Ez lehetett az a sáska, amelyet az ókorban fogyasztottak

– Amikor a Biblia a vándorsáskákról, mint táplálékokról ír, nagy valószínűséggel a sivatagi vándorsáskáról, a Schistocerca gregariaról  lehet szó, mely csapatokban vonulva komoly károkat okoz. A rendszeres sáskajárások minden útjukban található növényt felfaltak, így az éhínség, a fenyegető éhhalál elkerülése végett a sáskák maguk szolgálhattak táplálékként – olvasható a Kaleidoscope online folyóirat legújabb számában.

Rovarok szerepe a sebgyógyításban az ősi Egyiptomban címmel adta közre dr. Blazovics Anna és szerzőtársai tanulmányát a Kaleidoscope folyóirat legújabb, az internetre most felkerült száma.

A cikk bevezetőjében ezt olvassuk: „A rovarokkal kapcsolatos megfigyelések, köztük az ókori rovarterápiák arra ösztönözték a kutatókat, hogy tanulmányozzák e hagyományok valós értékét. Az utóbbi néhány évtizedben a kutatók figyelme a rovarok bioaktív anyagainak megismerésére irányult. A szerteágazó állatkísérletek és humán tanulmányok eredményei alapján a kutatók arra a felismerésre jutottak, hogy a rovarokkal kapcsolatos terápiás megfigyelések általánosságban helyénvalók".

A tanulmány szerzői arra voltak kíváncsiak, hogy a régi egyiptomi orvosi szövegekben található receptekben milyen rovarokat, illetve rovartermékeket alkalmaztak a sebek ellátására, és az említett rovarkomponensek vajon milyen szerepet tölthettek be a gyógyulás folyamatában. 

Sáskahad a sivatagban (Fotó: ChriKo)

A cikkben szó esik az ókori zsidóságról is, idézzük:

„Amikor a Biblia a vándorsáskákról, mint táplálékokról ír, nagy valószínűséggel a sivatagi vándorsáskáról, a Schistocerca gregariaról  lehet szó, mely csapatokban vonulva komoly károkat okoz. A rendszeres sáskajárások minden útjukban található növényt felfaltak, így az éhínség, a fenyegető éhhalál elkerülése végett a sáskák maguk szolgálhattak táplálékként.

Egyiptom vonatkozásában, nincs kizárva, hogy a sáskákat a zsidó nép már egyiptomi rabsága idején is fogyasztotta, és hogy bizonyos esetekben esetleg az egyiptomiak körében is megvolt ez a szokás. Az étkezés során történt változásokat is megfigyelhették. Ebből a megfontolásból feltételezhető, a sivatagi sáska és szöcske terápiás használata az ókori Egyiptomban is, melyeket nem különböztettek meg – legalábbis erre lehet következtetni a fennmaradt szókincsből. 

Mindössze két szót ismerünk ugyanis a sáska, szöcske, tücsök és hozzájuk hasonló ugrólábú rovarokra. A znHm.w szó egyértelműen sáskákra vonatkozik, mint a hasonlatokból kitűnik: »olyan sok, mint a sáska(had)«, és megtalálható a »sáskaföld« kifejezésben, ami egy mitológiai hely volt. Ennek közelében végezték az istenek a tisztító szertartást. II. Pepi fáraó ilyen alakban is feljutott az égbe. Az egyik szöcske/sáska determinativumos szó tehát a nagy tömegben járó, sáskajárásairól jól ismert sivatagi vándorsáska, a másik zoológiai azonossága viszont nem megállapítható".

A tanulmányt teljes terjedelmében ITT olvashatják el.

Illusztráció: