Jancsó-jelenlét: Ilyen egy konferencia, ha szívből születik

Ha egy kutató emocionálisan olyan szorosan kötődik a kutatási témájához, hogy az érzelmeit egy tudományos tanácskozás szűkre szabott, hagyományos keretei között is érvényesen át tudja adni, akkor abból valami rendkívüli jöhet létre. És éppen ez történt az „Ötödik jelenlét. Jancsó Miklós dokumentumfilmjei a zsidóságról” című konferencián, amelyet a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár közösen rendezett meg az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemmel (OR-ZSE) a Síp utcai székház Goldmark-termében.

A tanácskozás november 9-én zajlott, aminek azért van jelentősége, mert ez a németországi kristályéjszaka tragikus évfordulója – Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója a köszöntőjében el is mondta: azért időzítették a tanácskozást e napra, mert a szellemi és tárgyi emlékek megőrzéséről, azaz voltaképpen a zsidóság túléléséről szóló Jancsó-dokumentumfilm a legpozitívabb válasz a kristályéjszakán elszabadult pokoli indulatokra. 

Toronyi Zsuzsa

Mint kifejtette: a „Kövek üzenete” című, Jancsó Miklós és Böjte József által 1992 és 1994 között készített dokumentumfilm felvételei 2023-ban kerültek a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményébe Böjte József ajándékaként. Az intézményben Király Mátyás, Lózsy Tamás és Som Balázs részvételével alakult meg egy projektcsoport, amely a nyersanyagot „kezelésbe vette”, azaz jegyzékelte, feldolgozta, kutatta és további kutatásokra előkészítette. Toronyi Zsuzsanna „intézményi örömnek” nevezte, hogy a dokumentumfilm nyersanyagai éppen a zsidó múzeumban „találkoztak össze” Erdélyi Lajos fotóművész felvételeivel, aki – Jancsóékhoz hasonlóan – ugyancsak a Kárpát-medencei zsidóság nyomába eredve örökítette meg a még fellelhető emlékeket. 

Böjte József a dokumentumfilm forgatásán

Jancsó Miklós és stábja a következő helyszíneken forgatott: Apostag, Bodrogkeresztúr, Budapest, Huszt, Kassa, Mád, Máramaros, Moldva, Olaszliszka, Tokaj és Ungvár. E települések zömében Erdélyi Lajos is dolgozott, sőt előfordult, hogy a fotográfus és a Jancsó-stáb éppen munka közben, a terepen találkozott össze. Most, mintegy harminc év múltán a két hagyaték is egymásra talált a múzeumban, s e találkozás eredménye az az új perspektíva, amelyet az „Ötödik jelenlét. Jancsó Miklós dokumentumfilmjei a zsidóságról” című konferencia igyekezett megvilágítani. 

Som Balázs

Az első előadó Som Balázs, az említett kutatói team vezetője volt, aki a Kövek üzenete nyersanyagairól elmondta: a felvételeket a múzeum 73 darab BETACAM (Sony) kazettán kapta meg, méghozzá szinte az utolsó percben, hiszen a kazetták mágnesszalagjainak „élettartama” mintegy harminc év. Pontosabban szólva maga a mágnesszalag ennél tovább is megőrzi a rögzített információt, ám a sokszori lejátszások miatt a szalagon olyan sérülések keletkezhetnek, amik idővel lehetetlenné teszik a megtekintést. A felvételeket az elmúlt 2 évben kétféle formátumban (mp4 és MXF) digitalizálták, de fizikai adathordozókon kívül a felhőbe is feltöltötték. E ponton Som Balázs föltette a konferencia egyik legfontosabb szakmai kérdését: 

– Egy kb. 50 órányi videóanyaggal, amelynek mérete mp4 formátumban mintegy 50 gigabyte, vajon mit tud kezdeni egy múzeum a maga hagyományos kiállítótereivel? Azaz mi lehet a szerepe a multimédiának egy múzeumi gyűjteményben?

Majd meg is válaszolta a kérdést: evidens, hogy egy ekkora méretű digitális tartalmat nem lehet a múzeum fizikai terében bemutatni, ám mivel lényegében közkincsről van szó, mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ennek eredményeként a digitalizált anyagot feltöltötték a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár honlapjára, hogy szabadon elérhető, nézhető, kutatható legyen. 

A stáb munka közben

S hogy ezután mi következik? Som Balázs számára – mint fogalmazott – a mostani konferencia két hívószava az emlékezés és a gondozás. Ennek jegyében a Kövek üzenete összes felvétele olyan tudományágak, tudományterületek művelői számára kínálhat lehetőséget a további kutatásra, mint egyebek mellett a filmtörténet, filmelmélet, néprajz, népzenekutatás, örökségvédelem, nyelvészet, nem beszélve természetesen a judaisztikáról vagy a holokauszt-kutatásról.  

Király Mátyás

Ezután Király Mátyás tartott előadást Erdélyi Lajos fotódokumentációja a Kárpát-medencei zsidóságról címmel, amiben ugyanaz volt a megkapó, mint Som Balázséban: a kutató megosztotta velünk azt a mély és érzékeny érzelmi kötődését, ami a mindenki által csak „Lalónak” hívott Erdélyi Lajos alakjához és munkásságához fűzi. Olyan meghatottsággal beszélt azokról a pillanatokról, amikor a hagyatékot személyesen átvehette, ami garancia arra: a fotográfus anyaga a zsidó múzeumban a legjobb kezekbe került.

Lózsy Tamás

Az előbbi kettőhöz hasonlóan nagyszerű és tanulságos volt Lózsy Tamás előadása a tokaj-hegyaljai zsidó közösségek örökségéről, amelynek keretében olyan tárgyi emlékeket mutatott be, amelyek a dokumentumfilm egyes helyszíneiről valók. Láthattunk Abaújszántó, Bodrogkeresztúr, Sátoraljaújhely, Szerencs és Tokaj településekről származó tárgyakat, amelyek közül a legimpozánsabb az a tóraszekrény-dísz volt, amely eredetileg a tokaji zsinagóga tóraszekrényét díszítette. Ennek kapcsán elmondta: a két kőtábla ábrázolása nekünk ma már természetes, de annak idején egyáltalán nem volt az, egyes rabbik a zsidóságtól idegennek tartották ezt, mondván, hogy az Örökkévaló 613 parancsolatot bízott a népre, és nem helyénvaló ezekből 10-et kiemelni.

Délután beszélgetéseket hallhattunk az alábbi témákban és résztvevőkkel: Jancsó filmes nyelve (Pólik József); Vallási élet a holokauszt után (Bányai Viktória); Jiddis nyelv a filmekben (Komoróczy Szonja); A Kárpát-medence zsidó zenéje a Kövek üzenetében (Frigyesi Judit).

Ami a Pólik Józseffel folytatott beszélgetést illeti, annak egyik legérdekesebb része az volt, amikor az esztéta, író, filmrendező azt ecsetelte, hogy mi a megrendezett jelenetek szerepe egy dokumentumfilmben. 

Pólik József (balról)

A nyersanyagokból ugyanis kiderül, hogy Jancsó nemcsak improvizált a forgatás során, azaz nemcsak arra hagyatkozott, amit a helyszín és a szereplők megszabtak, de határozott rendezői vízióval is rendelkezett. Mint Pólik mondta: a dokumentumfilmes Jancsó nem hagyta el a játékfilmes énjét. Olyannyira nem, hogy például egy olaszliszkai jelenethez – amit a konferencián be is játszottak – a stáb Budapestről vitt el Olaszliszkára wesselényis zsidó gyerekeket. 

Forgatás közben

A filmes szakember fontos üzenetnek nevezte, hogy a Kövek üzenetében feltűnik maga a stáb is, ami Pólik szerint az alkotók részéről valamiféle tanúságtétel. Annak kinyilvánítása, hogy mi itt vagyunk, mi láthatók és láttatók vagyunk, azaz tanúi vagyunk egy letűnő, vagy már le is tűnt világnak.

Bányai Viktória és Király Mátyás. FOTÓ: CSŐSZ LÁSZLÓ

Tanulságos volt a Bányai Viktóriával folytatott beszélgetés  a holokauszt utáni vallási életről, fókuszban a kárpátaljai zsidósággal, hiszen – mint a fönti helyszínlistából kiderül – Jancsóék abban a régióban is forgattak. A kutató megjegyezte: figyelemreméltó jelenség, hogy a túlélők közül Kárpátaljára visszatért zsidók jelentős része elhagyta a szülőföldjét, tekintettel arra, hogy a háború előtt Csehszlovákiához, a háború alatt rövid ideig Magyarországhoz tartozó Kárpátalja 1945 után a Szovjetunió része lett. A túlélők nagy része azonban kívánt szovjet állampolgár lenni, de magyar sem, ezért sokan Csehszlovákiába távoztak. Bányai Viktória a film kapcsán azt mondta: számára az alkotás képi világa unikális, mert habár mások is forgattak filmeket zsidó emlékekről, a Kövek üzenete c. dokumentumfilm vizuális hatásával nem veszik fel a versenyt. 

Komoróczy Szonja és Toronyi Zsuzsa

Élvezetes volt a Komoróczy Szonjával folytatott beszélgetés, hiszen a filmben van olyan jelenet, amelyben a szereplők jiddisül beszélnek, márpedig a nyelvhasználat jelentősége kulcsfontosságú az előhívott emlékezet szempontjából. Ennek kapcsán Komoróczy Szonja azt mondta: sok éve, amikor kezdő jiddisistaként jiddis klubot vezetettek a Bálint Házban, maguk a résztvevők is meglepve számoltak be arról, hogy az évtizedek óta nem használt jiddis nyelv előhívása olyan emlékek felszínre törésével járt együtt, amikről voltaképpen a holokauszt óta nem beszéltek. Ezek az emlékek ugyanis olyannyira a jiddishez (az otthon, a család, a múlt rétegeihez) kötődtek, hogy más nyelven nem is voltak „előhívhatók”. Komoróczy Szonja erről azt mondta: érdemes szem előtt tartanunk, hogy a személyes emlékezetnek vannak csak a nyelvhez kötött rétegei. 

Frigyesi Judit

A Frigyesi Judittal a Kövek üzenetében hallható Kárpát-medencei zsidó zenéről folytatott eszmecsere azért volt fontos, mert mind Jancsó játékfilmjeiben, mind a dokumentumfilmjeiben a művek szerves részét képezi a zene. Azaz nemcsak illusztrálás, a zenei „aláfestés” a zenék funkciója, hanem a film egyenlő rangú eleme a képpel, a vágástechnikával, a szereplőkkel, adott esetben a történettel együtt. S az igaz, hogy Jancsó a Kövek üzenetében olyan zenészeket is felvonultat, akik nem helyiek, ez azonban mit sem von le abból az átütő erőből, amit a zene ad hozzá ehhez a dokumentumfilmhez.

A kerekasztal résztvevői (balról jobbra): ifj. Jancsó Miklós, Dési János, Böjte József, Kőbányai János, Bob Cohen. FOTÓK: RITTER DORON

A konferencia filmvetítéssel, valamint kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelyen Dési János kérdezte a film alkotóit, Böjte Józsefet, Bob Cohent, ifj. Jancsó Miklóst és Kőbányai Jánost a forgatás emlékezetes pillanatairól. 

Az „Ötödik jelenlét. Jancsó Miklós dokumentumfilmjei a zsidóságról” című konferencia megrendezését a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatta.

Borítókép: az egykori tóraszekrény dísze a tokaji zsinagógából