Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (44. rész) – Rév Lívia

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

2007-ben jelent meg egy kis könyvecske a Kairosz Kiadónál „Ő muzsikál rajtam keresztül” címmel. A könyvecske Marton Árpád hosszú beszélgetését tartalmazza mai vendégünkkel, Rév Líviával. A forrás megjelölés nélküli idézetek ebből a könyvből származnak.

1940. május 11-én játszott először az OMIKE Művészakció hangversenyén, a Hollán Ernő utcai kultúrteremben Rauchwerger Lili zongoraművész, aki később Rév Lívia néven valóban világhírűvé vált.

Az első sajtóhír 1926-ban jelent meg róla, amikor a Népszava beszámolt arról, hogy hangversenyt rendeztek olyan „csodagyerekek” számára, akik még kívül vannak a Zeneművészeti Főiskola és a Nemzeti Zenede keretein. Legfiatalabb, 9 éves résztvevőként fellépett „a pöttömnyi Rauchwerger Lili” is.

„Van egy csoportképem a ’csodagyerekekről’. Én vagyok az első sorban a második, vagy a harmadik, és Solti van a másik végén a sornak.”

12 évesen önálló zenekari hangversenyt adott Mozart: Esz-dúr kétzongorás versenyművének egyik szólistájaként. Mint kiugró tehetség, Varró Margitnál és Máthé Kláránál tanult. Azon is elmerenghetünk, hogy milyen lehetett 1930-ban a Szekeres Margit Leánygimnázium iskolaiünnepélye, amelyen sokak mellett Rauchwerger Lili is fellépett, továbbá szerepelt egy barátnője, akit Fischer Annie-nek hívtak.

„Én csak arra vágytam, hogy minél szebben muzsikáljak! Sose gondoltam arra, hogy karriert csináljak. Nem az volt a cél! Persze lehet, hogy a szüleim arról álmodtak, hogy híres zongoraművésznő leszek és nagyon gazdag, de hát engem ez nem érdekelt, engem csak a zene érdekelt.”

Később a Zeneakadémián Weiner Leó és Székely Arnold tanítványa volt, 1938-ban diplomázott Bartók, Kodály és Dohnányi jelenlétében, de egyúttal a tanárképzőt is elvégezte. Külföldön folytatta tanulmányait, majd 1936-ban tűnt fel újólag a hazai újságok hangversenybeszámolóiban.

1940 és 1944 között vesz részt a Művészakció estjein. Chopint és Debussyt játszik, 1942-ben külön hangversenye volt Ernster Dezsővel, a nagyszerű operaénekessel, majd Starker Jánossal, a fiatal gordonkással, és részt vesz Ribáry Géza (a Művészakció elhunyt vezetője) emlékének szentelt hangversenyen is. 1944-ben Beethoven zongoraversenyével lép fel. Erről írta a Magyar Nemzet , hogy játéka „kedvezőbb képet mutat, mint bármikor”.

A háború alatti évek végét a Wallenberg-féle svéd Schutz-pass birtokában élte át édesanyjával és húgával.

 „Származásunk miatt annyi szörnyűség ért minket, annyi gonoszságot kellett elszenvednünk azoktól, akiknek én csak örömöt akartam szerezni egész életemben, hogy azt nem lehet földolgozni, elfelejteni. […] Én mindig hittem Istenben, de ezekben a nehéz időkben különösen segítségemre jött. Mindig olyan fantasztikus módon, a leghihetetlenebb helyzetekben – olyankor mindig volt valami, amit küldtek, vagy valaki, akit küldtek nekem! … Például amikor először kiléptem az utcára a csillaggal, amit szabály szerint fölvarrtam a kabátomra, érkezett egy ’névjegy’ odaföntről, valami madárkától, éppen az én sárga csillagom közepére.”

A háború után hat hónapos hangversenysorozatot adott Erdélyben és Bukarestben. Egy mondat erről az Erdély című újság 1945. decemberi tudósításából:

„Rév Lívia keze alatt a billentyűk kristályosan fénylő tisztasággal hangzanak: teljes szívvel és lélekkel muzsikál ez a magyar tehetséges művésznő.”

1946-ban Párizsba utazott egy zenei versenyre, és letelepedett a francia fővárosban. Csakhamar elindult a világkarrierje, Magyarországon pedig – átmenetileg – elfelejtették. A leghíresebb karmesterekkel lépett fel (Adrian Boult, André Cluytens, Walter Süsskind, Jascha Horenstein, Eugen Jochum, Josef Krips, Rafael Kubelik, Hans Schmidt-Isserstedt, Constantin Silvestri és mások). Miután hatalmas sikereket aratott Nagy-Britanniában, Európa számos országában, Japánban, Hongkongban, Afrikában, 1963-ban New Yorkban is nagy sikerrel mutatkozott be egy szólóhangversenyen. Sok vélemény szerint ő volt ebben a korban a Chopin zongoraművek legjobb előadója.

Rév Lívia 2018-ban, 101 éves korában hunyt el, Párizsban.

„… amikor én muzsikálok, akkor a Jóistennek muzsikálok … És Ő segít engem…vagy…Ő muzsikál rajtam keresztül.”

Képek: 

1) Portré. pastdaily.com/2013/01/21/
2) „Csodagyerekek 1925-26.” Muzsika 1990. május
3) Művészakció, 1942. április
4) Portré. parlando.hu/2016/2016-2
5) Portré. papageno.hu/intermezzo/2018/03