Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 8 óra 26
perckor köszönt be, a királynő holnap este 9 óra 45 perckor távozik körünkből.
Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából
a Pinhász (Mózes 4. 25:10–30:1.) hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó
szombatot kívánunk!
Hogyan zárhatnánk ki éppen azokat Isten megértéséből, akik a leginkább
vágynak rá? Mi történt Mózes sivatagi tanházában?
A nyár a szabadegyetemek, a továbbképzések ideje is. Nyári egyetem volt a
Talmud szerint aznap is a sivatagban, akkor, amikor hetiszakaszunk története
játszódott. Eleázár, a főpap, Izrael vezetői és velük az egész nép, mindannyian
a sivatagi tanház, vagy alighanem inkább tansátor padjaiban üldögéltek, és
Mózes a Tórát, saját történetüket tanította nekik. Még csak a saját negyedik
könyvükben jártak, de már Mózes ötödik könyvét tanulták. Bájos életkép a
sivatagi nyárból, a pusztai vándorlás idejéből.
Jelen volt és szorgalmasan jegyzetelt öt frissen árván maradt lánytestvér
is. Idáig nem hallottunk róluk, talán azért sem, mert egy bizonyos Celofhád
lányai és Celofhád azt jelenti, a félelem árnyéka. Arra készültek, hogy most,
édesapjuk elvesztése után „előlépnek” végre, ahogy a Tóra szövege mondja, a
családra ránehezedő félelem árnyékából, és megszólalnak a közösség előtt. Az
igazságról fognak beszélni.
Arról, hogy az ő Tóra-értelmezésük szerint - mivel fiútestvéreik nincsenek
- örökölhetik ők is, lányként is, apjuk földjét a még el sem foglalt Izraelben.
A Talmud szerint nem kérdés, hogy amikor kiléptek a félelem árnyékából, nem
csak jámborak voltak, de törvénymagyarázók, Tóra-tudósok is. Akik pedig a
törvényt, a Tórát magyarázzák és tanítják, azokat rabbinak szokás nevezni.
Érveik meglepték Mózest a Tóra és a Talmud szerint, úgyhogy Istenhez
fordult, és Isten jóváhagyta az árvalányok Tóra-értelmezését. Már a régi
hagyomány is kiemeli, milyen látványos a kontraszt: a fiúk, a kémek szaladtak
volna vissza Egyiptomba, a lányok, akik kiléptek a félelem, a patriarchátus
árnyékából, már itt, a sivatagi szabadegyetemen, a megígért, még csak az álmokban
létező föld tulajdonviszonyairól tanítottak volna. Nem az örökségük érdekes
itt, hanem a Tóra iránti szeretet, a Tóra-tudás és az, hogy együtt, egyszerre,
az egész nép és vezetői elé állva, kiléptek a félelem árnyékából.
Ki taníthatná inkább a Tórára Izraelt az ilyen lányoknál, akiknek
közbelépése révén új törvényt tanított Isten a népnek (az öröklés
szabályairól)? Az ő esetükből jogforrás, mindenkire vonatkozó törvény adatott
Izraelnek?
Ki állíthatná ezek után, kérdezi Shlomo Riskin rabbi, hogy a lányok nem
taníthatnak Tórát, ha maga a Tóra mintha nem ezt állítaná?
Jó szombatot kívánunk!