Miklós Dóri: Tényleg mindent beleadok!

Miklós Dóri a hazai zsidó közélet egyik ismert alakja, a Zsblog.hu főszerkesztője, aki a közelmúltban arra vállalkozott, hogy online formában ismerteti meg az érdeklődőket a zsidósággal, méghozzá a kezdetektől. Ez utóbbi kezdeményezése apropóján beszélgettünk vele hivatásról, zsidóságról, tanításról és zsidó közéletről. 

Kezdjük a beszélgetést stílusos módon a kezdeteknél! Ki az a Miklós Dóri? Hogyan mutatnád be magadat?

Hűha, hol is kezdjem? Talán a Zsbloggal kezdődik a történetem. Ezt a blogot 2014 novemberében hoztam létre, mert úgy éreztem, hogy zsidó témában szükség van egy teljesen független blogoldalra. 

Független mitől? Egyháztól, államtól, hatalomtól?

Mindentől és mindenkitől független, nonprofit elveken működő felületet képzeltem, ami azokhoz is szól határon innen és határon túl, akik a koruk vagy a neveltetésük miatt nincsenek benne a budapesti zsidó körforgásban.

Mekkora volt a legnagyobb kattintás-szám, amit a blog egy-egy posztja elért?

A csúcs eddig közel 31 ezer kattintás volt, amit a zsidó fogalomtár egyik része ért el. De nem csak a kattintás számított nálam, hanem az is, hogy rengeteg visszajelzést kaptam e-mailben, sokan azt írták, hogy rengeteg mindent tanultak a blogból. 

Miért éppen 2014-ben indult a Zsblog?

Különösebb apropója nem volt, akkor jutott rá időm. Akkoriban hetente két-három cikkel indítottam, de az egyéb elfoglaltságaim miatt manapság a blog sajnos nem frissül ilyen gyakorisággal. Igyekszem, hogy mindig színvonalas cikkek jelenjenek meg, s szeretném, ha mások is írnának ide.

Újságíróként végeztél?

Nem, szociológiát végeztem alapszakon, emberierőforrás-tanácsadó a mesterszakom, és évek óta a Lativ Kolel közösségnél dolgozom szervezőként.

Hogy jött az online kurzus ötlete?

Úgy éreztem, hogy az évek alatt a zsidóságról bennem összegyűlt tudást tovább kell adnom. Hatodikos koromtól a Scheiberbe jártam, ott is érettségiztem, aztán megfordultam különböző zsidó oktatási intézményekben, az említett Lativnál pedig nem csak dolgozom, hanem sokat tanulok is. A tudás átadásán túl az egyik kiváltó ok az volt, hogy a Lativból megkeresett egy lány, aki teljesen kezdő szinten állt neki zsidóságot tanulni, s aki azt mondta, hogy nagyon jók az előadások, ő azonban alapvető fogalmakat nem ért, ám ezeket a fogalmakat nem magyarázza el neki senki. Ami persze sokszor természetes, hiszen egy zsidó közegben nem szokás elmagyarázni például a micva jelentését, mert mindenki érti. Azok azonban nem értik, akik különböző okoknál fogva szinte semmit sem tudnak a zsidóságról. Ez a lány arra kért, hogy elsőként beszéljek neki a szombat jelentőségéről, mert szeretné megérteni. A Zoomon találkoztunk, és felkészülés nélkül beszéltem neki harmincöt percen át. Akkor éreztem meg, hogy ez nekem menne. A másik kezdő lökést az adta, hogy egy határon túli közösség megkért arra, hogy csináljak nekik egy kahoot-ot (online oktatási feladatsor – KZs). Ezt megcsináltam, s ennek során is azt tapasztaltam, hogy szükség van a zsidó ismeretek átadására zsidó körökben is. Ha pedig a következő nemzedékekre gondolunk: nagyon fontos, hogy olyan zsidó generációkat neveljünk föl, amelynek tagjai tisztában vannak a zsidóság alapfogalmaival. E téren rengeteg hiányosság van, ez vitt el abba az irányba, hogy elindítok egy tíz részes, teljesen kezdő online kurzust. Ennek amúgy megvan az az előnye, hogy interneten olyan emberekhez is el lehet jutni, akik egy budapesti tanfolyamra nem tudnának elutazni. Örülök neki, hogy az online kurzus olyan támogatókra talált, mint a Bálint Ház, a Mazsihisz vagy a Komáromi Zsidó Hitközség.

Lesz folytatás?

Remélem! Épp a napokban beszéltünk róla, hogy kellene egy záró kahoot-ot tartani, immár nyereményekért. Ha minden jól megy, akkor az őszi nagy ünnepek után indul a folytatás, én legalábbis szívesen folytatnám, ha van rá igény. 

Milyen tapasztalatokat szereztél a kurzus alatt?

Meglepett, hogy milyen sokan kértek személyes segítséget a saját zsidóságuk megélésével kapcsolatban. Képzeljünk el valakit, aki most tudja meg, hogy zsidó felmenői vannak, ő maga pedig semmit sem tud a zsidóságról. Ő merre induljon? Hol és kit keressen? Ilyen esetben nagyon fontos a zsidósággal való első találkozás, mert egy életre meghatározó lehet. Emiatt nagy a felelősségem, mert ha hozzám fordul ez a valaki, akkor számára én vagyok a kapocs a zsidósághoz. Nem mindegy, hogy milyen elhivatottságot mutat az ember, és az sem mindegy, hogy a kezdőket, az érdeklődőket hová irányítjuk. Mindannyian tudjuk, hogy a vidékről kiirtott zsidóság miatt a vidéki zsinagógák szinte üresek, de jószerével igaz ez a pestiekre is. Igaz, Budapesten, ahol van is közösség, onnan meg az én generációm szinte teljes egészében hiányzik. Nullától húsz évesig le vagyunk fedve, de húsz fölött a fiatalok eltűnnek, és majd talán csak akkor kerülnek vissza a zsidó körforgásba, ha a gyerekeiket viszik zsidó iskolába. Meg kellene szólítanunk a fiatalokat és a középgeneráció tagjait, és ami ebben az én részemet illeti, megteszek minden tőlem telhetőt, képes vagyok egy előadásra egy hétig készülni annak érdekében, hogy az olyan legyen, amilyennek elképzeltem. Tényleg mindent beleadok, mert a legnagyobb probléma, hogy nincsen utánpótlás. 

Milyen módszerrel lehetne megtartani azokat, akik érdeklődni kezdenek a zsidóság iránt?

– Nagyon jó volna, hogy ha valaki ismeretlenül és életében először elmegy egy zsinagógába, akkor lépjenek oda hozzá és foglalkozzanak vele, hiszen minden idegen neki, a liturgia, a szertartás, a nyelv. Ha rajtam múlna, akkor a kezdők mellé minden zsinagógában odaállítanék egy önkéntes mentort, aki segít, irányít és tanácsokat ad neki. Én például a Lativban nagyon figyelek az újakra, éppen a fenti okok miatt.  Zsidónak lenni nem könnyű, ezt mindannyian tudjuk. Ebben segítséget kell adni.

Milyennek képzeled a magyar zsidóság eszményi jövőjét?

Aki olvassa a Zsblogot, az tudja, hogy egyetlen dologgal nem foglalkozom: és ez a belső csatározás a magyarországi zsidóság körében. Annyira kevés zsidó van Magyarországon, hogy a fennmaradásunk egyetlen esélye a belső konfliktusok megszűnése. Akkor mondhatjuk el, hogy a nácik nem győztek le minket, ha a zsinagógáink olyan fiatalokkal lesznek tele, akik értik azt, ami ott történik. Szeretném hinni, hogy ez a magyar zsidóság jövője.