Nagy elődeink: Dr. Kecskeméti Ármin főrabbi (1874-1944)

Dr. Kecskeméti Ármin főrabbi, történész és irodalomtörténész 1874-ben Kecskeméten született, 1944-ben halt meg valószínűleg Auschwitzban. Kiemelkedő vallási és világi műveltsége rabbinikus tevékenységében, az általa annyira szeretett tudományos kutatómunkában és publikációiban egyaránt megnyilvánul. A zsidó történelemmel és irodalommal foglalkozó munkái közül kiemelkedő a zsidó irodalom történetéről írt könyve, amely a mai napig az egyetlen, magyar nyelven írt átfogó zsidó irodalomtörténet.

Kecskeméti Ármin családja több generáció óta élt Kecskeméten, a források szerint már 1790-ben is a Kecskeméti családnevet használták. A lakóhelyre utaló családnév ekkor kivételesnek számított, mert II. József törvényei értelmében a zsidóknak olyan német családnevet kellett kapniuk, ami nem utalhatott a lakóhelyre. Azonban mivel a családfő szállította a zöldséget a városnak, a hatóságok ezt a nevet adták a családnak. Kecskeméti Ármin a család legkisebb gyermeke, egyik bátyja a szintén neves nagyváradi főrabbi és tudós, Kecskeméti Lipót. Kecskeméti Ármin tanulmányait a Kegyes-tanítórend főgimnáziumában majd a Rabbiképzőben végezte, ahol különösen Bacher Vilmos és Blau Lajos voltak rá nagy hatással. 1896-ban szerzett doktori fokozatot a pesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, disszertációjának címe A „zsidó” a magyar népköltészetben és színműirodalomban volt. 1898-ban avatták rabbivá, és ekkor választották meg a makói hitközség rabbijának, amely pozíciót egészen haláláig betöltötte. Megpályázta a temesvári hitközség rabbiszékét is, de visszavonta pályázatát, a Rabbiképzőben felajánlott állást pedig egzisztenciális okokból végül nem tudta elfogadni. Nikelszky Jenő, Makó város polgármestere 1930-ban így írt Kecskeméti Árminról: „harminckét éves működése alatt mindvégig a közpolgári erények teljességéről és rendíthetetlen hazafiságáról tett tanúságot. Úgy egyházi, mint világi beszédeiből mindég a hazának szeretete sugárzott, ebben a szellemben nevelte az egyház iskolájának tanulóit és vezette egyháza híveit.”

Rabbiként kiemelt figyelmet fordított a tanításra és a közösségszervezésre is, többek között javaslatára alakult meg a zsinagóga kórusa. Kezdeményezésére épült fel Baumhorn Lipót tervei alapján az 1914-ben, közvetlenül az első világháború előtt felavatott zsinagóga is, amelyet 1965-ben a pártvezetés leromboltatott. 1931-ben pedig a Szegedi Egyetemen magántanárnak nevezték ki, ahol zsidó történelmet tanított, ahol előadásait mindig nagy érdeklődés kísérte. 1944. január 16-án Löw Immánuel kilencvenedik születésnapjára rendezett ünnepségen Kecskeméti köszöntötte az idős főrabbit és tudóst. Alig hat hónappal később, 1944 júniusában deportálták a makói zsidóságot. Kecskeméti Ármin visszautasította a megmentésére tett erőfeszítéseket, és végsőkig kitartva közössége mellett velük maradt. Először Strasshofba hurcolták, majd feleségével együtt ismeretlen helyre vitték, és valószínűleg Auschwitzban haltak mártírhalált. Közössége legtöbb tagját Auschwitzba hurcolták. Borsányi Ferenc, A zsidó irodalom története 1-2 . reprint kiadásához írt előszavában megrázó szavakkal írja le, hogyan pusztították el élete munkáját is: „könyvtárát, kéziratait, szinte vakon is fáradhatatlanul írott feljegyzéseit az utcára dobták, elégették…”.

Felesége Magyar Irma volt, ikergyermekeik, György és Pál 1901-ben születtek. György újságíró, költő és műfordító volt, a Symposion és a Pester Lloyd szerkesztője, aki Auschwitzban halt mártírhalált. Pál politológus, szociológus és történész lett. Hosszabb ideig Németországban majd Franciaországban élt, a harmincas évek végén az Egyesült Államokban telepedett le, és ott élt 1980-ban bekövetkezett haláláig.

Kecskeméti Ármin első publikációi 1894-ben jelentek meg, és rendszeresen publikált többek között a Magyar Zsidó Szemlé ben, az IMIT Évkönyvében, az Egyenlőség ben és a Múlt és Jövő ben. Irodalomtörténészi munkái közül a legfontosabbak Az örök zsidó mondája a magyar irodalomban című tanulmánya (amely az IMIT Évkönyvében jelent meg), a Magyar Zsidó Szemlé ben publikált A „zsidó” a magyar színműirodalomban és A „zsidó” a magyar regényirodalomban című cikkei. Legjelentősebb munkája azonban az IMIT pályázatán első díjat nyert A zsidó irodalom története című kétkötetes könyve, amelynek első kötete 1908-ban, a második 1909-ben jelent meg, 1994-ben pedig reprint kiadásban újra kiadták. Jelentős munkái között szót érdemel két történeti könyve, az 1927-ben az IMIT által kiadott A zsidók egyetemes története. A babyloniai fogságból való visszatéréstől napjainkig , valamint a Csanád megye zsidóságának történetét feldolgozó könyv is, amely 1929-ben jelent meg. Emellett a Dézsi Lajos szerkesztette Világirodalmi lexikon zsidó irodalommal foglalkozó szócikkei is nevéhez fűződnek. 1988-ban Makón emléktáblát avattak és utcát neveztek el tiszteletére, és nevét viseli a „Dr. Kecskeméti Ármin Egyesület a Makói Zsidóság Örökségének Megőrzéséért” nevű egyesület is, amelynek 2016 óta az Urbancsok Zsolt makói főlevéltáros által vezetett Dr. Kecskeméti Ármin Baráti Társaság az utódja.

Szeretnénk ezúton is megköszönni Ferge Zsuzsának, Kecskeméti Károlynak és Urbancsok Zsoltnak a portré megírásához nyújtott segítségét.

Felhasznált források:

Borsányi Ferenc (1994), „Bevezetés”, in: Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története 1-2. (reprint)
Miklós Péter (2009), „Kecskeméti Ármin emlékezete”, In: https://mazsihisz.hu/hirek-a-zsido-vilagbol/mazsihisz-hirek/kecskemeti-armin-emlekezete
Schőner Alfréd (2004), "’Kiváló ember, igaz rabbi, termékeny tudós’" – Százharminc éve született dr. Kecskeméti Ármin, makói főrabbi – 1874-1944, In:https://www.or-zse.hu/ev/kecskemetiarmin.htm
Ujvári Péter (2017) [1929],  Zsidó lexikon. Kner Nyomda Zrt.–Láng Kiadó : Budapest (reprint)
Urbancsok Zsolt (2004), „A makói zsidóság a vészkorszakban”. In: Tóth Ferenc (szerk.), Makó története 1920-tól 1944-ig. Makó
Urbancsok Zsolt (é.n.), „Neológ rabbik”, in: https://makoizsidosag.iwk.hu/_userfiles_/makoizsidosag/rav3.pdf
Urbancsok Zsolt (2018), „Makói zsidók a Homonnai-műterem fényképein”, in: Kisvárosi ikonok . Makói életképek a Homonnai fényképészcsalád szemével . (2018), Makó (katalógus)