A vizsgált európai országok közül különösen magas Lengyelországban (72 %) és
Magyarországon (54 %) azoknak a zsidó válaszadóknak az aránya, akik a felmérést megelőző 12 hónapban
találkoztak „a zsidó állampolgárok lojalitásának megkérdőjelezésével a
lakóhelyük szerinti ország iránt” – derül ki az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (European Union Agency for Fundamental Rights – FRA) legújabb felméréséből.
Az alábbi jelentés az FRA harmadik felmérésének eredményeit mutatja be a zsidó polgárok antiszemitizmussal kapcsolatos tapasztalatairól és megítéléséről, valamint az EU-ban nyíltan zsidó életet élő zsidókról.
A jelentés 13 tagállam – Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Ausztria, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Dánia, Magyarország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Spanyolország, Svédország és Svédország – összesen 7 992 (16 éves vagy annál idősebb), magát zsidónak valló személytől kapott válaszokat elemzi. Csehország és Románia a 2018-as felmérés után került fel az országok listájára.
Magyarország kivételével minden országban az antiszemitizmus leggyakrabban problémaként érzékelt megnyilvánulása az interneten és a közösségi médiában megjelenő antiszemitizmus. Az arányok a franciaországi válaszadók 96%-a és a romániai 72%-a között mozognak.
Magyarországon a politikai életben megnyilvánuló antiszemitizmust érzékelik inkább problémának (71 %), ezt követi az online antiszemitizmus (70 %).
Belgiumban, Franciaországban és Spanyolországban mintegy 80 % „nagyon nagy” vagy „meglehetősen nagy” problémának tartja a politikai életben tapasztalható antiszemitizmust. Franciaországban (88%), Belgiumban (80%), Németországban (77%) és Hollandiában (72%) a legmagasabb azoknak az aránya, akik „nagyon nagy” vagy „meglehetősen nagy” problémának tartják a zsidókkal szembeni ellenséges megnyilvánulásokat az utcán vagy más közterületeken.
Ausztriában (65%), Olaszországban (65%), Spanyolországban (63%) és Svédországban (62%) háromból két válaszadó közül körülbelül kettő látja problémának a zsidókkal szembeni nyilvános ellenséges megnyilvánulásokat az országában. Csehországban (13 %), Lengyelországban (35 %), Dániában (40 %), Romániában (40 %) és Magyarországon (46 %) jóval alacsonyabb az arány.
Különösen magas Lengyelországban (72 %) és Magyarországon (54 %), és a legalacsonyabb Csehországban (19 %) és Dániában (25 %) azoknak a válaszadóknak az aránya, akik a felmérést megelőző 12 hónapban találkoztak „a zsidó állampolgárok lojalitásának megkérdőjelezésével a lakóhelyük szerinti ország iránt”. Lengyelországban a válaszadók 82 %-a találkozott olyan vádakkal is, hogy a zsidók kihasználják a holokauszt „áldozattá” válását (13 ország átlaga 71 %).
Az antiszemitizmus bármely megnyilvánulásával találkozó válaszadók 96%-a közül a legtöbben (74%) online és offline egyaránt találkoztak antiszemitizmussal. A válaszadók mindössze 6 %-a találkozott az antiszemitizmus megnyilvánulásaival kizárólag offline. Minden ötödik válaszadó (20 %) kizárólag online találkozott az antiszemitizmus megnyilvánulásaival. A kizárólag online antiszemitizmust tapasztalók aránya viszonylag magasabb Romániában (35%), Magyarországon (34%) és Csehországban (32%).
A felmérés során a válaszadók 90 %-át, akik találkoztak már online antiszemita tartalommal, arra kérték, hogy emlékezzenek vissza az utolsó antiszemita incidensre, amellyel online találkoztak. A leggyakrabban említett megnyilvánulás a negatív sztereotípia volt, például a zsidók vádolása azzal, hogy globális hatalmat és ellenőrzést gyakorolnak a pénzügyek, a média, a politika vagy a gazdaság felett (17%), ezt követték az antiszemitizmus olyan megnyilvánulásai, mint Izrael mint állam létjogosultságának tagadása (15%), Izrael politikájának a náci politikához való hasonlítása (13%) és kettős mérce alkalmazása Izrael kormányával szemben, amikor azt más demokratikus államokkal hasonlítják össze (12%).
A leggyakoribb megnyilvánulás országonként némileg eltérő. A 13 országból 5-ben (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Lengyelország, Románia és Svédország) a túl nagy hatalommal rendelkező zsidókra vonatkozó sztereotípia volt a leggyakrabban előforduló utolsó eset.
A többi országban az utolsó online incidens leggyakrabban azzal volt kapcsolatos, hogy megtagadták Izrael mint állam létjogosultságát (Belgium, Dánia, Franciaország és Spanyolország), Izrael politikáját a náci politikához hasonlították (Olaszország), kettős mércét alkalmaztak Izrael kormányával szemben, amikor más demokratikus államokkal hasonlították össze (Németország és Hollandia), valamint összeesküvés-elméleteket hangoztattak arról, hogy a zsidók felelősek olyan eseményekért, amelyeket nem ők okoztak vagy követtek el (Ausztria).
A személyes adatokkal rendelkező, de a válaszadók által nem ismert felhasználók az online antiszemitizmus elkövetőinek leggyakrabban azonosított csoportja Ausztria kivételével minden országban. Ausztriában a névtelen felhasználók (40 %) a leggyakoribb elkövetői a legutóbbi online antiszemita incidenseknek, őket követik a személyes adatokkal rendelkező felhasználók (34 %). Az antiszemitának tekintett tartalmakat kifejező politikusok viszonylag gyakran fordulnak elő Spanyolországban (23%) és Magyarországon (20%).
A 2023 tavaszán végzett felmérés válaszadóinak mintegy fele (53%) nagyon vagy meglehetősen aggódik amiatt, hogy a következő 12 hónapban antiszemita szóbeli sértegetés vagy zaklatás áldozatává válik az utcán vagy más nyilvános helyen. Valamivel kevesebben, de 10-ből még így is több mint 4-en (44%) aggódnak amiatt, hogy zsidó származásuk miatt fizikai támadás áldozatává válnak. Emellett 60 % aggódik amiatt, hogy egy családtagja vagy egy hozzá közel álló személy zaklatás áldozata lesz zsidósága miatt, míg 53 % aggódik amiatt, hogy családtagjait és barátait fizikai támadás érheti a lakóhelyükön. Ezek az arányok nagyon hasonlóak a 2018-as arányokhoz.
Belgiumban, Németországban és Franciaországban a legmagasabb azoknak a válaszadóknak az aránya, akik aggódnak maguk vagy családtagjaik miatt. Csehország, Magyarország, Dánia és Romániában a legalacsonyabb.
A 16 és 39 év közötti válaszadók és a női válaszadók közül többen aggódnak amiatt, hogy ők vagy családtagjaik zaklatás vagy erőszak áldozatai lesznek a következő 12 hónapban, mint a 40-59 évesek, a 60 évesek vagy idősebbek és a férfiak.
A konzervatív, ortodox és szigorúan ortodox zsidók nagyobb valószínűséggel aggódnak szóbeli vagy fizikai támadások miatt, mint a magukat progresszívnek, szekulárisnak, csak zsidónak vagy másnak valló zsidók. Az előbbi csoportok a zsidó közösség tagjaiként is jobban „láthatóak”, mivel a (szigorúan) ortodoxnak vagy konzervatívnak valló zsidók nagyobb valószínűséggel viselnek vagy mutatnak nyilvánosan olyan szimbólumokat, amelyek azonosíthatóvá teszik őket zsidóként.
ELKERÜLÉSI STRATÉGIÁK
A válaszadók fele minden országban legalább néha visel, hord vagy mutat olyan dolgokat, amelyek alapján az emberek nyilvánosan felismerhetik, hogy zsidónak vallják magukat. Ilyen például a kipa, Dávid-csillag vagy különleges ruházat viselése, illetve a mezüze (a zsidó otthonok fő ajtófélfájára rögzített vallásos pergamen). Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Spanyolországban a legmagasabb az arány (több mint 65 %). Franciaországban a legalacsonyabb (42 %).
A szigorúan ortodoxnak valló zsidók közel 90 %-a és az ortodoxnak vallók 75 %-a visel vagy visel olyan dolgokat, amelyek alapján felismerhető, hogy zsidó. Emellett a világi zsidók 36 %-a jelezte, hogy legalább néha felismerhető szimbólumokat visel nyilvánosan. A férfiak és nők, valamint a korcsoportok közötti arányok hasonlóak.
A válaszadók mintegy háromnegyede (76%) jelezte, hogy legalább időnként kerüli a szimbólumok viselését. Csehországban (54 %), Magyarországon (52 %) és Romániában (52 %) a legalacsonyabb az arány. Németországban, Franciaországban, Svédországban és Dániában azonban több mint 80 % alkalmanként kerüli a zsidó szimbólumok nyilvános viselését.
Azok mintegy fele (48%), akik nem viselnek ilyen jelképeket, a biztonságuk miatt tartózkodnak ettől. Ez különösen igaz Németországban (59 %), Dániában (53 %), Svédországban (53 %) és Belgiumban (51 %). A válaszadók körülbelül egyharmada jelezte, hogy azért nem visel semmilyen jelképet, mert a jelképeknek nincs különösebb jelentésük. Ez elég gyakran fordul elő Ausztriában, Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában. Valamennyi országban a válaszadók 20 %-a egyéb okokról számolt be, amiért nem visel zsidó szimbólumokat. Csehországban és Olaszországban ez az arány meghaladja a 30 %-ot.
A válaszadók egyharmada (34%) jelezte, hogy „alkalmanként”, „gyakran” vagy „mindig” kerüli a zsidó rendezvények látogatását, míg 40%-uk azért kerüli el a zsidó rendezvényeket, mert nem érzi magát ott zsidóként biztonságban. Belgiumban a válaszadók több mint fele (54 %) azért kerüli el bizonyos környékeket és helyi területeket, mert „zsidóként nem érzi magát ott biztonságban”. Svédországban (44%), Franciaországban (43%), Hollandiában (42%), Németországban (41%), Lengyelországban (38%) és Dániában (37%) is magas az arány. Belgiumban és Franciaországban a zsidók mintegy 40 %-a legalább időnként elkerüli a zsidó rendezvényeket, mert „zsidóként nem érzi magát ott vagy az oda vezető úton biztonságban”.
Csehországban (17 %), Romániában (19 %), Olaszországban (21 %) és Magyarországon (25 %) a legalacsonyabb azoknak a válaszadóknak az aránya, akik elkerülik a helyeket vagy rendezvényeket. A fiatalabb zsidók gyakrabban aggódnak a biztonságuk miatt, és gyakrabban kerülik a zsidó rendezvényeket és helyszíneket a környezetükben, mint az idősebb zsidók. A nők szintén gyakrabban kerülik az eseményeket és helyeket, mint a férfiak.
A KÖZEL-KELETI ESEMÉNYEK HATÁSA
AZ EU ZSIDÓ LAKOSSSÁGÁNAK ÉLETÉRE
Az antiszemita zaklatás áldozatainak egynegyede és az antiszemita erőszakos cselekmények áldozatainak 17%-a számolt be arról, hogy a legutóbbi incidens, amelyet átélt, az izraeli feszültségek/konfliktusok idején történt A FRA antiszemitizmusról szóló éves áttekintései szerint a közel-keleti konfliktusok idején megnő a tagállamokban hivatalosan regisztrált antiszemita incidensek száma.
A Hamász 2023. október 7-i, Izrael elleni támadásának utóhatása nagyon világosan és példátlan intenzitással mutatta ezt az összefüggést.
A felmérésben részt vevők csaknem kétharmada (62%) minden országban úgy látta, hogy az arab-izraeli konfliktus „nagyon” vagy „eléggé” befolyásolja biztonságérzetét a Hamász 2023. október 7-i, Izrael elleni támadásai előtt. Belgiumban és Franciaországban ez az arány 78%, illetve 75%, Németországban és Spanyolországban pedig 57%.
A magyarországi, romániai, csehországi és lengyelországi válaszadók többsége azonban úgy érzi, hogy az arab-izraeli konfliktus „egy kicsit” vagy „egyáltalán nem” befolyásolja a biztonságérzetüket az országukban.
Összességében a fiatalabb zsidók gyakrabban látják úgy, hogy a közel-keleti események befolyásolják biztonságérzetüket, mint az idősebbek. A nők valamivel nagyobb valószínűséggel jelzik, hogy ez érinti őket, mint a férfiak. A közel-keleti konfliktusok gyakrabban befolyásolják a magukat konzervatívnak, ortodoxnak vagy szigorúan ortodoxnak valló zsidók biztonságérzetét, mint a szekuláris és progresszív zsidókét vagy a „csak zsidónak” valló zsidókét.
Négyből három válaszadó (75 %) legalább alkalmanként úgy érzi, hogy az országában az emberek azért vádolják vagy hibáztatják őket az izraeli kormány intézkedéseiért, mert zsidók: 14 % „állandóan”, 25 % „gyakran” és 35 % „alkalmanként” érzi ezt. A megkérdezettek mindössze 25 %-a jelezte, hogy soha nem érez ilyen érzést. Belgiumban, Franciaországban, Németországban és Olaszországban a legmagasabb azoknak a válaszadóknak az aránya, akik úgy érzik, hogy a társadalom őket tartja felelősnek ezekért az intézkedésekért, akár állandóan, akár gyakran, akár alkalmanként (80 % vagy annál magasabb). Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában a legalacsonyabb az arány.
Ez összhangban van azzal, hogy a csehországi, magyarországi, lengyelországi és romániai zsidók a legritkábban számoltak be arról, hogy az elmúlt 12 hónapban találkoztak (offline vagy online) olyan antiszemitizmussal, amely „a zsidókat kollektíven felelősnek tartják Izrael tetteiért”.
Belgiumban (49%), Németországban (43%) és Lengyelországban (40%) a legmagasabb azon zsidók aránya, akik az elmúlt 12 hónapban bármilyen formában tapasztaltak antiszemita zaklatást. Csehországban (21%), Dániában (24%), Magyarországon (27%) és Romániában (27%) a legalacsonyabb. Az országok közötti kép hasonló marad, ha az offline és az online zaklatást vizsgáljuk.
– Az antiszemita zaklatások aránya nőtt – derül ki az antiszemita zaklatásokra vonatkozó négy kérdésből. Az adatok az antiszemita zaklatás általános változását mutatják az FRA 2018-as és 2023-as antiszemitizmusról szóló felmérései között arra a 11 országra vonatkozóan, amelyre mindkét felmérés kiterjed.
Az antiszemita zaklatás általános gyakorisága a 2018-as 31 %-ról 2023-ra 37 %-ra emelkedett. Az offline zaklatás aránya a 11 országban jelentősen nőtt, a 2018-as 26 %-ról 32 %-ra 2023-ban. Ez a jelentős növekedés akkor is fennáll, ha a többváltozós statisztikai elemzés figyelembe veszi az egyéb tényezőket - például az országot, a földrajzi elhelyezkedést (fővárosban vagy azon kívül élők), az életkort és a nemet/nemet.
Az offline zaklatás különösen Ausztriában (24 %-ról 33 %-ra), Belgiumban (34 %-ról 45 %-ra), Franciaországban (25 %-ról 32 %-ra), Németországban (31 %-ról 36 %-ra), Magyarországon (19 %-ról 24 %-ra) és Spanyolországban (23 %-ról 30 %-ra) nőtt.
Az online zaklatás is nőtt, de nem ilyen erőteljesen: a 2018-as 15 %-ról 17 %-ra 2023-ra. Fontos, hogy sem az offline, sem az online zaklatás nem csökkent statisztikailag szignifikánsan egyik tagállamban sem 2018 és 2023 között.
A HAGYOMÁNYOS VALLÁSI ÉLET KORLÁTOZÁSA
Néhány tagállamban jelenleg is folynak viták a kóser vágásról: Szlovénia betiltotta a hagyományos vágást, Svédország jelenleg megköveteli az előzetes kábítást (1988:539. sz. állatjóléti rendelet, 30. cikk). A zsidók azonban importálhatnak Svédországba hagyományosan levágott húst.
A válaszadók egyharmada hallotta, hogy a felmérést megelőző 12 hónapban nem zsidó emberek azt javasolták, hogy a hagyományos vágást be kellene tiltani a lakóhelyük szerinti országban. Az arányok a belgiumi közel 60 %, az osztrák, lengyelországi és svédországi közel 50 % és a csehországi, magyarországi, olaszországi, romániai és spanyolországi 20 % alatti arányok között mozognak.
A körülmetélést (brit mila) néhány országban vizsgálják. Összességében a válaszadók mintegy 30 %-a hallotta, hogy a felmérést megelőző 12 hónapban nem zsidó emberek azt javasolták, hogy a körülmetélést be kellene tiltani a lakóhelyük szerinti országban. Az összes országot tekintve továbbra is Dániában a legmagasabb az arány, 10 válaszadóból 9 (2018-ban 98 %). Svédországban a válaszadók majdnem kétharmada (62 %) hallotta, hogy nem zsidók javasolták a körülmetélés betiltását. Ausztriában, Belgiumban és Németországban az arány a válaszadók mintegy 40 %-a volt. Csehországban (7 %), Romániában (8 %), Magyarországon (11 %) és Lengyelországban (16 %) a legalacsonyabb az arány.
A legtöbb válaszadó az összes országban azt jelezte, hogy a körülmetélés (79%) vagy a hagyományos vágás (68%) betiltása „nagyon nagy” vagy „meglehetősen nagy” problémát jelentene számukra. Belgiumban (85 %), Franciaországban (87 %) és Olaszországban (85 %) 10-ből több mint 8 válaszadó úgy véli, hogy a körülmetélés betiltása „nagyon nagy” vagy „meglehetősen nagy” problémát jelentene számukra. Ezekben az országokban a válaszadók mintegy háromnegyede látja problémásnak a vallásos vágás tilalmát.
A két zsidó hagyomány tiltását „nagyon nagy” vagy „meglehetősen nagy” problémának tekintő zsidók aránya Csehországban (körülmetélés, 55 %; hagyományos vágás, 50 %), Magyarországon (körülmetélés, 52 %; hagyományos vágás, 53 %) és Lengyelországban (körülmetélés, 42 %; hagyományos vágás, 36 %) a legalacsonyabb.
Az életkor és a nem/nemek szerinti elemzések nem mutatnak egyértelmű mintákat vagy tendenciákat. Szinte minden konzervatív, ortodox és szigorúan ortodox zsidó problémásnak találná akár a körülmetélés, akár a hagyományos vágás betiltását. A progresszív vagy „csak zsidónak” valló válaszadók többsége szintén azt jelezte, hogy a körülmetélés (70 %, illetve 66 %) vagy a hagyományos vágás (83 %, illetve 85 %) betiltásával küzdene hazájában.
A KORLÁTOZÁSOKRA ADOTT VÁLASZOK ÉS INTÉZKEDÉSEK
Az EU stratégiájában meghatározott, az EU-ban élő zsidó élet védelmére és támogatására irányuló valamennyi erőfeszítés kevésbé lesz hatékony, ha a zsidó népesség száma a kivándorlás miatt tovább csökken. A zsidók elhagyják országukat vagy az EU-t, vagy fontolgatják, hogy elhagyják azt, például az antiszemitizmus növekedése, a biztonságérzet csökkenése miatti félelem, a nyíltan zsidó életvitel korlátozása vagy a vallás gyakorlásának akadályai miatt.
A válaszadók több mint fele (51%) a felmérést megelőző 5 évben kivándorolt vagy fontolgatta a kivándorlást: 46 % fontolgatta a kivándorlást, 6 % pedig kivándorolt, majd visszatért.
A válaszadók közel fele (49 %) nem vándorolt ki vagy nem fontolgatta a kivándorlást a felmérést megelőző 5 évben. Összességében a válaszadók 41 %-a azért vándorolt ki vagy fontolgatta a kivándorlást a felmérést megelőző 5 évben, mert nem érezte magát biztonságban, ha zsidóként él a lakóhelye szerinti országban, 32 % azért, mert nem tudott nyíltan zsidó életet élni, és 20 % azért, mert úgy érezte, nem tudja gyakorolni vallását. Ezen kívül 42 % legalábbis fontolóra vette a kivándorlást egyéb okokból.
A válaszadók kivándorlási szándékának vagy tervének azonban sokrétűek az indítékai. A legtöbb válaszadó (80 %), aki kivándorolt vagy a kivándorlást fontolgatta, több okot is említett. A válaszadóknak csupán 12 %-a gondolt a kivándorlásra kizárólag „egyéb” okokból, amelyek nem kapcsolódnak a biztonsághoz, a nyíltan zsidó élethez vagy a vallás gyakorlásához; 17 % kizárólag egy vagy több, a zsidó élethez kapcsolódó okból tette ezt. Sok válaszadó (70 %) az egyéb és a zsidó élethez kapcsolódó okok kombinációját jelölte meg.
A zsidók leggyakrabban Lengyelországból (60 %), Magyarországról (58 %), Németországból (58 %), Belgiumból (53 %), Franciaországból (51 %) és Svédországból (49 %) vándoroltak ki vagy fontolgatták a kivándorlást.
Az okok azonban eltérőek. A németországi (51 %), belgiumi (47 %), franciaországi (47 %) és svédországi (45 %) zsidók nagyobb arányban a zsidó élethez kapcsolódó okokból vándoroltak ki, míg a lengyelországi (60 %) és magyarországi (58 %) válaszadók leggyakrabban „egyéb okokat” említettek. Németországban, Franciaországban és Svédországban a legmagasabb azoknak a zsidóknak az aránya, akik a biztonságtól való félelem (46 %, 44 % és 39 %), illetve a nyíltan zsidó életvitel korlátozásai (39 %, 34 % és 34 %) miatt fontolgatják a kivándorlást. A belgiumi zsidóknak a többi tagállamhoz képest jóval nagyobb hányada számolt be arról, hogy azért fontolgatja a költözést, mert úgy érzi, hogy nem tudja gyakorolni vallási hagyományait az országában (átlagosan 38% kontra 20%). A csehországi (18%), dániai (26%) és olaszországi (27%) zsidók ritkán fontolgatják a kivándorlást zsidóságukkal kapcsolatos okokból.
AZ ADATGYŰJTÉSRŐL
Az FRA harmadik felmérése a zsidó lakosság antiszemitizmussal kapcsolatos tapasztalatairól és megítéléséről 7 992 (16 éves vagy annál idősebb), magát zsidónak valló válaszadó adatait gyűjtötte össze. A felmérés 13 tagállamra terjedt ki: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Franciaország, Magyarország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Spanyolország és Svédország. Ez a 13 tagállam az EU becsült zsidó lakosságának mintegy 96%-át teszi ki.
Az online kérdőív 13 nyelven volt elérhető: Angol, cseh, dán, francia, holland, lengyel, angol, francia, holland, lengyel, román, orosz, spanyol, svéd, olasz és német. Ez a felmérés nagymértékben épít az FRA 2012-es és 2018-as (8, illetve 12 tagállamra kiterjedő) felméréseihez kidolgozott tapasztalatokra és módszertanra, valamint a jelenlegi felméréshez kapcsolódó, 2022-ben lezajlott, az érdekelt felekkel folytatott konzultációkra.
A VÁLASZADÓK JELLEMZŐI
Az FRA által elfogadott nyílt online felmérés megközelítése az egyének részvételi hajlandóságától függ. Különösen fontos figyelembe venni a minta összetételét és a képviselt válaszadók profilját.
A legnagyobb minták a három vizsgált országból származnak, ahol a becslések szerint a legnagyobb zsidó közösségek élnek: Magyarország, Németország és Franciaország. Franciaország és Németország becsült zsidó népessége nagyobb, mint Magyarországé. A franciaországi és németországi mintanagyságok azonban (súlyozással) még mindig lehetővé teszik az értelmes elemzést, ha bizonyos alcsoportok szerinti bontásban vizsgáljuk őket. A minta mérete 305 és 688 válaszadó között mozgott a többi 10 tagállamban.
