Budapesti konferencia Izraelről, ahol egység van az erőszakkal szemben

– Az izraeli háború kirobbanása óta a kormány támogatottsága még a muszlim közösségekben is észrevehető mértékben növekedett, amire korábban nem volt példa – mondta Jákov Hadas-Handelsman, a Zsidó Állam budapesti nagykövete a Danube Institute minap rendezett budapesti konferenciáján. A tanácskozáson beszédet mondott dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke is.

– Izraellel, az országban zajló háborúval, valamint az országot jelenleg sújtó nehézségekkel ismerkedhettek meg a Danube Institute konferenciájának résztvevői a napokban Budapesten. A meghívott tudósok, szakértők, zsidó vezetők, valamint izraeli és magyar egyházi tisztségviselők nemzetközi csoportja három panelbeszélgetésben foglalkoztak az egyes témakörök aktuális kérdéseivel, valamint a területeken végzett kutatások eredményeivel – írja az intézet közleménye.

Dr. David Martin Jones, a Danube Institute kutatási igazgatójának és prof. Jeffrey Kaplan, az intézet főmunkatársának köszöntői után Jákov Hadas-Handelsman, Izrael magyarországi nagykövete, Báruch Oberlander, a Budapesti Ortodox Rabbinátus és a Chábád Lubavics irányzat magyarországi vezetője és dr. Grósz Andor professzor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke tartott vitaindító beszédet. (A Mazsihisz elnök beszédét az írás végén teljes terjedelmében közöljük.)

Jákov Hadas-Handelsman

– Izraelben egység van az erőszakkal szemben – fogalmazott Jákov Hadas-Handelsman, aki beszédében hangsúlyozta, hogy bár vannak konfliktusok az Izraelben élő egyes vallási, társadalmi csoportok között, „mindenki felismerte, hogy bizonyos szervezetekkel problémák vannak.” 

Elmondta, hogy az izraeli háború kirobbanása óta a kormány támogatottsága még a muszlim közösségekben is észrevehető mértékben növekedett, amire korábban nem volt példa. A diplomata szerint ez jól mutatja, hogy az emberek az országban jelenlévő ellentéteket félretéve fogtak össze a háborúban. 

A keresztény közösségek helyzetét vizsgálva Jákov Hadas-Handelsman kitért arra: a keresztények egyre inkább igyekeznek a társadalom részévé válni, egyre többen önkéntesek a hadseregben is. Hangsúlyozta, hogy a közösség tagjai gyarapodnak, magas iskolázottsági rátával rendelkeznek és helyzetük lényegesen jobb a Közel-Keleten élő, más közösségekkel szemben.

Oberlander Báruch

Báruch Oberlander rabbi a jelenlegi helyzet súlyosságát, valamint a konfliktus megoldását nehezítő tényezőkről szólva kifejtette: véleménye szerint minden konfliktus esetében fontos felismerni, mikor van szó valódi megosztottságról, hiszen ez fontos szerepet játszik a megoldás szempontjából. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi tűzszünet és a foglyok szabadulása rendkívül fontos, hiszen minden emberélet szent érték.

Balázs Gábor

Az egyik panelbeszélgetésen részt vett Balázs Gábor eszmetörténész, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem általános rektorhelyettese is, aki kitért az Izraelben zajló belső konfliktusokra, főképp a zsidóság és a demokrácia viszonyára. Elmondta, hogy ennek kapcsán jelenleg számos jogi kérdésről zajlik vita az országban, mint fogalmazott: „az ellentét főképp a zsidóság és a demokrácia fogalma körül alakult ki”. Előadásában ismertette az Izraelben zajló jogi reformok történetét, valamint a demokrácia és a zsidóság alapvető értékeit.

Az alábbiakban a Mazsihisz elnök vitaindító beszédét közöljük teljes terjedelmében.

Dr. Grósz Andor: Miből is adódik a mi szabadságunk? 

Mivel a mai tanácskozás résztvevői között szép számmal akadnak külföldi vendégek, engedjék meg, hogy az ő számukra pár mondatban elmondjam, hogy mit is jelent a neológia, hiszen ennek jelentősége van a mai konferencia szempontjából.

Ha a neológiát, ezt a speciálisan magyar zsidó irányzatot skatulyázni kellene, akkor a legmegfelelőbb leírás ez volna: konzervatív modern zsidóság. Konzervatív, mert hagyománytisztelő, és modern, mert alkalmazkodik a modern kor kihívásaihoz. És ezzel el is érkeztünk a mai konferencia fókuszában álló fogalomhoz, amely meglátásom szerint nem más, mint a kihívás. 

A XX. század nagy angol történésze, Arnold Joseph Toynbee széles körben ismert elmélete szerint egy civilizáció akkor lehet sikeres, ha egy rendkívüli nehéz történelmi vagy gazdasági helyzet kihívására képes megfelelő választ adni. Ellenben egy teljes civilizáció megrekedését és bukását okozhatja, ha olyan kihívással kell szembenéznie, amire nem tud sikeres választ adni. 

Azt már kevéssé szokták idézni Toynbee munkáiból, hogy ez az angol történész a nagy világvallásokat, így a zsidó vallást is az egyetemes történelem legfontosabb jelenségei közé sorolta. Azt állította, hogy a történelemben meghatározó jelentőséggel bíró civilizációk kialakulása, létrejötte mögött mindig valamilyen egyház állt. Sőt, szerinte az ember történelemalkotó lehetőségének alapja nem más, mint az Istentől kapott szabadsága.  

És most elhangzott a mai tanácskozás másik kulcsfontosságú fogalma is, ami így hangzik: a szabadság. Igen, kihívás és szabadság. Ma ez a két fogalom forog kockán, hiszen a történelmi kihívásokra adott, egyéni és közösségi válaszaink garantálják számunkra az egyéni és társadalmi szabadságot. És éppen ez a szabadság, ami napjainkban veszélybe került. 

Igaz, hogy mi, magyar zsidók ma Magyarországon szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat. Nem fenyeget minket fizikai veszély, ha kipával a fejünkön járunk az utcán – ám nagyon jól tudjuk, hogy Európa vagy Észak-Amerika több országában nem ez a helyzet. A Hamász október 7-i terrortámadása és az arra adott izraeli válaszcsapások óta eltelt hetekben Európában és Észak-Amerikában több ezer antiszemita atrocitás történt. 

Magyarországon ez a veszély minket jelenleg nem fenyeget. Paradox módon a szabad világban az elmúlt hetekben éppen az a szabadság került veszélybe, amely nekünk megadatik. De miből is adódik a mi szabadságunk? 

Egyrészt abból, hogy a magyar társadalom nem militáns társadalom. Ezt nem szokták kellőképpen hangsúlyozni, pedig fontos tényező annak megértésében, hogy miért élhetünk békében. Másrészt a zsidó felekezetek kiváló viszonyt ápolnak a keresztény egyházakkal. Ez nemcsak a jó, sok esetben baráti személyközi kapcsolatokban nyilvánul meg, hanem közös rendezvényekben is. Örömmel számolhatok be róla, hogy a keresztény egyházak ökumenikus imahetei során a Mazsihisz országos főrabbija Budapesten egy keresztény templomban együtt prédikált Magyarország legmagasabb rangú katolikus egyházi méltóságával, Erdő Péter bíborossal. Ez mindennél beszédesebb arra nézve, hogy a mai Magyarországon zsidók és keresztények békében élnek együtt.

Természetesen azt sem szabad elhallgatni, hogy egy friss szociológiai felmérés szerint a magyar társadalom mintegy 15 százaléka kimondottan antiszemita, további mintegy 15 százaléka pedig szimpatizál az antiszemita nézetekkel. Ez jelentős arány, ami aggodalomra ad okot. 

De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az október 7-én történt terrortámadás óta zajló izraeli háború nem szította fel a magyar társadalomban tagadhatatlanul ott parázsló antiszemitizmus parazsát. 

A szélsőjobboldaliak szempontjából természetesen mindegy, hogy Izrael háborúzik vagy sem, hiszen ők eleve kirekesztően lépnek fel minden zsidóval szemben – az viszont megnyugtató tény, hogy szélsőjobboldali és Hamász-barát nézeteket vallók Magyarországon nem tudtak tömegeket az utcára vinni. Ez annak a jele, hogy a magyar társadalom döntő hányada világosan látja, hogy ebben a háborúban kik állnak a jó, és kik állnak a rossz oldalon. Természetesen itt sem tévesztendő össze a Hamász és a palesztin nép. 

Biztonságpolitikai kérdésekben alig pár hete folytattam megbeszélést a magyar kormány belügyminiszterével, aki biztosított arról: a magyar állam megvédi a zsidó polgárait, és nem engedélyezi Izrael-ellenes tüntetések megtartását. Ha jól tudom, az elmúlt hetekben három próbálkozás történt ilyen demonstrációk megtartására Budapesten, és a magyar rendőrség egyiket sem engedélyezte. 

Ezzel vissza is kanyarodtam a beszédem elején már említett kihívás-elmélethez: úgy tűnik, hogy az a magyar állam, amely a XX. század első felében aktív szerepet játszott a magyar zsidók kirekesztésében és meggyilkolásában, szóval ez a magyar állam most, a XXI. század első felében már képes a történelmi kihívásokra megfelelő válaszokat adni. 

Mi ennek az oka?

Véleményem szerint az együttműködés képessége, pontosabban az együttműködésre való hajlam, szándék és akarat. Bármilyen különbözőek vagyunk vallási vagy politikai értelemben, de a legfontosabb közügyekben képesek vagyunk egymással szóba állni, szót érteni és együttműködni. 

Ez az, ami a terroristákkal lehetetlen: egy fanatikus terroristával nem lehet együttműködni, mert elvakult gyűlölete miatt képtelen a párbeszédre.Ha bízunk az idézett nagy angol történész elméletében, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy bármennyire hiszünk Izrael hadászati felkészültségében és az izraeli társadalom moráljában, de a győzelemhez önmagában kevés volna a katonai erőfölény. 

Más is kell hozzá: nevezetesen az ember és a közösség történelemalkotó feladatának megértése. Ez az, amit a modern Izrael felismert: nyilvánvaló tény, hogy a  mai Zsidó Állam és a mai izraeli társadalom az ősi zsidó múlt alapján tisztában van történelmi felelősségével. 

Ha megértjük Izrael történelmi szerepét, akkor azt is megértjük, hogy a végső kérdés, amire választ kell adnunk, így hangzik: egyéni és társadalmi szinten vajon miképpen gazdálkodunk azzal a szabadsággal, amit az Örökkévaló bízott ránk? Azt hiszem, hogy a mai rendezvényen erre a lényegretörő kérdésre fogunk bölcs válaszokat kapni komoly, megfontolt és felkészült szakemberektől.

Fotók: Danube Institut