I. István király és a zsidók

Magyarország nemzeti ünnepén az államalapítás évszázadokat előre meghatározó eseményére emlékezik az ország. Történelmi tény, hogy a honfoglaló magyar törzsek nem a Kárpát-medencében találkoztak először a zsidósággal, hanem jóval korábban, amikor –  a Kazár Birodalomba betagozódva – szoros kapcsolatot ápoltak a zsidó vallásra tért kazár elittel. Ünnepi írásunk e történelmi kapcsolatokat tekinti át. Boldog születésnapot, Magyarország!

Magyar-zsidónak lenni a honfoglalás előtt? Naná! 

A magyarság már a sztyeppéken kapcsolatba került a judaizmusra áttért kazárokkal: a kazár köznép inkább az iszlám vallás felé húzott, ám vezető  rétegük határozottan a zsidó vallást gyakorolta, talán korabeli geopolitikai megfontolásból. Így – bár ezt igazoló írott forrás még nem került elő – megvolt az esélye, hogy egy-egy eszes magyar szintén betért a zsidó vallásba. 

Amikor a magyar törzsek a Kárpát-medence irányába továbbindultak, két, a kazárokból kiváló, majd azokat megtizedelő törzs, az úgynevezett kabarok is csatlakoztak hozzájuk. Árpád vezér egyik felesége is kabar leány volt. A honfoglalás kori temetkezési helyek között, Békéscsaba környékén a zsidó vallás előírásaira utaló sírcsoportokat találtak.

István, a karizmatikus 

A magyar államalapítás idejéből már írásos dokumentumok jelzik a zsidók jelenlétét, zsidó hitközségek létezését. Az államalapító I. István felvette a kereszténységet és uralkodó vallássá emelte azt, törvényeiben pedig a különböző népeknek és vallásoknak – tehát a zsidóknak is – jogegyenlőséget biztosított. A megerősödő, stabil kereskedelemmel rendelkező városokba egyre több zsidó költözött, így az Árpád-korban már kialakultak a „történelmi hitközségek": pl. Buda, Esztergom, vagy Sopron. Az egész Európát jellemző zsidóüldözés itt nem volt számottevő, már csak azért sem, mert az új ország építése, majd újjáépítése során királyainknak szükségük volt a zsidók gazdasági és technikai szakértelmére – és persze adójukra is… 

I. u. 3. századi sírkő Esztergomból

Ej, ezek a mai fiatalok! – a folytatás 

Az I. Istvánt követő magyar királyok sajnos nem fogadták meg elődjük minden intelmét. Többek között ez sem érintette meg mélyen lelküket: 

 „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod.” 

Középkori sírkő a vízivárosi zsidó temetőből

Természetesen mindig van kivétel: akadtak olyanok is, akik néha kiűzték ugyan a zsidókat egy-egy, többnyire a betelepült német polgárok által lakott városból, de hamar visszaengedték őket (lásd I. Lajost, aki aztán saját oltalma alá vette a korábban általa elüldözött, majd visszatelepülő zsidóságot).

Orbán Izsák

Illusztrációk: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár