– Miért látogatják annyian a nagy rabbik sírhelyeit? Kihez helyes imádkozni ilyenkor és miért? Mi a cicit (rojtok) jelentősége, mennyire kötelező? És mi a helyzet a különleges, égszínkék festékkel – vajon már megtalálták az igazit? És még sok más, érdekes, tórai téma – írja az Orti.hu portálon megjelenő Omek magazin e heti számának beharangozójában Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija.
Ha képpel kellene kifejeznünk azt, hogy hogyan látják a zsidó vallást a kívülállók, akkor az egyik befutó lehetne cádikok [igaz emberek] sírjai, melyeket vallásos zarándokok tömegei látogatnak.
Sokszor akár kontinenseken keresztül is képesek utazni – akár Izrael földjét is elhagyva! – azért, hogy meglátogassák azt a helyet, ahol a cádik sírja van. Gyakran azért, mert az életük egy olyan pontra jutott, amikor már úgy érzik, hogy nincsen tovább, kilátástalanná vált a helyzetük. Már mindent megpróbáltak, és az ő imáik valahogyan nem képesek meghozni a várva várt eredményt.
Ugyanakkor olyanok is vannak, akik megkérdőjelezik ezt a szokást. Azt mondják, hogy nem emberhez kell imádkoznunk, hanem az Örökkévalóhoz – pláne nem halotthoz.
Ha pedig nemcsak érzelmi alapon akarjuk a kérdést vizsgálni, hanem a Tóra szemüvegén keresztül is, akkor azt is meg kell kérdeznünk, hogy a tórai és rabbinikus irodalomban hol találhatjuk meg a nyomát a szokásnak, mikor alakulhatott ki?
Erre az izgalmas kérdésre megtudhatják a választ az Omek magazin e heti számában Binjomin rabbitól.
