Jom Kippur napján ment el Vekerdy Tamás, a vigaszt nyújtó, nagy tanító

2019. Október 09. / 19:22


Jom Kippur napján ment el Vekerdy Tamás, a vigaszt nyújtó, nagy tanító

Életének 85. évében meghalt Vekerdy Tamás gyermekpszichológus, író, közéleti személyiség, aki éppen olyan megértő volt a kisgyermekes szülőkkel, mint magukkal a gyermekekkel. Ha valaki, hát ő maga volt a megtestesült gondviselő, apánk helyett apánk. Legyen neki könnyű a föld!


„Őrület, hogy a gyerek minden percét be kell osztani. Edzés, úszás, tánc, angol, mulatság, ezeken majd lefoglalkoztatják azt az idegesítő gyereket. Ahelyett, hogy hagynák otthon bambulni, merengeni, magában eljátszani, a kádban, vagy inkább az udvaron egyik kisvödörből a másikba önteni a vizet. Nincs sarazás, nincs homokozás. Játszóház van. Marhaság. Kevés elemű, egyszerű élet kell a gyereknek, attól nyugszik meg.”

„A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki.”

Íme, két sajátosan „vekerdys” idézet ettől a megejtően szerény és bölcs embertől, Vekerdy Tamástól, aki a zsidóság legszentebb ünnepén, az Engesztelés Napján hagyott itt bennünket. Milyen szimbolikus ez! A megbocsátás, a kiengesztelődés napját választotta a halál, hogy elvigye ezt a kivételes embert, aki életének minden munkás percében a megbocsátást, a kiengesztelődést, a szeretet végtelen hatalmát és erejét képviselte. 

Ha őt hallgattuk, megkönnyebbült a szívünk, hiszen levette rólunk a tökéletességre való törekvés súlyos terhét. Azt hirdette, hogy nincsen tökéletes szülő, miképpen tökéletes gyermek sincs – ám van helyette kölcsönös szeretet, ami pótolni képes az elérhetetlen tökéletességet. Ha őt hallgattuk, mintha a józan, jobbik énünk helyeselt volna belül, az az örök gyermek, aki a szülővé válással sem tűnik el. 

Ha őt hallgattuk, sokszor nem is a szavaira figyeltünk, hanem a derűsen és megértéssel csillogó tekintetére, és a sajátosan kedves hanghordozására, ami oly összetéveszthetetlenné tette őt évtizedek óta.

Nagyon okos ember volt, aki igyekezett nem okosságokat hirdetni, hanem egyszerű igazságokat. Fogadd el a gyermekedet olyannak, amilyen, és ha problémákat fedezel föl benne, akkor ismerd el: ezek a te problémáid, nem az övéi. A gyerek nem rossz, ha rosszat is csinál, hiszen nem ő a rossz, hanem amit csinált. Az pedig: megbocsátható. Ugye, nem is olyan nagy okosságok ezek? S mégis milyen nehéz úgy élni, hogy ezek az egyszerű tanítások eljussanak oda, ahová valók: a szívbe. 

Köszönjük meg neki, hogy volt nekünk, és a halála napján ne szomorúsággal gondoljunk rá, hanem örömmel. Ő is ezt szeretné, mert nem arra tanított minket, hogy szomorkodjunk, hanem arra, hogy boldogok legyünk. Ha egy-egy pillanatra sikerül is, nos, hát ebben neki múlhatatlan érdeme van – és lesz, míg csak élünk és emlékezünk rá.

Emlékéből fakadjon áldás!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Ünnepek
Zsidó ünnepek az 5780-as zsinagógai évben
Közélet
Magas állami kitüntetés Szabó Györgynek
2019. Augusztus 18. / 19:46

Magas állami kitüntetés Szabó Györgynek

Kommentek