Nagy elődeink: Dr. Venetiáner Lajos (1867-1922)

2021. Október 29. / 00:14


Nagy elődeink: Dr. Venetiáner Lajos (1867-1922)

Dr. Venetiáner Lajos rabbi és történész 1867-ben született Budapesten, és 1922-ben halt meg Újpesten. Miközben a klasszikus neológ rabbieszmény szellemiségének jegyében a vallási és világi műveltsége mellett tudományos munkásságára is nagy hangsúlyt fektetett, azon modern szemléletű rabbi közé tartozott, akik munkásságukban nagy figyelmet fordítottak a zsinagógán kívüli közösségépítésre is.

Venetiáner Lajos édesapja is rabbi és dajan , azaz vallási bíró is volt. Venetiáner a kecskeméti piaristáknál érettségizett, vallási tanulmányait édesapjánál és Fischmann Simon kecskeméti főrabbinál végezte. 1881-től a Rabbiképző Intézet hallgatója, közben pedig a breslaui Rabbiszemináriumban is tanult. 1890-ben szerzett doktori fokozatot a pesti egyetemen, és 1892-ben avatták rabbivá. Rabbi- és bölcsész tanulmányai mellett magyar és német szakos tanári diplomát is szerzett Kolozsváron. Rabbivá avatása után először Löw Immánuel mellett működött Szegeden, utána 1893-1896 között Csurgón volt rabbi, ahol gimnáziumi tanárként is dolgozott abban a gimnáziumban, amelyben valaha Csokonai is tanított. 1896-tól egy évig Lugoson teljesített rabbiszolgálatot, majd 1897-ben az újpesti közösség választotta meg főrabbijának, amely tisztséget haláláig betölti.

Hatalmas szerepet játszott a hitközség életének és intézményeinek fejlesztésében, ahol egy legényegylet mellett négyosztályos elemi iskolát is létrehozott, amelyet róla neveztek el, Talmud-Tóra óráit mintegy 200 gyermek látogatta. A vallásgyakorlat iránti odaadására jellemző, hogy nagy hangsúlyt helyezett a mikve (rituális fürdő) és a Chevra Kadisa fejlesztésére. Neki köszönhetően jött létre az aggok háza, de olyan egyesületet is létrehozott, amely kamatmentes kölcsönöket nyújtott rászorulóknak. Nevéhez fűződik a nagy zsinagóga kibővítése is, amely a híres zsinagógaépítész, Baumhorn Lipót tervei alapján készült el. Modern szemléletű rabbinak számított, aki a zsidó fiatalok által szívesen látogatott Blasz Kávéházba is elment, hogy ott tartson előadásokat az általuk kért témákról. Később az előadások kinőtték a kávéházat, és a hitközség tanácstermébe kerültek át. Dalárdát, könyvtárat is létrehozott, sőt, könyveket is kiadott. A helyi zsidó cserkészcsapat is tiszteletből a Venetiáner nevet vette fel.

1910-től a Rabbiképző óraadó tanára is volt, ahol zsidó vallástant, történelmet és Bibliát, valamint hitközségi jogot, a hitoktatás módszertanát és vallásbölcsészetet tanított. 1922-ben fiatalon, 55 évesen hunyt el, sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található.

Tagja volt a Szünidei Gyermektelep, az Izraelita Nőegylet Országos Szövetség, az Országos Rabbi Egyesület az IMIT, az OMIKE vezető testületeinek és a Rabbiképző vezérlő bizottságának is, és a Huszadik Század című folyóirat felkérésére 1917-ben hozzászólt a folyóirat „Van- Magyarországon zsidókérdés?” címmel ismerté vált vitájához. 19 könyvet és több, mint 140 tanulmányt publikált. Tudományos munkásságából kiemelkedik A zsidóság szervezete az európai államokban című könyv (1901), valamint az 1922-ben megjelent A magyar zsidóság története című összefoglaló történeti munkája, amely a mai napig alapvető munka a magyar zsidó történelem tanulmányozásához. Vallástörténeti munkái közül a legfontosabbak összehasonlító tudományi és régészeti szempontú írásai, például az 1895-ben megjelent Az eleüziszi misztériumok a jeruzsálemi Templomban. Adalék a zsidó vallástörténethez című tanulmánya, amely a görög Demeter-Perszephoné misztériumot a jeruzsálemi vízmerítés ünnepével hasonlítja össze; valamint az 1906-ban megjelent A bibliai történetek és az újkori ásatások című könyve. Venetiáner nagy figyelemmel követte a bibliai régészet fejleményeit, és könyvében ismerteti, hogy a legmodernebb régészeti eredmények alátámasztják a Biblia állításait. Fontos munkája az első zsidó orvos-íróról, Asaf Judaeusról írt könyve is, amelyet az első világháború alatt Strasbourgban is kiadtak. Újpesten utca viseli nevét, ahol egy emléktábla is őrzi Újpest egykori főrabbijának emlékét.

Felhasznált források:

 ▪ Deutsch László (2006), Az újpesti zsidó hitközség történetéről. Mazsihisz Rabbitestülete: Budapest
 ▪ Komoróczy Géza (2012), A zsidók története Magyarországon 1-2., Kalligram: Pozsony
 ▪ Komoróczy Géza-Frojimovics, Kinga-Pusztai, Viktória-Strbik, Andrea (1995) A zsidó Budapest 1-2.  Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport
 ▪ Ujvári Péter (2017) [1929],  Zsidó lexikon. Kner Nyomda Zrt.–Láng Kiadó: Budapest (reprint)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek