Napi Talmud - Szánhedrin 25: "Igazi bűnbánat"

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bava Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt találják meg.

A legutóbbi dáfban azt tanultuk, hogy a kockajátékosok, galambversenyzők, a smita év terményeit árusító kereskedők, valamint a kamatra kölcsönzők mind alkalmatlanok arra, hogy bírói feladatot lásanak el. A mai Gemarában azt tárgyaljuk, vajon ezek az emberek képesek-e valaha is oly mértékben megbánni bűneiket, hogy visszakerülhessenek a tisztségükbe. De először is, egy újabb kategóriát ismerünk meg, amely szintén el van tiltva az ítélkezéstől: a tisztességtelen hentes.

Egy bizonyos sakterről kiderült, hogy egy állat, amelynek sérülése olyan súlyos volt, hogy tizenkét hónapon belül elpusztult volna, az ő kezén ment keresztül. Rav Nahman ezért alkalmatlannak nyilvánította, és eltávolította sakter pozíciójából.

Egy olyan történet, mintha a mai hírekből vették volna: egy kóser hentes rájön, hogy néhány általa tartott állat nem kóser. Ám ahelyett, hogy vállalná a veszteséget, eladja őket, úgy tüntetve fel, mintha kóser hús lenne. Rav Nahman emiatt eltiltja őt a tanúskodástól (ami automatikusan kizárja a bíráskodásból is), és megtiltja, hogy továbbra is sakterként dolgozzon.

Ám az elbukott hentes látható megbánás útjára lép:

A sakter ezután megnövesztette a körmeit és a haját. Rav Nahman alkalmasnak gondolta. Rava azonban ezt mondta Rav Nahmannak: „Talán csak színlel.”

A hentes megnöveszti haját és körmeit, ezzel jelezve bűnbánatát. Vajon ez elegendő ahhoz, hogy újra bíróként szolgáljon? Rav Nahman szerint igen, de Rava szerint lehet, hogy csak tettet. Mit lehet ilyenkor tenni? A Gemara egy harmadik lehetőséget vizsgál:

Akkor hát mi a megoldás? Rav Idi bar Avin szerint az, amit ő maga is mondott: „Aki azzal gyanúsított, hogy nem kóser húst adott el, az csak akkor nyerheti vissza jó hírét, ha olyan helyre megy, ahol nem ismerik, és ott visszaad egy jelentős értékű talált tárgyat a jogos tulajdonosának, vagy saját maga távolítja el birtokából a nem kóser húst, jelentős anyagi veszteséget vállalva.”

Rav Idi bar Avin szerint tehát az egyetlen kiút, ha a hentes elköltözik egy másik városba, és ott példamutató – és költséges – magatartást tanúsít: vagy egy nagy értékű elveszett tárgyat ad vissza, vagy a saját költségén megsemmisíti a nem kóser húst.

És mi van a többiekkel, akiket kizártak? A kockázókkal, uzsorásokkal, galambversenyzőkkel és a smita év terményeivel kereskedőkkel? Van visszaút számukra? A Gemara egyenként veszi sorra őket:

És mikor fogadják el a (kockajátékosok) megtérését? Akkor, ha eltörik a dobókockáikat, és teljesen megbánják tettüket, olyannyira, hogy még ingyen sem játszanának velük többé.

A kamatra kölcsönzők esetében – legyen szó a hitelezőről vagy az adósról – a megtérésük akkor elfogadott, ha megsemmisítik a (kamatos) kölcsönről szóló irataikat, teljesen megbánják a tettüket, és ezután még nem zsidónak sem adnak kölcsönt kamatra.

És akik galambokat röptetnek… Mikor fogadják el a megtérésüket? Akkor, ha széttörik az eszközeiket, és teljesen megbánják tettüket, olyannyira, hogy még a pusztában sem végeznék ezt a tevékenységet.

A smita év terményeinek kereskedői – róluk van szó, akik a hetedik év gyümölcseivel üzletelnek. Mikor fogadják el megtérésüket? Ha eljön egy újabb smita év, és abban már tartózkodnak a tilalmas kereskedéstől.

A közös pont ezekben az esetekben, hogy az érintetteknek teljes mértékben fel kell hagyniuk azzal a tevékenységgel, amely miatt alkalmatlanná váltak – még akkor is, ha abból már nem származik anyagi hasznuk: nincs többé játék kedvtelésből, galambröptetés akár az erdőben sem, kamatkölcsön még nem zsidóknak sem. A smita év kereskedőinek pedig meg kell várniuk egy teljes hét éves ciklus végét, és abban az évben már nem szabad megszegniük a szabályokat.

Ahogy majd Maimonidész írja ezer évvel később: az igazi megtérés akkor történik meg, ha az ember újra szembetalálja magát a bűn lehetőségével, és mégis tartózkodik tőle (Hilchot Teshuva 2:1). Csak ekkor tekinthető méltónak arra, hogy mások felett ítéletet mondjon. 

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla

Sefaria: Sanhedrin 25