Magyar zsidó arcképcsarnok: Ferenczi Sándor (1873-1933)

Ferenczi Sándor orvos, pszichoanalitikus, a magyar pszichoanalitikai iskola és a Budapesti Iskola megteremtője 1873-ban született Miskolcon, és 1933-ban hunyt el Budapesten. Ferenczi Sándor munkásságának úttörő szerepe volt nemcsak a magyar pszichoanalízis fejlődésében, de a modern traumakutatás létrejöttében is.

Ferenczi Sándor Miskolcon született 1873-ban, ahol édesapja, Baruch Fränkel könyvkereskedő volt. A Krakkóban született Fraenkel, aki később Ferenczi Bernátra magyarosította nevét, a szabadságharcban honvédként harcolt, majd az első ismert magyarul író zsidó költő, Heilprin Mihály könyvesboltját vette át 1853-ban, és fejlesztette fel a miskolci kereskedelmi és kulturális élet egyik központjává. A bolt zeneműboltként, kölcsönkönyvtárként és könyvkiadóként is működött, többek között Tompa Mihály teológiai munkáit is kiadták. Fia, Ferenczi Sándor, Bécsben szerzett orvosi diplomát, és a Szent Rókus Kórház orvosaként kezdett dolgozni. Ebben az időben fordult érdeklődése komolyabban a lélektan felé is. A széleskörűen művelt Ferenczi hamar elismert személyisége lett a budapesti kulturális életnek, és orvostudományi lapok mellett a Nyugatban és a Huszadik Század hasábjain is publikált. 1908-ban barátkozott össze Sigmund Freuddal., akivel kölcsönösen inspirálták egymás munkásságát Első pszichoanalitikai témájú tanulmánygyűjteménye 1910-ben jelent meg. Nevéhez fűződik a Nemzetközi Pszichoanalitikai Egyesület megalakítása (1911) és a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesület létrehozása is (1913). Mészáros Judit megfogalmazása szerint munkásságának eredményeként: „a pszichoanalízis kapcsolatokat alakított ki az irodalom, a pedagógia, a néprajz, a művészetek képviselőivel és összefonódott a magyarországi progresszió és polgári radikalizmus szellemi mozgalmaival”.

Ferenczi az első világháborúban katonaorvosként a fronton szolgált, és itt szembesült először a háborús neurózisok problémájával, amely később a traumákkal kapcsolatos kutatásainak alapját képezte. A hadvezetés 1918-tól Ferenczi hatására javasolta a pszichoanalízis bevezetését a katonai pszichiátriai intézményekben. 1919-ben Ferenczi egyetemi tanári kinevezést kapott a pesti orvostudományi egyetemen, és megalakult az első pszichoanalitikai tanszék is, azonban a Tanácsköztársaság bukása után tanszéket megszüntették, és Ferenczi is elveszítette egyetemi katedráját, több más, jeles zsidó tudóshoz – Marczali Henrikhez, Alexander Bernáthoz – hasonlóan. Ferenczit is megviselték az első világháború eseményei és az azt követő történelmi események. 1919. június 19-én így írt Freudnak: „A tegnapi nap gyásznap volt számomra: Magyarország új (tervezett) határainak közzététele.” Két hónappal később egy másik levélben pedig arról ír, hogy attól tart, brutális zsidóüldözés vár a zsidókra.

A húszas években tovább folytatja kutatásait, és az ezekben az években végzett kísérletei alapjaiban járultak hozzá a pszichoanalitikus képzés kidolgozásához. 1926-1927 között New Yorkban és Washington környékén tartott előadásokat a New School for Social Reseach meghívására. A harmincas évekre megromlott kapcsolata Freuddal. Ferenczi 1933-ban hunyt el, sírja a Farkasréti zsidó temetőben található. A magyar szellemi élet kiválóságai, többek között Ignotus, Márai, Karinthy Frigyes és Kosztolányi búcsúztatták megemlékező írásaikban. Márai Sándor így emlékezett meg Ferencziről:

„A magyar glóbusz századbeli szellemképeihez hozzátartozik Ferenczi, legalább úgy, mint mestere és barátja, Freud, a XX-ik század szellemtörténetéhez. Hogy az analízis terápia-e, vagy sem, azt nehéz ma eldönteni; e pillanatban azt hiszem, inkább művészet, mint terápia. […] Hatvan évből negyvenet tanított, gyógyított. Természetesen katedra nélkül, cím nélkül, kezdetben kiröhögve, később meggyűlölve. […] Többet tudott az emberi életről, mint Magyarországon előtte bárki is a lélekkutatók közül. Az a gyanúm, hogy költő volt. Nem, mintha verseket írt volna. De tudta azt, amit a költők tudnak: kitapintani azt a szavakkal ki nem fejezhető valamit, ami egy lélek, élet igazi titka.”

Életében Ferenczi nemzetközi tekintélyű tudósnak számított és Magyarországon is komoly eredményeket ért el. Azonban recepciója komoly törést szenvedett Magyarországon először az antiszemitizmus terjedése, a soá, majd a pszichoanalízist szintén gyanakvással szemlélő szocializmus következtében, Nyugaton pedig a Freuddal történt szakítása és Ernest Jones Ferenczit elmebetegnek bemutató Freud-életrajza miatt. A hatvanas-hetvenes évektől kezdődően részint a soá-trauma, részint a vietnámi veteránoknál tömegesen fellépő traumatikus problémák következtében újra előtérbe került a traumakutatás, amely újra felfedezte és alkalmazni kezdte Ferenczi eredményeit, amelynek köszönhetően elnyerhette méltó helyét a tudománytörténetben. Komoly hatást tett az amerikai, brit, francia és olasz pszichoanalízisre, többek között Melanie Kleinre vagy Jacques Lacanra is. Legfontosabb, magyarul megjelent munkái: Lélekelemzés. Értekezések a psychoanalysis köréből; (1910), Lelki problémák a pszichoanalízis megvilágításában (1912), Ideges tünetek keletkezése, eltűnése és egyéb értekezések a pszichoanalízis köréből (1914); A hisztéria és a pathoneurózisok. Pszichoanalitikai értekezések (1919), A pszichoanalizis haladása. Értekezések (1919), Katasztrófák a nemi működés fejlődésében. Pszichoanalitikai tanulmány (1928), A pszichoanalízis rövid ismertetése; Pantheon, Bp., 1937

Lisznyai utcai lakóházán emléktábla őrzi Ferenczi Sándor emlékét. Magyarországon és külföldön is több egyesület foglalkozik munkásságának és emlékének ápolásával. Magyarországon az 1988-ban alapított Ferenczi Sándor Egyesület a Ferenczi-féle pszichoanalitikus hagyomány folytatását tűzte ki céljául, tagjai között – Ferenczi interdiszciplináris munkásságát és hatását követve – magyar és külföldi pszichoanalitikusok, pszichoterapeuták mellett az irodalomtudomány, a szociológia, a filozófia, a történettudományok képviselői is megtalálhatóak. Az egyesület hozta létre a Nemzetközi Ferenczi Központot és Archívumot a Lisznyai utcai Ferenczi Házban, amelynek számos külföldi támogatója is van.

Felhasznált források:

1) Erős, Ferenc (2004), Kultuszok a pszichoanalízis jegyében. Egy Ferenczi-monográfia vázlata. Jószöveg: Budapest

2) Erős, Ferenc (é.n.), „Ferenczi Sándor”, in: https://yivoencyclopedia.org/article.aspx/Ferenczi_Sandor

3) Márai Sándor ’1933), Élők és holtak, in: Brassói Lapok, 1933. június 14. közli:

4) Mészáros Judit (1991), Thalassa, 1991/1, online hozzáférés / ITT

5) Mészáros Judit (2018), „Ferenczi Sándor”, in / IDE KATTINTVA

6) Ujvári, Péter (2017) [1929], Zsidó lexikon. Kner Nyomda Zrt.–Láng Kiadó: Budapest (reprint)