A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bava Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt találják meg.
A negyedik fejezet nyitómisnája azt tanította, hogy halálbüntetéssel járó ügyekben a felmentő ítéletet ugyanazon a napon is meghozhatják, amikor a bírák tanácskoznak. Bűnösséget kimondó ítéletet azonban nem lehet az első napon kihirdetni. Akkor sem, ha a bírák már aznap biztosak benne – meg kell állniuk, és meg kell várniuk a következő napot, mielőtt véglegesítik az ítéletet. Ezért – mondja a misna – halálbüntetéssel járó ügyeket nem lehet bármelyik napon tárgyalni. Egészen pontosan:
A bíróság nem tárgyal halálbüntetéssel járó ügyeket sem szombat előestéjén, sem ünnep előestéjén.
A misna a maga jellemzően szűkszavú stílusában nem fűz ehhez további magyarázatot. A Gemara azonban lépésről lépésre elmagyarázza: Tegyük fel, hogy egy halálbüntetéssel járó ügyet pénteken tárgyalnak, és megállapítják, hogy a vádlott bűnös. Az ítéletet pénteken nem lehet kihirdetni, mert a misna előírja, hogy nem szabad elhamarkodni a bűnösség kimondását – várni kell egy napot. Szombaton sem lehet kihirdetni az ítéletet, mert a bíróságnak azonnal meg kell kezdenie a kivégzési eljárást, és a halálbüntetés végrehajtása tilos szombaton. Ugyanígy szombat este sem lehet kihirdetni az ítéletet, mert halálbüntetést csak nappal lehet végrehajtani. A bíróság nem ítélkezhet szombat este úgy, hogy vasárnap reggelig vár a kivégzéssel, mert így a halálra ítélt személy egy teljes éjszakát gyötrelemben töltene, tudva, hogy másnap kivégzik.
De akkor miért nem lehet egyszerűen pénteken, a tanácskozás befejezése után felfüggeszteni a tárgyalást, és vasárnap (vagy akár később) visszatérni az ítélethirdetéshez?
Mert a bírák elfelejtik az indokaikat. Még ha jelen van két bírósági írnok, akik leírják a felmentésre szavazók, illetve a bűnösséget kimondók érvelését, és rögzítik mindazt, ami a bírák szájából elhangzott, az emberi szív feledékeny, és a bírák el fogják felejteni az érveiket.
Ebben a magyarázatban egy burkolt feltételezés is rejlik, amely számunkra talán nem magától értetődő: hogy a legtöbb ügyet egy napon belül lefolytatják és lezárják. A mi világunkban szinte elképzelhetetlen, hogy egy halálbüntetéssel járó ügy ilyen gyorsan befejeződjön. De egy rabbinikus bíróság számára – amely sokkal kevesebb bürokráciával működik – ez valószínűleg megszokott volt. Figyelemre méltó, hogy a rabbinikus törvény nem tiltja az ilyen ügyek tárgyalását csütörtökön. Nem tartanak attól, hogy a csütörtökön kezdődő tanácskozás csak pénteken jutna el az első döntésig, és akkor a fent említett problémák merülnének fel. Inkább abból indulnak ki, hogy a csütörtökön kezdődő ügy péntekre le is zárul.
A modern időkben már nem aggódik senki azon, hogy a bírók vagy esküdtek elfelejtenék az ügy részleteit, ha a tárgyalás egy hétvégére vagy ünnepre megszakad. De ez nem így volt a Talmud rabbijai esetében. Amint a következő misnából látni fogjuk, a rabbinikus bíróságoknál az első szavazás után a bírák párokba rendeződve egész éjszaka folytatták a tanácskozást, hogy a bűnösségre szavazók minden lehetőséget megkapjanak arra, hogy meggondolják magukat a végső döntés előtt. Ha azonban szünetet tartanának szombatra, és utána folytatnák a tanácskozást, a Gemara szerint előfordulhatna, hogy a bírák két nappal később már nem emlékeznek pontosan az érvelésükre – még az írnokok jegyzeteivel együtt sem. Ezért határozták meg, hogy a halálbüntetéssel járó tárgyalásokat csak olyan napon lehet kezdeni, amikor biztosan folytatni lehet azokat másnap is.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
.jpg)
