Nekünk ez is 1848: az első magyar zsidó naptár megjelenése

Szegfy Mór szerkesztésében 1848 első napjaiban jelent meg az Első magyar zsidó naptár és évkönyv az 1848-ik szökőévre című kiadvány, amely a magyar zsidó kultúra szempontjából kiemelkedő jelentőségű munka volt. „Ezen naptárt és évkönyvet minden zsidó s nem zsidó honlakos figyelmébe legmelegebben ajánljuk."

Az első magyar zsidó naptár és évkönyv mai kifejezéssel élve egy civil szervezet kiadásában jelent meg, amelyet röviden Magyarító Egyletnek, hosszabban pedig így neveztek: „a honi izraeliták között magyar nyelvet terjesztő pesti egylet”. 

A szervezet Szegfy Mór szerkesztésében 1848 elején adta ki a becses kiadványt, amely nem csak a hazai zsidóság körében keltett feltűnést, hanem az akkori polgári kulturális közéletben is.  A Vahot Imre által szerkesztett Pesti Divatlap (amelynek meghatározó munkatársai voltak többek között Petőfi Sándor és Jókai Mór) az 1848. januári számában e szavakkal méltatta a művet: 

(E napokban jelent meg az első magyar-zsidó naptár és évkönyv 1848-dik évre.)  E könyv czíme ollyan, hogy az olvasó már megpillantásánál sejditheti sajátszerű s érdekes mivoltát. A pesti izraelita magyarító egylet az, melly azelőtt a magyar nyelvet terjesztő eszközökkel, mint kisdedóvoda, tanodák, olvasóterem, könyvtár, fölolvasások stb-vel törekedett czéljának megfelelni. Most azonban tevékenységének új stádiumába lépvén, az irodalmi téren is a nyilvánosság körébe lép. 

Ezen csak rövid idő óta működő egylet azáltal, hogy fiatal zsidó írókat koszorúba fűz, s munkálataikat a fentebbi könyvben átnyújtja nemzetiségünk barátinak, elvitázhatatlan érdemmel bír mind a magyar zsidók, mind hazánk irányában; mert mind ez örvendetes tanújelül szolgálhat, miszerint a hazánkbeli zsidók gondolatai s érzelmeit honi nyelven kezdik nyilvánítani.

Véleményünk szerint ezen vállalat a honi zsidók történetében új korszakot nyitand, s maradjon csak hű ezen egylet kitűzött czéljához, meg vagyunk győződve, hogy jöni fog — a minek jönie kell — egy jobb kor, melly után kétszázezer zsidó ajkán hű imádság epedez. Eddig is ezen naptárt és évkönyvet minden zsidó s nem zsidó honlakos figyelmébe legmelegebben ajánljuk. 

Szegfy Mór (Simonyi Antal fotója)

Az első magyar zsidó naptár és évkönyv tartalma a naptárrészen kívül:

Diósy Márton: A honi izraeliták között magyar nyelvet terjesztő pesti egylet; röviden: a magyarító egylet czélja, szerkezete, működései, és történetének vázlata.
Szegfy Mór: A zsidó vallás 13 alapelve. Maimonides után (költemény.)
Reich Salamon: Chorin Áron aradi főrabbi életleirása.
Pollák Henrik: Adatok a magyar izraeliták statistikájához.
Davidovics Sámuel: Öröm és hálabeszéd, mellyet tartott a türelmi adó elengedése nagy ünnepekor M.-Szigeten.
Rockonstein Lipót: Virágfüzér a talmud mezejéről.
Rosenfeld József: Néhány szó a nevelésről általában és különösen hitsorsosinkra vonatkozólag.
Fischer Károly: Néhány szó az oskolaügyben.
Einhorn Ignácz: A halálbüntetés a hébereknél. Archaeologiai értekezés.
Szegfy Mór: Az elátkozott bachúr. Eredeti beszély.
Schlesinger Iganácz: Közlemények a nehéz kézműveket és a földmívelést az izraeliták közt terjesztő pesti egylet köréből.
Einhorn Ignácz: A zsidó ügy és a sajtó honunkban. U. a. Visszapillantás. Egy-két szó a magyar zsidó teendői körül.
Rosenzweig Salamontól 2 költemény.

Az 1825-ben a Somogy megyei Szil községben született Szegfy Mór Mihály (a forradalom után: Szegfi) író, újságíró, tanár a márciusi ifjak egyikeként küzdött a hazáért. A szabadságharcban fegyverrel is szolgált, a fegyverletétel után bujdosott. A kiegyezés után minisztériumi tisztviselő lett, majd tanárként ment nyugdíjba 1886-ban. 

Költeményeket, elbeszéléseket és tárcacikkeket írt az Életképekbe (1846-47), a Zsidó Naptárba (1848), a Pesti Divatlapba (1847-48), a Hölgyfutárba (1853-57), a Divatcsarnokba (1853), a Religióba (1855, fordítások), a Családi Lapokba (1856), a Szépirodalmi Közlönybe (1857-58); a lőcsei állami főreáliskola Értesítőjébe. Szegfy Mór 1896-ban halt meg a Somogy megyei Tabon. 

(Címlapkép: az első magyar zsidó naptár egy példánya a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből)