Sütő András segítette hozzá, hogy körbenézhessen a világban, írással harcolt Ceausescu rezsimje ellen, dolgozott újságíróként Svájcban, szenátorként Romániában és kulturális államtitkárként Pesten, mindeközben végig költő volt, jó, modern, eredeti, mégis könnyen olvasható költő.
Garabociás diák volt, szellemes és mély rímfaragó és Buddha-szerű, nyugodt, megfontolt bölcs is, szemlélődő volt, de érdeklődésé révén aktív a világba. És különben még lelkes filoszemita is volt, joggal vádolta ezzel a kuruc.info, igazuk volt benne. A kereső kisebbségi kultúrák közel álltak hozzá, versei is a kulturális gazdagságból építkeznek.
„Marcus Flaminius Rufus Kolozsvárott
A Helénához címzett kocsma padján
Így szóltak: „...ez már pár száz éve vót.”
A bolygó hollandus beszédét hallja
a hollandust s a bolyongó zsidót.
„Amott a sarkon túl Priamosz háza
és itt a téren állt a deszka-ló...”
Az idegen meg így felel tűnődve:
Ne játsszunk déjà vut,
ez nem való.
Az idegen meg egyre nézelődik.
Ő Marcus úr, Homérosz Rufus úr.
Inkognitóban járkál városunkban
de halha-
halha-
halhatatlanul.”
Görög, zsidó, római, magyar és román egyaránt közel állt hozzá, érdekelte. Hiányozni fog tágas szemhatára nekünk.
„Radnóti Miklós, Szerb Antal és
Karácsony Benő igazában hiszek a lélekmérgezéssel, az agymosással, a
kirekesztéssel és a nemzeti önpusztítással szemben, hiszem, hogy érdemes
életünket is adni azért, hogy országunkban bárki szabadon elmondhassa
véleményét, mégha e véleménnyel nem érthetek is egyet, úgy gondolom, hogy
szeretnünk kell ellenségeinket is, mint felebarátainkat és felebarátainkat mint
önmagunkat”, ezt hagyta ránk. Köszönjük.
Nyugodjon békében.
