.jpg)
A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.
Most a Bava Batra 144-hez kapcsolódó magyarázat fordítását hoztuk el Önöknek.
A tegnapi daf végén egy misnából azt tanultuk, hogy ha valakit felnőtt és kiskorú gyermekei is túlélnek, és a felnőtt gyermekek csendben befektetik az örökség egy részét, a nyereséget egyenlően megosztják a kiskorú örökösökkel, amikor ők nagykorúvá válnak. Ha azonban a felnőtt örökösök előre kijelentik, hogy a saját örökrészükből fektetnek be, nem kötelesek megosztani a bevételt testvéreikkel.
A mai dafban egy ehhez kapcsolódó esetről olvashatunk:
Rav Szafra apja dinárokat hagyott örökül. Rav Szafra ezeket elvitte, és üzleti vállalkozásba kezdett velük. Testvérei azonban beperelték őt Rává előtt.
Rav Szafra, aki éles eszű befektető hírében állt, az örökségéből üzleti nyereséget ért el. Testvérei viszont bíróság elé vitték az ügyet, hogy igényt tartsanak a nyereség egy részére, mivel állításuk szerint a befektetés közös alapból történt. Mivel Rav Szafra nem tett előzetes kijelentést arról, hogy a dinárokat saját örökrészeként használja fel, elvárhattuk volna, hogy a bíróság a testvérek javára döntsön. Rává azonban másként ítélt:
Rává azt mondta nekik: „Rav Szafra nagy ember; nem hagyja abba a tanulást és a fáradozást másokért.”
Rav Szafra nagy ember hírében állt. A Talmudban ez nemcsak azt jelenti, hogy bölcs és tapasztalt volt, hanem azt is, hogy mélyen elmerült a Tóra tanulmányozásában. Rává szerint Rav Szafra csak a saját ügyei miatt hagyta volna félbe tanulmányait, így annak ellenére, hogy előzetes kijelentést nem tett, nem köteles megosztani a nyereséget testvéreivel.
Joggal vetődhet fel az ellenvetés Rává döntésével szemben: Rav Szafra testvérei is megérdemlik azt a védelmet, amelyet a misna biztosítani kíván. Miért engedheti meg testvérük rabbinikus tekintélye, hogy kikerülje a szabályokat, és megfossza őket a nyereségtől?
Rává döntése azonban más logikát követ: Rav Szafra tanulással töltött idejének maximalizálása jó dolog. Azáltal, hogy Rav Szafrát felmenti a szándék előzetes kinyilvánításának és tanúk előtti rendezésének követelménye alól, lehetővé teszi számára, hogy pénzügyi ügyeit gyorsan elintézze, és visszatérjen a tanházba.
Nem ez az első alkalom, hogy a rabbik maguk számára jogi kivételeket hoznak. Ma talán elgondolkodunk: vajon Rává beavatkozása valóban szükséges volt kollégája érdekében? Nem lett volna Rav Szafra még nagyobb ember, ha betartja azokat a szabályokat, amelyek másokra is vonatkoznak? Vagy ha úgy rendezte volna a vitát, hogy testvérei ne érezzék szükségesnek bíróságra menni? Esetleg, ha eleve hajlandó lett volna megosztani a befektetése nyereségét testvéreivel? Vajon a Tóra iránti elkötelezettsége megérte ezt a kivételt? Talán vannak olyan körülmények, amikor a rabbinikus törvény engedményeket tehet a Tóra tanulmányozásának szentelt személyek javára. Ugyanakkor ez az eset némiképp nyugtalanító.
Talán ezt a történetet egy másik, későbbi gáoni mű, a (Vájéchi szidrája) egyensúlyozza ki.
Ott azt olvashatjuk, hogy egyszer, miközben Rav Szafra imádkozott, egy idegen megkereste, és felajánlotta, hogy megvásárolja a szamarát. Rav Szafra nem szakította meg imáját, hogy válaszoljon, ezért az idegen magasabb árat ajánlott. Mivel Rav Szafra továbbra sem válaszolt, az ár még magasabb lett. Ez mindaddig folytatódott, míg Rav Szafra be nem fejezte imáját, és végül az eredeti ajánlott áron adta el a szamarat — nem volt hajlandó elfogadni több pénzt. Legalább ebben az esetben az istenfélelme nem vált a haszonszerzés eszközévé.
A Bava Batra 144 ITT olvasható.
A My Jewish Learning cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
