Az ómerszámlálás nem csupán napok számlálása Pészahtól Sávuotig, hanem mély spirituális utazás is: a fizikai szabadulástól a lelki beteljesedésig. A Tóra tanításai és a bölcsek magyarázatai feltárják, hogyan köti össze ez a különleges micva a zsidó nép múltját, hitét és jövőjét.
A Tóra kétszer is említi a szfirát háómert (magyarul az ómerszámlálás micváját). Először az Emor szakaszban, ahol ez áll: „És számoljatok a szombat utáni naptól kezdve.” A Szóbeli Tanból tudjuk, hogy itt Pészah első napjára utal a "szombat kifejezés". A számolás onnantól kezdődik, amikor az ómert – azaz az árpaáldozatot – bemutatták. Ezt az áldozatot „tenufának” is hívják, vagyis lengetettnek, mert felemelve kellett bemutatni. A Tóra azt írja: „Hét teljes hetet számoljatok.”
A második említés a Re’eh szakaszban található, ahol egyszerűen „hét hétről” (Siva sevuot) beszél a szöveg. Ebből tanuljuk, hogy a „szombatok” itt a heteket jelentik. A számolás az ötvenedik napig tart, amikor az új termésből búzalisztáldozatot kellett hozni.
AZ ómerszámlálás mindkét említett helyen a zsidó ünnepekről szóló törvények között szerepel, és több fontos elem kapcsolódik össze benne: Pészah első napja, az ómer bemutatása, a szombat, a hét hét és az ötven nap.
De miért kell egyáltalán számolni?
A Maharal (teljes nevén: Jehuda Löw ben Becalel) szerint a számolás lényege, hogy összekösse a kezdetet a céllal – a két pont közti kapcsolatot maga a számlálás hozza létre. A Széfer Háhinuh pedig úgy magyarázza, hogy a Pészah második napja „szombatnak” számít, mert a megváltás egy felülről jövő ajándék volt, akárcsak a szombat. A zsidók még nem álltak készen a szabadulásra, ám az Örökkévaló mégis kivezette őket Egyiptomból.
Pészah és Sávuot mélyen összetartozik, mert a zsidó nép lényege nem a fizikai szabadság, hanem a Tóra elfogadása.
Amikor az Örökkévaló megjelent Mózesnek az égő csipkebokornál, és Mózes jelet kért, Ő így válaszolt: „Én veled leszek. És ez lesz a jeled: amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen szolgáltok majd engem.” A valódi bizonyíték nem a szabadulás volt, hanem a Tóraadás: amikor a nép hallani fogja, hogy az Örökkévaló Mózesen keresztül szól hozzájuk. A fizikai megváltás csak előjátéka volt a lelki küldetésnek.
A zsidók tudták, hogy a szabadulás igazi értelme nem a rabszolgaság elhagyása, hanem az, hogy készen álljanak a Tóra befogadására. Ezért, amikor Mózes megígérte, hogy ötven nap múlva megkapják a Tórát, elkezdték számolni a napokat – és ez lett az ómerszámlálás alapja.
Ugyanezt az izgatott vágyakozást kell ma is felébresztenünk magunkban: az egyiptomi szabadulás örömét összekötni a Sávuotkor kapott spirituális szabadsággal. Ahogyan a napon dolgozó rabszolga vágyik az árnyékra, úgy kell nekünk is vágyakoznunk a Tóra adta lelki megváltás után az ómerszámlálás időszakában.
Rebbecen Leah Kohn előadása alapján (Naaleh.com)
címlap: Ómer naptár. Hollandia, 18. század. (Zsidó Múzeum, New York)
Zucker-Kertész Lilla
