Silló Sándor: Purim Tel-Aviv gyermekeivel

Jön a Purim a kedvenc ünnepem. Purimban mérem az izraeli éveimet.  A covid kettőt is elvett belőle, de melyik volt a legjobb? Nézegetem a fotókat és ez a 2018-as iskolai felvonulás győz. Ezekkel a képekkel készülök a revansra: Idén a kedvenc ünnepem visszavág majd a bezárt évekért.

A Purim első jele, hogy katicabogarak, ördögök, Szupermenek, királykisasszonyok és miki egerek lepik el reggel a buszokat. Szüleikkel kézen fogva mennek suliba. Ma van a nagy nap, a jelmezes felvonulás az iskola környéki utcákon.

A Campus Bialik-Rogozin egyszerű állami, körzeti iskola lenne, de a körzet Tel-Aviv déli csücske, ahol a legtöbb bevándorló és menekült él. Többségük szegénységben, nehéz körülmények között. Ebbe az iskolába az ő gyermekeik járnak. 12 évfolyam, 1200 gyerek a világ 52(!) országából.

Megható látni, hányféleképpen lehet szép az ember!

A Florentin egyik utcájában, ahol a menet halad, idős férfi áll az autója tetején: Gyertek! Gyertek! Éljen Izrael! Éljen Afrika! Éljen Ázsia! – kiabálja. És sorolja az országokat. A gyerekek, akiknek a szülőhazáját kiáltja épp, megtapsolják…

Zen

Beleverhetik az orromat a napi hírekbe: politikai meccsekbe, a rakétákba, a telepesekbe, a késelésekbe, nekem akkor is a derűs gyermekarcok jelentik Izraelt. Ez a színes, derűs forgatag. Szeretném őket ilyen boldognak látni mindig, nem csak purimkor.

Mikor a képeket válogattam, akkor vettem észre, hogy szinte mindig fogják egymás kezét…