Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 19 óra 43 perckor köszönt be,
a királynő holnap délután 20 óra 56 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt
honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten
a Kedosim (Mózes 3. 19:1–20:27.) hetiszakaszt olvassuk.
A Szombat nem a kifelé,
hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit
hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat
szelleme minél tovább maradjon velünk.
A türelmetlenség vallásának korában élünk, ez az egyik
legkomolyabb fenyegetés, ez boldogságunk egyik legnagyobb akadálya.
Lassan élni
úgy lehet, ha el tudjuk fogadni, nem fér bele minden az életünkbe és nem is
kell nekünk megoldanunk mindent. Lassan élni egyszerre jelent indokolt
önkomolyanvételt és annak a tudását, hogy egyáltalán nem vagyunk
pótolhatatlanok.
A Tóra mostani hetiszakaszában arról olvasunk, hogy
mit tegyünk az első években a gyümölcsfák termésével.
A fa életének első három
évében nem esszük meg a gyümölcseit, nem használjuk őket semmire, csak hagyjuk
lenni, élni őket. Figyeljük az életet önmagában. Nem kell mindent használni
valamire, ami él. Az élet elég önmagának és önmagában is jó. A negyedik év
termésének különleges szentséget tulajdonítunk és csak az ötödik évtől kezdjük
a termést hétköznapi módon „fogyasztani”.
Megtanulunk nem mindent és azonnal birtokba venni,
felhasználni, elfogyasztani, megtanulunk rácsodálkozni arra, hogy a teremtés
van, megtanuljuk ünnepelni, hogy vagyunk. Megtapasztaltatni Isten
teremtményeinek közösségét. És Isten melyik teremtményétől lehetne inkább
türelmet tanulni, mint a fáktól?
A türelmetlenség korunk vallása, minden és mindenki
azonnal elérhető, virtuálissá lettek a távolságok látszólag, nem érzékeljük
őket, pedig megvannak közöttünk.
Arra törekszünk, hogy kimaxoljuk az életet,
mindenhol járjunk, mindent kipróbáljunk, minden „beleférjen”, ahogy a turizmus
kritikusai mondják. A sebesség és a teljesítmény megszállottai vagyunk.
Érthető, kevés időnk van ezen a világon és pontosan nem is tudni, mennyire
kevés. A növényi élet más. A fák soha nem sietnek sehová. A mezők liliomai,
mint a názáreti Jézus példázatában olvasható, nem aggódnak azon, ki táplálja,
ki ruházza őket.
Akik tudnak lassan élni, akiknek megadatott a türelem,
amelyet a Tóra a fáktól rendel eltanulnunk, belátták, hogy nagyon sok minden
nem tud beleférni egyetlen életbe, nem lehet egyetlen élet sem önmagában egész,
csak a kapcsolódás lehetőségét kell megteremtenünk, folytathatóvá, akár eltéríthetővé
kell tennünk, amit csinálunk.
Az omer-számlálás időszakában vagyunk, amikor most ezt
a hetiszakaszt olvassuk.
Egyesével számoljuk a napokat, tudatosan várakozunk,
felkészülünk a Tóraadásra. Aki tud várni, aki a fáktól tanul türelmet, kinyitja
szívét az Eljövendőnek. Felismeri a Végtelen időbeli megmutatkozását, azét, aki
úgy mutatkozik be Mózesnek, hogy „leszek, aki leszek”.
A türelem, a lassú élet adományára tanít a fák mellett
a szombati visszavonulás is. Ma, péntek este kezdődik az Omer-számlálás 21.
napja.
Békés szombatot, sábát sálom!