A lányok lázadása, avagy tanulni akaró haszid nők harca az 1800-as években

Az 1800-as évek végétől az első világháború kitöréséig Galíciából több száz fiatal ultraortodox zsidó nő szökött Krakkóba, ahol a haszid szökevények kitértek a zsidóságból és katolizáltak. Nem szerelemből tették, nem kényszer hatására, s nem is amiatt, mert nem tartották volna magukat zsidónak. Hanem azért, hogy végre érvényt szerezzenek a saját véleményüknek és ők is oktatásban részesüljenek.

A lányok lázadása: szökevény zsidó nők a Habsburgok Galíciájában címmel jelent meg Rachel Manekin történész könyve (eredeti cím: „The Rebellion of the Daughters: Jewish Women Runaways in Habsburg Galicia"), amely egy különös, s kevéssé ismert esetet dolgoz fel.

A kötetben feldolgozott történet középpontjában azok az ultraortodox haszid zsidó családban született lányok állnak, akik az 1800-as évek végétől az első világháború kitöréséig tartó, mintegy másfél évtizedben elhagyták családjukat, a hagyományos haszid zsidó közösséget maguk mögött hagyva Krakkóba szöktek, s ott katolikus hitre tértek.

A történet előzményéhez hozzátartozik, hogy az akkori Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Galíciában (magyarul a középkorban: halicsi fejedelemség) a dualizmusban a kormány általános tankötelezettséget írt elő, így a zsidó lányokat (akik nem járhattak a zsidó fiúknak fenntartott jesivákba) be kellett íratni az akkoriban eleminek nevezett általános iskolába. 

A The Times of Israel című lapnak adott adott interjújában a Jeruzsálemben élő Rachel Manekin történész kifejtette: amikor ezek a zsidó lányok életükben először betették a lábukat az iskolába, azt tapasztalták, hogy ott elismerik szellemi képességeiket. Ez olyan felismerés volt számukra, amelyet a szüleik nem értettek, hiszen ők még nem járhattak iskolába. 

És mindezt nem értették azok a férfiak sem, akik természetesnek tartották, hogy a jövendőbeli házastársuk személyéről  a lányok szüleivel állapodnak meg. Az iskolába került lányok azonban már nem éreztek közösséget mindezzel, úgyhogy inkább megszöktek. A korszak „haszid zsidó feministái” voltak, akik a fiúkhoz hasonlóan érvényre akarják juttatni a saját véleményüket és ők is minőségi oktatásban akartak részesülni. 

A szerző részletesen bemutatja Anna Kluger történetét, akinek szenvedélye volt a tanulás, semmi mást nem akart, csak ezt. Leérettségizett, titokban beiratkozott egy egyetemre, sőt, később Bécsben PhD-fokozatot is szerzett. Rachel Manekin azt mondta: sajnos a múltból nincsenek elmesélve az ilyen történetek, amelyek intellektuális szenvedélytől fűtött, tanulni vágyó, és az álmaikat megvalósítő nőkről szólnak. 

(Címlapkép: Rachel Manekin)

A The Times of Israel cikke alapján