Szerdócz Ervin főrabbi: Tusakodás közben

2021. November 19. / 07:31


Szerdócz Ervin főrabbi: Tusakodás közben

Az aktuális hetiszakaszunk (Vájisláh –  וַיִּשְׁלַח)  kapcsán Szerdócz Ervin újpesti főrabbi két bölcs öreg zsidó, Jonatán és Jehuda példáján keresztül világít rá arra, hogy olykor a legszebb áldásokat is félre lehet értelmezni, ha nem eléggé elmélyülten szemléljük a világ jelenségeit.    


Jákob ősapa életében fordulópont következik be. A változást a névváltozás is jelzi. Jákobból – a fondorlatosból, aki megtévesztéssel győz ellenségei felett – Izrael lesz. A név jelentése „I-ten harcosa”, utódai a zsidó nép, az „izraeliták”, akik az „istenért” küzdenek, akik mennyei segítséggel I-tenüknek aratnak győzelmet.

Nem hihetjük, hogy ilyen változás könnyen és nyom nélkül következhet be Jákob életében. Mi kell ahhoz, hogy ilyen fordulat bekövetkezzen az ember életében?Jákob még fiatal, éretlen fejjel fondorlattal megveszi testvére elsőszülöttségét, majd elorozza az apai áldást, amely a Tóra szavai szerint az elsőszülött kiváltsága. Ézsau megállapítása:  הֲכִי קָרָא שְׁמוֹ יַעֲקֹב, וַיַּעְקְבֵנִי זֶה פַעֲמַיִם--אֶת-בְּכֹרָתִי לָקָח, וְהִנֵּה עַתָּה לָקַח בִּרְכָתִי „...joggal nevezték őt el Jákobnak (csalónak), két ízben álnokul bánt el velem, ( וַיַּעְקְבֵנִי ) elvette elsőszülöttségemet és most elvette áldásomat is”. (I. Mózes 27/36.)

Milyen áldás járt volna neki, amit megtévesztéssel Jákob kapott, bár az testvérét illette? Olvassuk a Tórában az áldás szövegét: הֱוֵה גְבִיר לְאַחֶיךָ, וְיִשְׁתַּחֲווּ לְךָ בְּנֵי אִמֶּךָ; אֹרְרֶיךָ אָרוּר, וּמְבָרְכֶיךָ בָּרוּךְ.  „ …..légy úr testvére felett és boruljanak le előtted anyád fiai (leszármazottai) legyen átkozott, aki téged átkoz és legyen áldott, aki téged áld.” (I. Mózes 27/29.

Ezt az áldást Ézsau nem hallotta, ezért mondja később:  יִקְרְבוּ יְמֵי אֵבֶל אָבִי, וְאַהַרְגָה, אֶת-יַעֲקֹב אָחִי. „Közelednek a gyásznapok atyám miatt (értsd: halála esetén) és akkor majd megölöm testvéremet, Jákobot.” (I. Mózes 27/41.) 

Mit jelent az áldás, amit Jákob kapott? Azt, hogy testvére, Ézsau nem árthat neki. De ezt egyikük sem tudta. 

Jákob az apósánál Lábánnál eltöltött, húsz évig tartó szolgálat után I-ten utasítására visszamegy Háránból a szülői földre, a helyre, amelyet Bét–Élnek nevez: „I-ten házának”. וַיָּקָם בַּלַּיְלָה הוּא, וַיִּקַּח אֶת-שְׁתֵּי נָשָׁיו וְאֶת-שְׁתֵּי שִׁפְחֹתָיו, וְאֶת-אַחַד עָשָׂר, יְלָדָיו; וַיַּעֲבֹר, אֵת מַעֲבַר יַבֹּק. „Fölkelt azon az éjjel és vette két feleségét két szolgálóját és tizenegy gyermekét és átkelt Jábob gázlóján. Vette őket és átvezette a patakon és átvezette a patakon, amije volt.” (I. Mózes 32/23-24.)

 Jákob biztonságba helyezte családját és értékeit, majd bekövetkezik változásának legfőbb ismérve: וַיִּוָּתֵר יַעֲקֹב, לְבַדּוֹ „ És Jákob egyedül maradt.” (I. Mózes 32/25.) 

Izsákról, Jákob apjáról olvastuk:  וַיֶּעְתַּר יִצְחָק לַיהוָה לְנֹכַח אִשְׁתּוֹ, כִּי עֲקָרָה הִוא  „És fohászkodott Izsák a felesége miatt, mivelhogy meddő volt.” (I. Mózes 25/21.) 

Ha a וַיִּוָּתֵר „maradott” szóból a ו számértéke hat „V”  betűt, ami Jákob hat tévedését jelenti,  helyettesítjük az ע 70 számértékű betűvel, amiről tudjuk, hogy a Tóra szerint ennyi nyelv létezett a földön, amikor I-ten a Bábel torony ledöntésével összekeverte az emberek nyelveit. Akkor a וַיֶּעְתַּר a „fohászkodott” szót kapjuk, olyan értelemben, hogy „És fohászkodott Jákob 70 nyelv erejével.”

Jákobbal azon az éjjelen וַיֵּאָבֵק אִישׁ עִמּוֹ „tusakodott vele egy ember (valaki)” (I. Mózes 32/25.). וַיַּרְא, כִּי לֹא יָכֹל לוֹ, וַיִּגַּע, בְּכַף-יְרֵכוֹ; וַתֵּקַע כַּף-יֶרֶךְ יַעֲקֹב, בְּהֵאָבְקוֹ עִמּוֹ. „És midőn látta, hogy nem bír vele, megérintette (értsd: megütötte) csípőcsontjának forgócsontját és kificamodott Jákob forgócsontja tusakodás közben.” Majd később: וְהוּא צֹלֵעַ, עַל-יְרֵכוֹ „ő pedig sántított csípőjén” (I. Mózes 32/32.) Mitől sántít valaki? Attól, hogy fájdalma van.

Jichák Ejziket, a kállói rabbit fiatal korától kezdve élete végéig súlyos betegség gyötörte, amiről mindenki tudta, hogy mérhetetlen kínokkal jár. Egyszer megkérdezte tőle orvosa, hogyan képes a fájdalmat panasz és nyögés nélkül elviselni. A rabbi így válaszolt: 

– Könnyen megérti, ha figyelembe veszi, hogy a fájdalom fölhorzsolja és kilúgozza a lelket. És minthogy így van, az ember nem tehet egyebet, mint szeretettel fogadja a fájdalmat, nem berzenkedik ellene. De bizonyos idő elteltével segít rajta az így nyert életerő abban, hogy elviselje a pillanat fájdalmát. Ez pedig csak egy pillanatig tart, hiszen ami már elmúlt, az nincsen jelen, a majd bekövetkező fájdalmakkal pedig ugyan ki törődik?” 

Jákob fájdalmas csípőficama egyszer szerepel Mózes könyvében. Erről nem történik említés, s hivatkozás sincsen. A kállói rabbi is azt vallotta, hogy fájdalmán, ami talán büntetés lehetett előbbi okok miatt, került közel I-tenhez és Ő is I-ten harcosa lett. 

לֹא אֲשַׁלֵּחֲךָ, כִּי אִם-בֵּרַכְתָּנִי „Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldottál.”
(I.Mózes 32/ 27.) 

Vajislah rabba: 

Egy ifjú jelent meg két öreg előtt, kiknek nevük volt: Jonatán és Jehuda.

– Mi a kívánságod? – kérdezték tőle.

–  Apám küldött, hogy áldjatok meg legszebb áldásotokkal.

És ők  a kezüket fejére téve ekként áldották meg:

– Legyen a Te akaratod, Mindenható I-ten, hogy ez az ifjú vessen, de ne arasson. Bevigyen, de ki ne hozzon. Kivigyen, de be ne hozzon. Omoljon szét a háza, de maradjon fent a kunyhója. Szedjék szét az asztalát és ne ünnepeljen Újesztendőt. Ámen.

Az ifjú sírva rohant haza apjához:

– Megátkoztak, apám! – kiáltotta. – Áldás helyett megátkoztak! 

És elmondta a különös, fenyegető szózatot, amit a két öregtől hallott. De az apa – kinek neve Simon ben Jocháj volt –  ajkait mosolyra nyitotta és csendesen felelte:

– Áldás volt, fiam, a legnagyobb áldás. Vess, de ne arass: legyenek gyermekeid, de ne haljanak meg. Bevigyél, de ne hozz: fiaid hozzanak asszonyt a házhoz, legyen boldog a házasság, éljenek sokat; nehogy özvegyeiket vissza kelljen vinned szülői házukba. Kivigyél, de be ne hozz: add férjhez lányaidat, éljenek boldogul férjeikkel és ne térjenek vissza özvegyen tehozzád. Omoljon szét házad: a zsidó hit a sírvermet nevezi háznak, ahol vesztegel a test. És maradjon fenn a kunyhód: mert a mi tanításaink szerint a földi élet csak szellős kunyhónak számít. Szedjék szét az asztalodat: annyi gyerek és unoka ülje körül örömben és csapongó vígságban. És ne ünnepelj újesztendőt, ami azt jelenti tanításunkban: legyen boldog és hosszú a házasságod és ne hozz új asszonyt, második feleséget otthonodba. Ez különös áldás, édes fiam, amit nem értettél. Látod-e most már, mit mondott neked a két szent mester, Jonatán és Jehuda?   

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek