Alig léptünk be Ijár hónapba, máris jelentős eseményt mutat a naptár: hagyományaink szerint Salamon király a jeruzsálemi templom építését uralkodásának negyedik évében ezen a napon kezdte építeni. Salamon király i. e. 1000-990 körül születhetett, igen fiatalon került trónra, s uralkodásának negyven esztendeje példátlan jólétet teremtett Izraelben.
A Tanach beszámolói szerint Dávid király, Salamon apja és elődje határozta el a jeruzsálemi Szentély felépítését, megterveztette az épületet, összegyűjtötte a szükséges anyagokat, köveket, cédrusfákat, aranyat, bronzot, vasat, de a konkrét szerződéseket már a fia, Salamon kötötte meg. Salamon király az uralkodásának 4. évében, Ijár hónap 2. napján kezdte meg az építkezést, amely hét évig tartott. A Biblia részletesen tudósít az építkezésről, a munkálatokban részt vevők számáról, a felhasznált anyagokról, sőt, még arról is értesít, hogy a köveket kifaragva szállították a helyszínre, a Morijá-hegyre, így az építkezés kisebb zajjal járt.
Ugyancsak a Bibliából tudjuk, hogy Salamon kívülről-belülről arannyal borított temploma méltó volt az Örökkévalóhoz, s méltó volt a király birodalmához, amely nyugaton a Földközi-tengerig, északon az Orontész (Arantu) folyóig, keleten az Eufrátesz partjáig, délen pedig egészen Egyiptom határáig terjedt. A Szentély elsősorban nem a nagyságával, hanem a szépségével kápráztatta el a korabeli világot.
Hogy mi lett az első templom sorsa, azt mindannyian tudjuk – ám a mai napon, amikor az építkezés megkezdésére emlékezünk, ne idézzük fel a tragikus véget. Inkább legyünk büszkék elődeinkre, s arra a csodálatos országra, amelyet ma is úgy hívnak: Izrael, a szent föld.