelő és jó ízlésű sznob, akiből az idősödés, betegség és a regény lapjain tárgyalt Dreyfus-ügy végük csak kihozza a finom körök elől mindaddig elrejtett zsidót.

Marcel Proustnak két élete mellett két titka is volt: az Eltűnt időben eltitkolt, majd tükröztetve, trükkösen felmutatott homoszexualitás és a zsidósága. Mindez beleíródik, persze, ebbe a monumentális szövegbe, amelyben, úgymond, „nem történik semmi” azon kívül, hogy egy új enciklopédiát ír az életről és az emberről, mint érzéki tapasztalatainak és emlékeinek kiszolgáltatott lényről. Akinek mindezt köszönhetjük, Marcel Proust, akinek nagy műve néhány éve már teljes terjedelmében hozzáférhető magyarul is, 1871. július 10-én, 145 éve érkezett a világra.