Bajban az angolszász zsidó média

2020. Június 15. / 16:09


Bajban az angolszász zsidó média

A világ legrégebbi zsidó újságja, a brit Jewish Cronicle, valamint a szintén brit Jewish News kiadója az idei Pészach előtt bejelentette a lapok bezárását. Minden zsidó médium küzd azzal, hogy az idősödő olvasótáborát megtartsa és közben új, fiatal olvasókat szólítson meg. A fő kérdés, hogy van-e elég zsidó, aki olvasná és támogatná a független zsidó újságírást.


A zsidó hírmédia bizonytalan jövője címmel írt elemzést a Columbia Journalism Review amerikai médiaszaklap annak kapcsán, hogy a világ legrégebbi zsidó újságja, a brit Jewish Cronicle, valamint a szintén brit Jewish News kiadója Pészach előtt bejelentette a lapok bezárását. Jane Eisner, a cikk szerzője ismertette az áprilisi bejelentés óta eltelt időszak történéseit is: akció indult a lapok megmentéséért, de az egyik nagy adományozó kihátrált. Egy rivális konzorcium vette meg végül a lapokat, ám a tulajdonosok kiléte ismeretlen, így Eisner szerint kérdésessé vált az újságok jövőbeni függetlensége. Mint írta, az Európában és az Egyesült Államokban tapasztalható növekvő antiszemitizmus, valamint a zsidóságon belüli vallási-politikai megosztottságok miatt egyébként sincsenek könnyű helyzetben egy ilyen szűk réteget (ki)szolgáló médiumok. 

9883074.jpg

„A brit zsidó újságírás folyamatos halálközeli állapotához hasonlók történnek az egész iparágban, a koronavírus okozta recesszió olyan drasztikus lépéseket eredményezett, mint a fizetés nélküli kényszerszabadságok, fizetéscsökkentések, bezárások” – írja cikkében Jane Eisner. Példaként említette a csökkentett létszámmal működő New York-i Jewish Weeket (a cégcsoport honlapja ide kattintva elérhető), vagy a bezárt kanadai országos lapot, a Canadian Jewish Newst, de lényegében az ultraortodox zsidó lapokat kivéve a teljes zsidó média jövője bizonytalan, amit csak tetéznek a koronavírus-járvány okozta nehézségek. 

„Minden zsidó médium küzd azzal, hogy az idősödő olvasótáborát megtartsa és közben új, fiatal olvasókat szólítson meg. Már korábban is küzdöttek a túlélésért, a kérdés az, hogy miért. Van-e még elég zsidó ember, aki a zsidókról szóló híreket zsidó lencsén keresztül szeretné olvasni?” – tette fel a kérdést a cikkben megszólaltatott Alan D. Abbey, az izraeli Shalom Hartman Intézet kutatója, aki 2013-ban széles körű felmérést végzett  az angolszász és izraeli zsidó médiáról. 

Jane Eisner rövid történeti visszatekintést is ad: a brit Jewish Chronicle-t 1841-ben alapították, túlélt két világháborút, a soát, valamint a rádió, a televízió és az internet térnyerését is. Az amerikai zsidó lapok a népességgel arányos módon növekedtek, majd a második világháborút követően a nagy fokú asszimiláció miatt indult hanyatlásnak az iparág. A jiddis média eltűnt, a helyi lapok pedig a hirdetők és a helyi zsidó szervezetek támogatásaitól függtek. Ezek a lapok a hirdetési piacot lenullázó koronavírus-járvány előtt is küzdöttek a forráshiánnyal, ráadásul a szerző szerint ma már nincs szüksége a zsidó közösségeknek arra, hogy helyi lapokból tudják meg, ki született, ki házasodott vagy hunyt el, milyen új receptek vannak, vagy hogy gondolatébresztő cikkeket olvassanak. 

Az amerikai zsidó médiumok száma csak nagyon lassan csökken, köszönhetően annak, hogy sok esetben az olvasók a lapok segítségére siettek. „Ám sajnos nem tanítottuk meg a támogatók új generációjának, hogy értékeljék az igazságközpontú újságírást, annak őrkutya jellegét, ahol különböző perspektívák és vélemények megjelenhetnek” – fogalmazott a cikkben megszólaltatott Jonathan Sarna, aki az amerikai zsidó történelem professzora a Brandeis Egyetemen. 

Hasonlóan vélekedik Michele Chabin, aki húsz évig volt a New York-i Jewish Week izraeli tudósítója, míg a közelmúltban pénzügyi okokból meg nem szüntették a pozícióját. Szerinte a zsidó médiának egyrészt az a feladata, hogy a közösség történéseiről tudósítson, másrészt viszont oknyomozásokat is folytat. Utóbbi kapcsán megemlítette a Jewish Week zsidó közösségbeli szexuális visszaélésekkel kapcsolatos oknyomozásait, amelyek nyomozásokhoz vezettek. Mint mondta, a nem-zsidó média nem tárna fel ilyen belső történeteket, mert nem is tudna hogyan. 

Jane Eisner cikkében azt állítja, a teljes (angolszász) zsidó média tekintetében kérdések merülnek fel a minőségükkel, függetlenségükkel és úgy általában a jövőjükkel kapcsolatban. De a fő kérdés az az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, hogy van-e elég zsidó, aki olvasná és támogatná a független zsidó újságírást. A korábban említett Jonathan Sarna ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Ha nincs erős zsidó újságírás, nem vagyok biztos abban, hogy lesz-e erős zsidó közösség”. Eisner szerint ezt a viszonyt a korábbiaknál sokkal inkább teszteli a mostani időszak.

(Képek: Gino Crescoli; 9883074/Pixabay)

Forrás: Columbia Journalism Review

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek