A művészet tolmácsol – Beszámoló a Zachor Alapítvány pályázatának záróeseményéről

Van, amit nem lehet egyszerűen szavakkal elmesélni, a művészet eszköztára azonban végtelen. A holokauszt borzalma is épp ilyen, puszta szóval nem megragadható – és ezért különleges súlya van annak, ha fiatalok próbálják megérteni, megfogalmazni a gondolataikat és formába önteni az érzéseiket. A Zachor Alapítvány ezt a csendes, de kitartó munkát végzi el évről évre. Nemrég lezárult “A művészet, az elmondhatatlan tolmácsa” című művészeti pályázat, az ünnepélyes záróeseményre a Ludwig Múzeumban került sor.

Idén tizenegyedik alkalommal hirdették meg „A művészet, az elmondhatatlan tolmácsa” című pályázatot, amely hagyományosan a holokauszt nemzetközi emléknapjához, január 27-éhez kötődik – egyúttal emlékezve az auschwitz-birkenaui láger felszabadítására.

A pályázat keretében általános- és középiskolás diákok készítenek művészeti alkotásokat – rajzokat, festményeket, képregényeket, novellákat, verseket, digitális illusztrációkat, zeneműveket, fotómontázsokat – a Dél-kaliforniai Egyetem Soá Alapítványának interjúarchívuma alapján. Az IWitness digitális platformon elérhető videók valódi szemtanúk, túlélők vallomásait őrzik – köztük például Heller Ágnes, Farkas István vagy Laufer József hangját. Az idei évben a „Felszabadulás és hazatérés” témaköre került fókuszba.

A záróesemény idén is a Ludwig Múzeumban kapott helyet. Már a kezdés előtt érződött: itt valami különleges történik. Több mint 150 résztvevő érkezett – szülők, tanárok, felkészítő pedagógusok, diákok, támogatók. Szőnyi Andrea, a Zachor Alapítvány igazgatója nyitotta meg az eseményt, köszönetet mondva azoknak, akik lehetővé tették a program megvalósulását, és akik évről-évre figyelemmel kísérik az alapítvány munkáját.

Ezután Vida Nárcisz, az Oktatási programok vezetője mutatta be a pályaműveket röviden, majd hívta színpadra az alkotókat. A diákok saját maguk mesélhettek az alkotásaikról: melyik videó inspirálta őket, milyen technikával dolgoztak, milyen gondolatokat akartak kifejezni. Volt, aki verset írt, és fel is olvasta a megrendítő sorokat. Más festményen vagy montázson keresztül idézte meg a múltat. Megrázó volt látni, hogyan találkozik a diákok őszinte és érdeklődő világa a történelem legsötétebb időszakának nyers valóságával – és hogyan születik ebből valami új, személyes és mélyen emberi.

A program egyik részében közös gondolkodásra nyílt lehetőség. A résztvevők együtt értelmezhettek képeket, együtt beszélhették át, milyen dolgok adnak nekik biztonságot a hétköznapokban, mik segítik őket a hétköznapi nehézségekben.

Az idei év különleges volt abban is, hogy rekordmennyiségű, 317 pályamű érkezett be, 331 diák részvételével. A legfiatalabb pályázó 9 éves, a legidősebb 20. Összesen 96 iskola 113 településéről csatlakoztak a fiatalok. A videók közül legtöbben Heller Ágnes, Sztahon Ágnes, Mike Terézia, Farkas István és Laufer József interjúrészleteit dolgozták fel.

A pályázat nem verseny. Itt nincs rangsor, nincs első vagy utolsó. Minden alkotás számít – ezt hirdeti a Zachor Alapítvány, ahogy azt is, milyen fontos munkát végeznek a diákok és felkészítő tanáraik, hogy alkotásaikkal felvállaltan belépnek ebbe a nehéz térbe, ahol a múlt emlékei és a jelen kérdései találkoznak. Az esemény végén minden résztvevő ajándékkönyvet vehetett át, majd kötetlen beszélgetések zárták a napot – diákok és tanáraik ismerkedtek, tapasztalatot cseréltek.

Ahogy a Zachor Alapítvány munkája is mutatja: lehet, hogy az idő egyre távolabb visz minket a soától, de ez csak megerősít bennünket az emlékezet fontosságában. A fiatalok művészetén keresztül újra és újra megmutathatjuk és kiemelhetjük e kor fájdalmas tapasztalatait és a ránk maradt kérdéseket. 

A korábbi évek pályamunkái megtekinthetőek a Zachor Alapítvány Youtube-csatornáján.

Zucker-Kertész Lilla beszámolója