Most csak online olvasható a Pesti Sólet

Bár a koronavírus miatt zsinagógánk jelenleg zárva van, a Pesti Sólet nem maradhat el. Ezúttal online verzióban dobtuk piacra a legfrissebb számot – írja a Dohány utcai körzet lapjának szerkesztősége az április 24-én megjelent, legfrissebb számról, amely most papírformában kivételesen nem olvasható. 

A 12 oldalas lapban összegzést olvashatnak azokból a karantén-beszélgetésekből, amelyeket Dési János, a Pesti Sólet állandó szerzője, Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija és Gábor György, az OR-ZSE vallásfilozófus professzora folytat március 23 óta. A trió azóta számtalan érdekes témát vesézett ki, a lap válogatásában szóba kerül a maceszgombóc, a szerelem, erotika, hagyomány és még rengeteg izgalmas dolog.

Szentgyörgyi Zsuzsa a Tudomány rovatban Arthur Koestler 1972-ben megjelent utolsó, a Szajhák című regénye kapcsán ír arról, hogy napjaink rettegése egy közelgő globális katasztrófától nem új jelenség. A regény a tudósok gyarlóságáról és felelősségéről, az emberiség előtt álló kihívásokról és a tudomány tehetetlenségéről szól.

Dési János Vendégoldalán ezúttal Vittorio De Sica olasz filmrendező zsidómentő tevékenységéről olvashatunk, aminek azért van jelentősége, mert habár De Sica a világ egyik legismertebb olasz filmese volt, a zsidómentésben játszott szerepe kevésbé közismert. A rendező azt találta ki, hogy a Vatikán megbízásából  zarándokokról forgat filmet „La porta del cielo” (Az ég kapuja) címmel, de a forgatást úgy szervezték meg, hogy a statiszták között elbújtathassanak 300-500 zsidót. Erről tudott a pápai állam is, sőt, a Vatikán a római Szent Pál bazilikát is fölajánlotta a forgatás helyszínéül, ahol éjszakánként meghúzhatták magukat a a németek elől bujkáló zsidók. Ebben a hatalmas templomban aludtak, ettek, éltek. Mivel a cél nem a film bemutatása volt, hanem a forgatás révén időnyerés, az alkotást csak évtizedekkel később, De Sica halála után vágták meg és mutatták be.

A lapszámot / IDE kattintva olvashatják

(Címlapkép: a Dohány utcai zsinagóga egy XIX. századi ábrázoláson. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből.)