Gyász: elhunyt Salamon Edit, közösségünk meghatározó tagja, a zsidó szociális munkás képzés létrehozója

Az egész zsidó közösség gyászolja Salamon Editet, aki 84 éves korában, 2020. március 18-án hunyt el. Edit közösségünk aktív tagja volt az elmúlt 30 évben. Kollégái, diákjai búcsúznak tőle. 

Pálffy Kati:

2020. március 18-án elhunyt dr. Salamon Zoltánné, szül. dr. Kövári Edit, mindannyiunk Editje, Editkéje. Nagyon sokan ismerték és szerették őt a zsidó közösségekben és azon kívül is, pedagógiai intézményekben, középiskolában, egyetemen, szakszervezetben és másutt.

Edit 1936. december 15-én született. Pedagógus diplomáját az ELTE-n szerezte, történelem-magyar szakon. Első munkahelye a Veres Pálné Gimnázium volt, ahol nagy szakmai tudással és egész életére jellemző közvetlen, segítő magatartásával a diákok egyik kedvence lett.  A legutóbbi időkig folyamatosan keresték-hívták volt tanítványai, rendszeres vendége volt a sok évtizedes érettségi találkozóknak.

Következő munkahelye az Országos Pedagógiai Intézet volt, ahol több éven át a Neveléstudományi Tanszéken dolgozott. Ezidőben szerezte meg bölcsészdoktori fokozatát az ELTE-n, pedagógiából.

Az OPI után a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatóintézetének munkatársa lett, majd ezt követően a Pedagógus Szakszervezet Oktatási és Kulturális Osztályának vezetőjévé vált. Ebben az időszakban ismerkedett meg a magyarországi kórus mozgalommal. Felkarolta a pedagógus kórusok működését, és haláláig elnökségi tagja volt a Kórusok Országos Tanácsának. Minden évben (nyugdíjba vonulása után is) tevékenyen részt vett a Kórus Fesztiválok szervezésében, lebonyolításában. Tevékenységéért a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült.

Munkájának következő, fontos állomása volt az akkor szerveződő JOINT-ban betöltött funkció: a rendszerváltás után, 1991-ben a holokauszt túlélők segítésére létrehozott Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány első főtitkára lett egy meghatározó időszakban. Minden, ami ma a zsidó közösség tagjai számára nyújtott szociális munka, szociális ellátás, innen indult el, ebben a szervezetben gyökerezett.

Meghatározó szerepe volt a Bálint Ház profiljának kialakításában: ő hozta létre az ÉDEN játszóházat, indította el a pszichológiai tanácsadást és hasonlókat.

A 90’-es években elkezdődött a szociális szakma képzése a zsidó közösség számára. Elsőként az Anna Frank Gimnáziumban indult útjára a szociális asszisztens képzés, amelynek tartalmi kidolgozásában és szervezésében Editnek elévülhetetlen érdemei vannak. Ezt követte az OR-ZSE-n a zsidó szociális munkás képzés létrehozása és működtetése. Ebben a programok kidolgozásán keresztül a gyakorlatok vezetésén át az elméleti oktatásig Edit meghatározó szerepet töltött be. Nyugdíjba vonulásáig ez volt élete utolsó munkahelye, amit nagyon szeretett.

Edit egész életében és minden munkájában a pedagógus volt – támogató, segítő, bátorító. Legfőbb jellemzője volt a végtelen jóindulat, segítőkészség. Bárki (munkatárs, kliens, tanítvány) fordulhatott hozzá, sohasem talált elutasításra. Segített, mindig, mindenkinek. Ezt a rendkívüli népszerűsége, a többiek iránta érzett szeretete próbálta viszonozni.

Bár a sors kemény megpróbáltatásoknak vetette alá, fantasztikus erővel birkózott meg az embert próbáló helyzetekkel. Mindig derűvel, humorral, optimistán viselte a nehézségeket. Intelligenciája, etikus gondolkodása vezérelte döntéseit, cselekedeteit. Igaz barát volt, akire mindig-mindenben lehetett számítani. Már most nagyon hiányzik.

Háberman Zoltán:

Ahhoz a generációhoz tartozott, akik a holokauszt túlélőiként aktív életet éltek, a borzalmak után értékeket teremtettek, és Magyarország felemelkedéséért dolgoztak a zsidó közösségben és a szélesebb társadalomban egyaránt. Edit a holokauszt után pedagógus lett és egész életében a tanítványok szeretete, kibontakoztatása lett élete célja. A tanítványok pedig viszonozták azt az elfogadást és értő figyelmet, amit tőle kaptak. Később is ugyan ezzel a derűs életszemlélettel, tenni akarással szervezte a pedagógusokat és a magyarországi kulturális és oktatás-politikát. A rendszerváltáskor a zsidó közösség újjáépítésén kezdett dolgozni és szervezési képességeit, elragadó személyiségét közösségünk szolgálatába állította. Pedagógiai tevékenysége mellett a zsidó szociális ellátórendszer kiépítésében volt jelentős szerepe. Elindítója, alapítója volt például a Cödoko Alapítványnak, a JOINT magyarországi alapítványának a MAZS-nak, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem szociális munkás képzésének és a Hitközség Szociális Osztályának is. Összekötő kapocs volt a zsidó iskolák, az egyetemi képzések és a szociális tevékenységeket között. A zsidó iskolák diákjait és egyetemi hallgatóit önkéntes munkára szervezte például, amikor azok az idős holokauszttúlélőknek csomagoltak és vittek ajándékcsomagokat. Arra nevelte a fiatal generációkat, hogy tiszteljük és segítsük a nehéz helyzetbe került embereket a közösségünkben. Könnyedén megszervezte a Zsidó Egyetem terepgyakorlatait, hiszen mindenki ismerte és szerette őt. Minden intézmény kinyílt előtte, de nem autoritása, hanem szeretetteljes habitusa miatt. Edit egész életében másokon próbált segíteni a magánéletében is. Sokan fordultak hozzá lelki támaszért, egy-két jó szóért, mert biztos lehetett mindenki, hogy kedvességével, varázslatos személyiségével, humorával átsegít a problémákon. Mindenki számíthatott rá. Mindig elegánsan, attraktívan, jó megjelenéssel, vidáman láttuk, nem panaszkodott, nem beszélt a saját problémáiról. Egy különleges ember távozott el, aki példaképünk volt, hiszen egész életében a szeretetre, kultúrára és a pozitív értékekre nevelt bennünket. Sokat tanultunk tőled Edit!

Talyigás Katalin:

Nagyon nehéz nekrológot írni, arról az emberről, aki köztünk élt, nem tudjuk elhinni, hogy nincs többé velünk. Hiszen még előző napokban, bár tudtuk, hogy beteg, de reméltük, hogy jobban lesz.

Egész életét másoknak nyújtott önzetlen segítség határozta meg. Ezért is kezdett a JOINT-ban is dolgozni, mint pszichológus. Szakmáját értő ember volt, türelemmel, empátiával megáldott, aki minden hozzáfordulónak igyekezett a lehető legjobban segíteni. A MAZS Alapítvány létrejötte is hozzá fűződik, s élete végéig meghatározó szerepet játszott az Alapítvány Szociális Bizottságában.

A Holokauszt túlélők idős nemzedéke tudta, hogy Edithez fordulhat, minden tőle telhetőt megtesz értük.

Az Alapítvány mellett jelentős szerepe volt az OR-ZSE-n a szociális munkás képzés elindításában, megszervezésében, a tanítványai   nagyon szerették, személyes problémájukkal legtöbben Editet keresték meg.

Bár nagyon sok megpróbáltatást szenvedett el életében, mégis megőrizte mosolyát, derűs életfelfogását. Egész életében családszertő a zsidó vallás alapelvei szerint élő asszony volt.  Utolsó éveit Salamon Pál íróval osztotta meg segítve alkotómunkáját.

Fájdalommal búcsúzunk a kollégától, jó baráttól mindannyian, akik együtt dolgoztunk, akiket tanított.

Legyen neki könnyű a föld.

Csizmás Klára:

83 éves volt. Én Őt 1992 óta ismertem. Akkor a MAZS Alapítvány főtitkára volt. Később ezt a feladatot Talyigás Kati vette át, és engem Ő hívott oda. Editkével igazán 1996-ban kerültünk közelebbi kapcsolatba, amikor Izraelben a Buncher programon együtt voltunk, sőt egy szobában laktunk. Mi úgy neveztük, hogy „nászágy”-ban. Nagyon meleg szívű, becsületes, dolgos, okos, megfontolt Embert ismertem meg benne. Akkoriban élt még, a hosszú évek óta ágyhoz kötött, beteg férje Zoli, akinek ápolását nővérek segítségével oldotta meg. Tanuja voltam, hogy naponta beszélt vele telefonon, és minden gondolata Zoltán hogyléte volt. Mielőtt eljöttünk Izraelből, lázasan keresett valami ajándékot Zoli számára. Tapasztalatával sokat segített nekem, a projektemet elkészíteni. Amikor együtt tanítottunk az ORZSE-n, akkor is adott tanácsokat, mit, hogyan csináljak, de Ő is kért tőlem szakmai tanácsokat. A hallgatók nagyon szerették, becsülték tudását, segítő készségét, őszinte hangvételét. Nagyon jó feleség és nagyon jó anya volt. Imádta a fiát és minden problémáját megosztotta Vele. Összegezve tehát: EMBER volt igazi szerető feleség, jó anya, és igazi hű barát. Nem tudok arról, hogy volt-e egyáltalán valaki, akivel Ő nem volt jóban. Mindenki szerette. Óriási veszteség ért bennünket. Egyetlen dolog vigasztal, hogy nem szenved tovább! A betegsége utolsó időszaka méltatlan volt az Ő egyéniségéhez. Nyugodjék békében, és legyen neki könnyű a föld!

Mikes Dóri Haifáról:

Nem szoktam mostanság személyes dolgot megosztani, de a mai nap egy nagyon szomorú nap. Ma a család barátját vesztettem el. Edit tanárom is volt. Születésemtől fogva Ő is utamat egyengette. Tudtam, ha kell valaki rá számíthatok. Ennek az időnek is most már vége. Edit, Sosem felejtelek el!!! 

Temetésére vasárnap (2020. március 22.) délben kerül sor a Kozma utcai zsidó temetőben. A gyászszertartáson Deutsch Péter mondja a búcsúbeszédet, a kántori funkciót Zucker Immanuel főkántor látja el.