Ne fordulj vissza, ha nehéz: az út a sivatagon át vezet – Jó szombatot!

2022. Január 14. / 14:38


Ne fordulj vissza, ha nehéz: az út a sivatagon át vezet – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 16 órakor köszönt be, a királynő holnap délután 17 óra 10 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Besáláh (Mózes 2.13:17–17:16.) hetiszakaszt olvassuk a Tóra második könyvéből.

A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk.

Feltűnően sok bátor ember magányos manapság azért is, mert kilép hazug, elviselhetetlen, vagy csak közepes kapcsolatokból. Sokan vállalnak anyagi kockázatot, mert nem hisznek igazán abban, amit csinálnak és meg akarják találni a saját dolgukat a világon.

„És történt, midőn szabadon bocsátotta Fáraó a népet, hogy az Isten nem vezérelte őket a filiszteusok országa felé vezető úton, noha az közel volt… És kerülő úton vezette Isten a népet, a sivatag útján”, ezekkel a mondatokkal kezdődik a hetiszakasz. Több hagyományos zsidó kommentár szerint nem úgy kéne fordítani, hogy „noha az közel volt”, hanem úgy, hogy éppen azért nem vezette a rövidebb úton Isten a népet, mert az közel volt, túlzottan közel. Van úgy, hogy aki hagyja tényleg Istentől vezetni magát, az a hosszabb úton indul el.

A szabadságát, vagyis igazi önmagát kereső ember, otthagyja a biztonságos, de üres életkereteket, pedig tudja, hogy hiányozni fognak, mert mégiscsak életkeretek voltak. Elviseli, amikor úgy érzi, maga sem tudja, merre tart, van-e egyáltalán út a sivatagban és van-e célja bárminek. Tudja, hogy az út a függőségtől a kölcsönösség felé, az üresség megtartó rutinjától a jelentéses, értelmes élet felé a magány és a bizonytalanság sivatagán át vezet.

Azt írja a Tóra, attól féltette Isten a népét a rövidebb úton, hogy háborút láthat és ijedtében visszafordul. Aztán, ahogy már a régi kommentátoroknak is feltűnt, háborúznia kell itt, a hosszabb úton is, rögtön ennek a hetiszakasznak a végén Ámálék népével, akik megtámadják a pusztában. A „háború”, a belső és néha a külső konfliktusok nem kerülhetőek el senki számára, aki szabad szeretne lenni. De az, aki a hosszabb úton, a sivatagon át indul el, jól tudja ezt és már nem fordul vissza ezeknek a konfliktusoknak a fenyegetésétől. Már elég messzire jut kívül és belül a szolgaság házától ahhoz, hogy egyáltalán visszafordulhasson.

Bárki, aki elindul a sivatagon át, bármilyen elszánt, bármennyire Isten vezeti is a lépteit, gyakran elbizonytalanodik. Nekik adta Isten a hetiszakasznak ezt a nyitó mondatát, bátorításul. Hogy midőn Isten szabadon bocsát bennünket, amikor rátalálunk az isteni szabadságra önmagunkban, merjünk a hosszabb útra lépni és kibírni a sivatag némaságát addig, ameddig kell. Mert sokszor nagyon nehéz.

„És elvonultak Szukkótból és táboroztak Étámban, a sivatag szélén. És az Örökkévaló járt előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton és éjjel tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy mehessenek nappal és éjjel.” Ahogy nekik közvetlenül világított az Örökkévaló és vezette őket, úgy világít nekünk, úgy vezet minket ma, amikor már felnőttebbek és szabadabbak vagyunk a gyermek, a szabadság első lépéseit megtévő Izraelnél, a Tóra, a tanítás, amellyel erősíthetjük egymást, amikor átmenetileg a sivatag szélén kell táboroznunk.

Mert végül mindenki, aki megállja, hogy ne forduljon vissza, megérkezik.

Jó szombatot.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek