Magyar zsidó arcképcsarnok: Kármán Mór

Kármán Mór (1843-1915), a modern magyar pedagógia, ezen belül is a középiskolai tanárképzés egyik legkiemelkedőbb alakja 1843-ban Szegeden született és 1915-ben Budapesten hunyt el. Édesapja Szegeden kiskereskedelemmel foglalkozott, Kármán a szegedi piarista gimnáziumban és a királyi főgimnáziumban végezte tanulmányait, majd Bécsben tanult filozófiát és filológiát, és a pesti egyetemen szerzett diplomát.

Löw Lipót ajánlásával vallástant tanított pesti középiskolákban, és nagy figyelmet szentelt pedagógiai kérdéseknek és a tanárképzésnek; ennek köszönhetően Eötvös József akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter egy lipcsei tanulmányútra küldte. Feladata az volt, hogy tanulmányozza a lipcsei egyetem tanárképzését, annak gyakorlati módszereit. Kármán Mór Lipcsében is hamar felhívta magára a figyelmet, és hamarosan megbízták a helyi gyakorló elemi iskola biztosságának a vezetésével és a tanulmányi rend elkészítésével. Hazatérése után a pesti egyetem magántanáraként 1871-től pedagógiát, etikát ás pszichológiát oktatott.

Kármán Mór jelentős részt vállalt a magyar oktatásügy megreformálásában, többek között a gyakorló főgimnáziumi szabályzat tervezetének kidolgozásával, valamint a Középiskolai Tanárképző Intézet tanáraként. Többek között Simonyi Zsigmonddal együtt dolgozták ki a magyar nyelvtan és irodalom tanításának mai napig is modern és friss szemléletű tervezetét. 1872-ben nevezték ki az újonnan alakult gimnáziumi gyakorlóiskola (mai Trefort Ágoston Gyakorlóiskola) pedagógiai vezetőjévé. 1873-tól az Országos Közoktatási Tanács rendes tagja volt, amelynek 1883-ig jegyzői feladatait is ellátta, és új gimnáziumi tantervet is készített. Elismertségét jelzi, hogy Ferenc József unokaöccsének tanításával is megbízták. Öt gyermeke közül a legismertebbé Kármán Tódor (1881-1963) fizikus, matematikus vált, akit az „öt marslakó” egyikeként ismert meg a világ, Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő és Neumann János társaságában.

Kármán Mór számos fontos publikációt jegyzett a pedagógia, oktatásügy, de a filológia és a filozófia tárgykörében is, magyarul és németül egyaránt, és többek között a Magyar Tanügy szerkesztője is volt, először Heinrich Gusztávval közösen. Fontos pedagógiai munkákat fordított angolról és németről, lehetővé téve a legfrissebb szemléletű pedagógiai irodalom szélesebb körű elérését. Személyes jó barátságot ápolt Löw Lipót szegedi főrabbival, miközben kiemelt jelentőséget tulajdonított a zsidó oktatásnak is, és tanácsadóként is segítette a pesti zsidó hitközség munkáját. Pedagógiai tárgyú művek mellett így magyarra fordította David Cassel német zsidó történész és reformer szöveggyűjteményét is, A zsidó nép és irodalom története címmel. Tanítványa, a kiváló orientalista és néprajztudós, Heller Bernát így emlékezett rá: „Mint a tanárok tanára, nem kötötte tanítását sem órához, sem föltételhez: ideje, könyvtára, elméje, lelke mindenkor mindenki számára hozzáférhető volt.”

Peremiczky Szilvia