Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (42. rész) – Rózsa Vera

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) - a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben - a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. 

„Tizenötéves koromban léptem először a nyilvánosság elé. A gimnázium, – amelynek tanulója voltam, előadást rendezett a Városi Színházban, ott énekeltem.” Így emlékezett a kezdetekre Rózsa Vera, az akkor már – 1941-ben – az OMIKE Művészakcióban szereplő énekesnő a Képes Családi Lapok hasábjain. A budapesti Zeneakadémián kezdte felsőbb zenei tanulmányait karmesteri szakon, majd átváltott énekszakra. A Zeneakadémiára Kodály Zoltán vette fel. Már az énektanszakon kiderült, hogy nem elsősorban operaénekesnek kell készülnie, hanem olyan előadóművésznek, aki jellemek megformálásával és természetes humor tolmácsolásával vonzza közönségét.

1934 novemberében hangversenyt rendezett a Zeneművészeti Főiskola Segítő Egyesülete. Fellépett többek között egy akkor 20 éves énekesnő is. Az Ujság beszámolója szerint „Rózsa Vera kellemesen csengő szopránját, intelligens és bensőséges énekét több dalban élvezte a közönség”. Ezekben az években más fiatal művészekkel együtt rengeteg fellépése volt nagyon különböző helyeken, közöttük nem kevés volt a Pesti Izraelita Hitközség intézményei által rendezett hangverseny. Ezeken az esteken klasszikus szerzők művei mellett zsidó dalokat is énekelt.

Első önálló dalestje 1938-ban, a Zeneakadémia Nagytermében volt. Ezen a hangversenyen a nem sokkal korábban elhunyt Reinitz Béla egyik Kosztolányi vers-megzenésítését is elénekelte. Egy évvel később ugyanitt volt a következő, nagysikerű önálló estje, amelyről a sok lelkendező tudósítás közül álljon itt a Magyar Nemzeté:

„A klasszikusoktól a romantikusokon át a legmodernebbekig ívelő műsora rendkívüli alkalmazkodó képességet követel meg, s a művésznő átlagon felüli intelligenciája és ízlése teszi lehetővé azt, hogy minden stílushoz megtalálja az utat. Kultúrája nagyon kifinomodott. nemes anyagú alt-hangja a mezzoszoprán területére is átnyúlik, de igazi terrénuma a sötét színezetű regiszter.”

Az OMIKE művészakció keretében 1940-től lépett színpadra a Goldmark-teremben. Először dalokat – közöttük „héber népdalokat”, de ugyanakkor Mahlert is – énekelt, de szerepet vállalt operettekben is. Majd fellépés következett 1941-től a Denevérben, és még ebben az évben Händel: Judás Makkabeus című oratóriumának előadásán az egyik zsidó nő szerepét énekelte. A dalok előadása eközben állandó fellépést jelentett. 1944-ben debütált Cherubinként Mozart: Figaro házassága című darabjában az OMIKE operaegyüttesében.

Első férje, a kiváló karmester és zeneszerző Weiner László a Holocaust áldozatává vált. Férje deportálása után Rózsa Vera egy darabig bujkált, majd a svéd nagykövetségen dolgozott, ahol Raoul Wallenberg az üldözöttek menekítő műveleteit szervezte.

1945–1946 között az Magyar Állami Operaház tagja volt – ahogy a korabeli újság, a Fényszóró írta, – a „szinte félelmetesen muzikális” énekesnő. 1946–51-ben a bécsi Staatsoper tagja volt, ahová Kodály Zoltán ajánlásával került.

Ígéretes színpadi pályafutását betegsége szakította meg. Később a kor egyik legkiemelkedőbb művészpedagógusa vált belőle. Az ő londoni iskolájából került ki nagyon sok jelentős énekes, mint például Kiri Te Kanawa.

2010-ben hunyt el, Londonban.

Képek: 

Portré. Heti Válasz 2010. Ismeretlen fényképező műve
A Figaró lakodalma szereposztása
Portré. Színház, 1946. Angelo fotó
Portré. Muzsika, 1992.Felvégi Andrea fotó
Portré. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Könyvtára