Kácsor Zsolt: Doktor Moll és a nép hazug szava

Nagy megtiszteltetés egy zsidó ember számára, ha a zsinagógában a péntek esti szombatfogadás alkalmával dvár tórát, azaz tanítást tarthat a Tóra aktuális hetiszakaszáról. A mostani hetiszakaszról (Besalah) múlt pénteken Doktor Moll beszélt a Bét Sálom zsinagógában, és kissé messziről indított: azzal kezdte, hogy az államfő április 3-ra tűzte ki a választásokat. Hogyan kapcsolódik ez a Tórához? Most megtudják.

Napról napra, hétről hétre, évről évre megtapasztaljuk, hogy a több ezer éves Tóra mennyire aktuális szöveg: varázslatos, hogy mennyi minden kiolvasható belőle múltról, jelenről és jövőről. Nem csoda, hogy Doktor Moll nagyon szeret róla beszélni, pedig messze van ő attól, hogy a Tórában járatos embernek tartsa magát, olyannyira messze, hogy habár a héber betűket ismeri, olvasni héberül nyilvánosan nem mer. Van ilyen. Ő nem olyan bátor, mint Mózes volt, a nehézbeszédű, dadogós ember, aki kiállt a nép elé és beszélt – igaz, csak az öccse fülébe sugdolózott, a néphez már Áron beszélt fennhangon.

Múlt héten pénteken azonban Doktor Moll kiállt a Bét Sálom közössége elé, hogy a Mózes második könyvének negyedik hetiszakaszáról, a Besalah kapcsán beszéljen, és onnan kezdte, hogy Áder János köztársasági elnök április 3-ra írta ki a parlamenti választásokat. Doktor Moll kicsit messziről indított, de legalább messzire jutott. Ilyen is van. Ha már héberül nem merünk olvasni, akkor legalább magyarul beszéljünk fennhangon, főleg akkor, ha a Tóra már megint bebizonyítja nekünk, hogy nálunk jóval okosabb, bölcsebb és jobb. Sőt, szebb is, de ez most nem fontos.

A fontos az, hogy a választások kiírásával elkezdődik a kampány, s Doktor Moll biztos benne, hogy annak idején Mózes is kemény kampányt folytatott Egyiptomban a nép körében annak érdekében, hogy vegyék a szavait komolyan. 

De hogyan kampányolt Mózes? 

Azt bizonyosan nem mondhatta, hogy azért gyertek velem, rabszolgák, mert a sivatagban nektek sokkal rosszabb lesz, mint Egyiptomban. Azt sem mondhatta, hogy azért gyertek velem, rabszolgák, mert a sivatagban nem lesz mit ennetek, nem lesz mit innotok, szűkölködni és szenvedni fogtok, bálványt fogtok imádni, úgyhogy indulás! Előre a szabad bizonytalanba a biztonságos szolgalétből! Azzal sem kecsegtethette a népet, hogy Egyiptomból a Kánaánba jutnak, mert azok, akik Egyiptomot elhagyták, nem mentek be a Kánaánba. Mózes a népre váró nehézségeket – hogyan is mondjuk finoman – nem részletezte. 

Az efféle elhallgatásra ma mi azt mondanánk, hogy a politikai vezetők hazudnak a népnek – ami olyan ordas közhely, hogy a népet ez már meg sem lepi. Azzal azonban nem szokás előhozakodni, hogy nemcsak a politikai vezetők szoktak hazudni a népnek, hanem olykor a nép is hazudik a politikai vezetőknek.

És a Besalah hetiszakaszban éppen ez történik. 

Amikor az Egyiptomból menekülő zsidók megtudják, hogy rettenetes sereggel közelít feléjük a feldühödött Fáraó, a nép e szavakkal fordul Mózeshez: „Talán mert nincs elég sírhely Egyiptomban, azért hoztál ki bennünket, hogy meghaljunk a sivatagban? Mit tettél velünk, hogy kivezettél Egyiptomból? Nem azt mondottuk-e neked Egyiptomban: hagyjál minket, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat? Mert jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálni, mint elveszni a sivatagban”.

Doktor Moll igyekezett megkeresni a Besalah hetiszakaszt megelőző szövegekben, hogy a fentieket vajon pontosan hol és mikor mondta a nép Mózesnek, s nem találta nyomát ennek az érvelésnek. Nem, a zsidók előzőleg nem mondtak semmi ilyesmit Mózesnek. 

Höhöhöhö, nevetgélt magában Doktor Moll, hát igen, ilyen az, amikor a nép – hogyan mondjuk finoman – csúsztat. Modernül szólva: nyomást gyakorol a politikai vezetőre. 

Doktor Mollnak persze megint azt kellett megtapasztalnia, hogy a Tóra nálunk mennyivel okosabb, bölcsebb és jobb. Sőt, szebb is, de ez most nem fontos. Mert hiszen mit is válaszolt Mózes a népnek? Nem azt mondta nekik, hogy ne vicceljetek, egy szóval sem említettétek, hogy jobb nektek az egyiptomiakat szolgálni, mint elveszni a sivatagban. Nem kérte számon a saját népén a – hm – kis csúsztatást. Hanem csak ennyit mondott nekik: „ne féljetek, álljatok nyugodtan és nézzétek az Örökkévaló segítségét”.

A többit tudjuk: a zsidók nem féltek, álltak nyugodtan és nézték az Örökkévaló segítségét, s ennek köszönhetően mi most itt vagyunk, együtt vagyunk, és napról napra, hétről hétre, évről évre megtapasztaljuk, hogy a több ezer éves Tóra mennyire aktuális szöveg: varázslatos, hogy mennyi minden kiolvasható belőle múltról, jelenről és jövőről…