Nagy elődeink: Kiss Arnold (1869-1940)

2019. Március 31. / 20:19


Nagy elődeink: Kiss Arnold (1869-1940)

Dr. Kiss Arnold 1869-ben született Ungváron és 1940-ben Budapesten hunyt el. A vallási és világi tudományokban egyaránt járatos rabbi-ideál méltó képviselője volt, aki fordításaival és tanulmányaival jelentős mértékben hozzájárult a középkori andalúziai héber líra magyarországi megismertetéséhez. Szinte egyedüliként a nagy rabbik sorában, rabbi és tudósi tevékenysége mellett művész is volt, és maga is alkotott, verseket és novellákat írt.


Édesapja, Klein Mór szintén rabbi volt, Maimonidesz főműve, A tévelygők útmutatója első magyar fordítója. Kiss Arnold tanulmányait Nagyberecsken, majd a Rabbiképzőben végezte, és egyúttal a pesti egyetem bölcsészkarán is tanult, ahol 1893-ban szerezte meg a doktori címet. 1894-ben avatták rabbivá, és ugyanebben az évben választották meg a zsolnai hitközség rabbijának, majd 1896-tól veszprémi rabbiként tevékenykedett. 1901-ben kapta meg kinevezését a Frankel Leó utcai zsinagógába, és a budai főrabbi tisztét haláláig betöltötte. Tanárként és irodalomtörténészként is jelentős munkát folytatott, fő kutatási területe a héber irodalom volt, amit a Rabbiképzőben is tanított. Emellett több saját verseskötete és novelláskötete is megjelent, és Fehér szegfű címmel egy regénye is, amelyben a Rabbiképzőnek állít emléket.

Vallási munkái közül a legfontosabb a Mirjam címmel kiadott, nők részére készült imádságos könyve (1889), valamint a lányoknak készített Noémi (1909). A kor szokásainak megfelelően Kiss Arnold is kiadta beszédeinek gyűjteményét, valamint Kossuth Lajos és Kölcsey Ferenc emlékére tartott beszédeit. Megírta Kecskeméti Lipót és Kaufmann Dávid életrajzát, de Blau Jószefről és Bánóczi Józsefről is írt visszaemlékezést. Szerkesztője volt a Blau Lajos emlékkönyvnek, és szerzője olyan zsidó folyóiratoknak, mint például a Múlt és Jövő, a Magyar Zsidó Szemle és a Pesti Napló. A spanyol zsidó korszak költőinek és a kortárs amerikai jiddis költő, Morris Rosenfeld verseinek fordítása mellett talmudi és jiddis legendákat is feldolgozott. Irodalomtörténészként a magyar zsidó irodalom nagyságai – többek között Kiss József – mellett Petőfi Sándorról is megjelent egy tanulmánya, legfontosabb művei pedig a középkor nagy költő-hadvezéréről, politikusáról és mecénásáról, Samuel Hanagidról 1893-ban megjelent kis monográfiája, valamint Samuel Hanagid patronáltjáról, a kor másik költőóriásáról, Slomo ibn Gabirolról írt munkája, akit a filozófiatörténetben Avicebrol néven ismernek. 

Felhasznált források:
Frojimovics Kinga(2002), „’A doktor rabbik’ nagy nemzedéke Magyarországon: a neológ identitás kialakítása a történetíráson keresztül”, in: Zsengellér, József (szerk.), (2002), Széfer Jószéf. Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére. Open Art: Budapest, pp. 221-239
Komlós Aladár (2001), Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holokausztig 1-2. Múlt és Jövő: Budapest
Komoróczy Géza; Frojimovics Kinga; Pusztai Viktória; Strbik Andrea (1995) A zsidó Budapest 1-2. Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport
Komoróczy Géza (2012), A zsidók története Magyarországon 1-2., Kalligram: Pozsony,
Kőbányai János (2012), A magyar-zsidó irodalom története. Kivirágzás és kiszántás. Múlt és Jövő: Budapest

Címlapképünk illusztráció

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek