Magyar zsidó arcképcsarnok: Makai Emil – egy elfeledett magyar költő

Makai Emil (1870-1901) Makón született, édesapja, a neves makói rabbi, Fischer Antal Énoch volt. A költő később veszi fel szülővárosa nevét. Nyelvtehetsége hamar kitűnik, a héber, arámi, német és francia mellett arabul, perzsául, angolul, olaszul és spanyolul is megtanult, és nyelvésznek készült.

A világi tudományok mellett a vallási stúdiumokban is kitüntette magát, és rabbinak tanul, de mivel nem tartja magát elég jámbornak, 1893-ban felhagy tanulmányaival. Először házitanítóként dolgozik, később hírlapíró és szerkesztő lesz, többek között a Nyugat elődjének tekintett, a költő Kiss József által alapított nagyhatású A Hét segédszerkesztője. Makait azonban sokkal inkább az irodalom érdekli, verseket és drámákat fordít, és maga is írni kezd verseket és színdarabokat egyaránt.

Későbbi színművei közül a Tudós professzor Hatvani Jókai Mór tetszését is elnyeri. Tizenhét éves, amikor első verseskötete, a Vallásos énekek (1888) megjelenik, ezt követi a Zsidó költők című műfordítás-gyűjteménye (1892), valamint az Énekek éneke (1893), 1895-ben pedig lírai versciklusa, Margit címmel, majd az Újabb költemények (1899). 1898-tól a Petőfi Társaság tagja, és szintén tagja és egyúttal jegyzője is a Nemzeti Színház drámaíró bizottságának. 1901-ben bekövetkezett korai halála után koporsóját külön vasúti kocsi szállítja Makóra, és még negyedévszázad múlva is olyan költők tisztelegnek emléke előtt, mint Juhász Gyula és József Attila, akivel egyébként halála után rokonságba is kerül, miután unokaöccse, Makai Ödön József Attila sógora lesz.

Világi lírája legjelentősebb darabjait szerelmi költészete képviseli, amelyben magát modern trubadúrnak látja. De ugyanolyan jelentős vallásos költészete is, amelyre nagy hatást tettek az általa fordított középkori hispániai zsidó költők, különösen Jehuda Halevi, a zsidó költészet egyik legnagyobb alakja, akinek Jeruzsálem-költészete a huszadik századik utolérhetetlen volt. Számos a zsidó ünnepekhez vagy a liturgiához kapcsolódó verse mellett a zsidó hagyományhoz, Bibliához kötődő vagy moralizáló verset is találunk. Színdarabjai különösen modernnek és friss szelleműnek hatnak, A költő álma például egyfajta önarcképnek, öniróniának is tekinthető. Főhőse, a 19. század végi ifjú költő olyannyira beleképzeli magát készülő tragédiájának koraközépkori világába, hogy összekeveri a valóságot a fikcióval. A már-már posztmodernnek ható téma, az a mód, ahogyan álom és ébrenlét, illetve fikció és valóság keveredésével játszik, a spanyol barokk dráma nagy alakjának, Calderónnak a hatását viseli magán, pontosabban Az élet álom című drámájának befolyását. Talán legismertebb darabja pedig, a babonák ellen küzdő debreceni professzorról szóló Tudós professzor Hatvani abszurd komédiának is tekinthető.

Makai Emil ismertsége a második világháborút követően méltatlanul háttérbe szorult, noha irodalmat népszerűsítő írásokban találkozunk nevével, és szülővárosa, Makó is számon tartja emlékezetét, ezen kívül pedig egyetemi szakdolgozatok foglalkoznak is költészetével, munkásságával. 1970-ben, születése századik évfordulóján Makó emléktáblát avatott tiszteletére, Makai Ödönné, József Etelka jelenlétében, és 1995-ben, a 125. évfordulón emlékünnepségre került sor. Komolyabb lélegzetű monográfia azonban csak egy jelent meg munkásságáról, még a második világháború alatt Sebestyén Károly írt egy kis népszerűsítő kötetet.

A költő unokaöccse, a neves sebészprofesszor, Makai Endre (1884-1972) visszaemlékezéseiben szomorúan, és okkal teszi szóvá, hogy a gyász után az utókor elfeledte: „a politikai divatok nem igen kedveztek már a kifejezetten zsidó költőnek”.