Tisa beáv – Miért gyászolunk vasárnap, Áv hó 9-én?

Egyrészt azért, mert Áv hó 9. szombatra esik és olyankor nem szabad gyászolni, vagyis idén nem Áv 9. napján, hanem a 10. napján (augusztus 6. szombat este 20:10 órától, másnap este 20:45 óráig) gyászolunk, másfelől azért, mert ugyan áll és él a zsidó Jeruzsálem újra, de a Messiás még csak a hétvégén fog megszületni, ha minden jól megy.

A hétvégén, Áv hónap 9. napján a zsidó történelem legszomorúbb napját ünnepeljük. Ezen a napon rombolták le mind a két Szentélyt, a babiloniak először, aztán a rómaiak 650 év múlva.

A zsidó történelem gyászidőszakai és gyászeseményei, a holokausztig bezárólag mind belekerültek ennek a napnak a vonzáskörébe, ide csoportosította mindet Izrael történelmi emlékezete előre és visszamenőleg: a kémek is ilyenkor, Áv hónap 9-én tértek vissza az Izrael földjét megfigyelni hivatott bibliaitörténetben is Mózeshez és a néphez a hagyomány szerint és az ő bűnük miatt nem léphetett be a száműzetés nemzedéke az Ígéret Földjére. A zsidók már azelőtt elveszítették egyszer az országukat, hogy megszerezték volna, ezért kell minden otthonosságunkban emlékeznünk a kifosztottság, a hontalanság fájdalmára. A zsidók bevándorlók voltak a földön, amikor Ábrahám megérkezett és idegennek nevezte magát, amikor az első földdarabot vásárolta Sárának örök nyughelyül az „őslakosoktól”. Idegenek és szolgák voltunk Egyiptomban, migránsok 40 éven át a sivatagban, ezért tanítja a Tóra, bölcseink szerint 36-szor nyomatékosítva, hogy „szeresd a jövevényt”.

A száműzetés emléke ezért nem hagyhat el Bennünket, amíg be nem teljesedett az isteni ígéret teljesen és el nem jött „Isten nagy napja”, a megváltás, amely visszamenőleg is begyógyítja a sebeket és az atyák szívét fiaik, a fiúk szívét atyáik felé fordítja, amíg nem legel együtt a farkas és a bárány, mint Ézsaiásnál és Malakiásnál.

Sokan vannak olyanok, akik szerint Áv hó 9. böjtnapját már nem kell olyan komolyan venni, mint a modern Izrael állam megalakulása vagy Jeruzsálem újraegyesítése előtt, hiszen az elpusztított város újra él, újra a zsidó nép fővárosa, gyászolásunk oka részben megszűnt. A Szentély azonban nem áll, a megváltás nem jött el, az emberi szenvedés tengernyi, a kiontott vér az égre kiált a Közel-Keleten különösen. Egyelőre tehát nincs ok arra, hogy enyhítsünk a böjt szabályain.

Áv hó kilencedikén a szigorú böjt mellett, amely 25 órán keresztül tart, nem fürödhetünk – ez indokolt esetben enyhíthető, különösen kivételesen meleg nyári napokon a tisztasági célú fürdés megengedhető –, nem élhetünk házaséletet, nem járhatunk kényelmes bőrcipőben. A zsinagógákban pedig Jeremiás Siralmainak könyvét olvassuk fel és még a legnagyobb micvák egyikét sem gyakorolhatjuk, még Tórát, az Írott és Szóbeli hagyományt sem tanulhatjuk, hiszen Isten szavát megérteni végtelen öröm és gyászidőszakban nem engedélyezett A kivétel éppen Jeremiás Siralmai, Jób könyve, Ézsaiás próféta könyvének bizonyos szakaszai és a Talmudnak a gyásszal és a Szentély pusztulásával foglalkozó részei. Ugyanakkor nincs érvényben olyan szigorú munkatilalom, mint Szombat idején.

Az idén épp a Szombat örömünnepe után érkezik a nagy gyásznap, amiből azt tanulhatjuk ismét, hogy a gyász életünknek éppen olyan szerves része, mint az öröm. Mert, ahogy a Prédikátor tanítja, mindennek rendelt ideje van. Az élet teljes átéléséhez komolyan kell vennünk a gyászt és a fájdalmat is, s ha nem akarunk hárítani – úgyis reménytelen –, akkor vehetjük majd igazán komolyan a vigasztalást is: a hagyomány szerint a Messiás Áv hónap 9. napján fog megszületni. Talán éppen idén. Jöjjön el minél előbb, még a mi napjainkban.